Szinodális egyházként élni komoly feladat – Beszélgetés Csiszár Klára pasztorálteológussal

„A dékáni pályázatomban írtam, hogy legalább egy tanulmányi programot szeretnék indítani, ami reményeink szerint meg is fog valósulni. Egy akkreditált tanfolyamról van szó, amit alkalmazásban állók számára is elérhetővé tennénk. Egy mesteri programot is kilátásba helyeztem. Akárcsak Romániában, ezeket a dolgokat itt sem egyedül a dékán dönti el, ez egy hosszas folyamat, ami kis lépésekben vezet oda, hogy akár az akkreditációt is kérhetjük. Egyházi fakultásként akkreditációnk van Rómában a Szentszéknél, aminek szintén eleget kell tenni.

Egyházi fakultásként profitálhatunk abból az előnyből, hogy egyházias témákat sokkal könnyebben bevállalhatunk, mint egy állami egyetem, amelyik inkább a társadalom felé mozdul el. Gondolok itt például arra, hogy foglalkozhatunk a szinodalitás kérdésével. Ez Ausztriában most nagy téma, hogy mit is jelent a képzési utaknak, a különböző képzési formáknak az átgondolása, hol tanulhatnak szinodalitást az egyházi szolgálatra készülők. (...) az alkalmazásban állók számára is lenne lehetőség egyfajta akkreditált tanfolyamot indítani, ahol akár továbbképzés során tanulhatják a már alkalmazásban levő szinodalitást.

Mert szinodális egyházzá akarunk válni, ami nagyon szépen hangzik, de azt meg kell tanulni. Szinodális egyházként élni nem könnyű. Az egy nagyon komoly feladat, amit a képzési és továbbképzési programunkba, vízióinkba is be kell emelni.”

„A szinonidalitást akár vezető pozícióban is meg lehet élni: hogy miként hozom meg a döntéseimet, hogyan vonok be a döntési folyamatokba másokat, nemcsak meghallgatva őket, hanem meghozva azokat a döntéseket, hogy egyre többen hordozzuk ezt a fajta döntési felelősséget. Ebben sokat segítenek a meglévő grémiumok és azok a kollégák, akik a grémiumokban ülnek; az egyetem minden testülete elküldi a saját embereit. Az asszisztensek, predoktorok, posztdoktorok fóruma például egy ilyen grémium, ők rendszeresen találkoznak egymással, komolyan részt vesznek a kar alakításában. Ugyanakkor a professzorok is rendszeresen találkoznak. Ugyanígy a diákok képviselete is elküldi a saját delegáltjait. Ezek a grémiumok tehát a saját delegáltjaikkal benne vannak a kar vezetésében. Ez már egy olyan struktúra, egy olyan lehetőség, ami megkönnyíti a szinodális együtt gondolkodást, akár a kar vezetésében, de ugyanígy az egyetem vezetésében is. Nagyon örülök, hogy kicsit jobban beleláthattam és elmélyülhettem abban, hogy mit is jelent szinodálisan egyházat, de akár egy intézményt vezetni.

A másik a téma, amit magunkénak tudhatunk, amit a szinodalitás kapcsán kaptunk: minden teológiai fakultás dönt majd arról, hogy ebből ki mit vesz ki, ki milyen témával akar tudatosabban foglalkozni. Ez egyéni, kari, egyetemi döntések nyomán fog megvalósulni. Mi például egy School of Synodalityt fogunk létrehozni, főleg az egyházi, lelkipásztori szolgálatra indulóknak a pasztorális évét jelentené. Ez még folyamatban van, de itt látok egyfajta kairoszt, egyfajta lehetőséget.

Ez az, amit magammal hoztam Rómából. Remélem, hogy dékánként sikerül a kollégákat is kicsit „megfertőzni” és rávenni erre a kalandra, hogy a szinodalitással egyházi fakultásként foglalkozzunk.”

„Amit magammal hozok, az illeszkedik az osztrák kultúrába, ez pedig a közvetlenség, amit akár vezető pozícióban is lehet gyakorolni. Az, hogy nemcsak a struktúrák döntenek, hanem nagyon jó, hogyha az emberekkel előtte történik megbeszélés, egyeztetés. De most, hogy ezt Romániából hozom, vagy ezt így tapasztaltam meg olyan emberektől, akiknek én voltam a beosztottja – akár ha hiányzott, akár ha jelen volt –, ezt most nem tudnám megmondani, de erre én mindenképpen figyelek. Amit itt jónak látok, hogy az emberek életének semmiféle beszélgetésben nem történik interpretációja. Annak ellenére, hogy beszélgetünk egymással, nagyon jó a kapcsolat és kollegiális a viszony, de az emberek magánélete, az emberek privát döntései egyszerűen tabutémák. Nem mászunk bele egymás életébe, egymás életének az értelmezése pedig tabu. Ezzel nagyon sok felesleges konfliktusnak vesszük elejét. Ez nem jelenti azt, hogy nem szeretjük egymást, nem jelenti, hogy nem egy irányba húzunk nagyon szorosan, épp ellenkezőleg.”

Szerző: Szász István Szilárd

Fotó: Csiszár Klára személyes archívuma; Linzi Katolikus Egyetem

Forrás: Romkat.ro

Magyar Kurír