Ferenc pápa első beszéde Lisszabonban: Olyan Európáról álmodom, amely meggyújtja a remény lámpásait

Ferenc pápa augusztus 2-án, szerdán délelőtt helyi idő szerint 10 órakor (magyar idő szerint 11 órakor) érkezett meg a portugál fővárosba. A Figo Maduro légibázison a köztársasági elnök fogadta és két népviseletbe öltözött kisgyermek egy virágcsokorral ajándékozta meg. Egy rövid megbeszélést követően a pápa a belémi nemzeti palotába, a volt királyi palotába ment, amelynek főbejáratánál Marcelo Rebelo de Sousa köztársasági elnök várta. Ezután sor került a hivatalos fogadási ceremóniára.

Ezt követően a palotában a portugál államfő, szociáldemokrata politikus fogadta Ferenc pápát. A zárt ajtók mögötti megbeszélés után a pápa a belémi kulturális központban folytatta programját. Itt találkozott negyed egykor a portugál hatóságok, a civil társadalom és a diplomáciai testület képviselőivel és beszédet intézett hozzájuk.

A pápa a lisszaboni városkép részét alkotó óceán képéből kiindulva fogalmazta meg mondanivalóját Európáról a jelenlevőknek. Rámutatott, hogy az óceán nemcsak népeket és országokat, hanem kontinenseket is összeköt. Egyben az élet eredetére is emlékeztet bennünket, s ezen túl okot ad a reményre is. Beszéde második részében Ferenc pápa a remény három fejlesztendő területéről szólt: a környezetvédelemről, a jövőről és a testvériségről. Végül mindenkit arra hívott, hogy adjon reményt a világnak, amelyben élünk.

„Örülök, hogy Lisszabonba érkeztem. Ez a találkozások városa, amely sok népet és kultúrát foglal magában, és amely ezekben a napokban még globálisabb jelleget ölt: bizonyos értelemben a világ és a jövő fővárosa lett” – kezdte beszédét Ferenc pápa a portugál hatóságokhoz szólva, utalva az augusztus elsején megkezdődött és vasárnapig tartó ifjúsági világtalálkozóra, amelynek vezetésére érkezett Lisszabonba. A főváros óceánparti jellegéből kiindulva felsorolta azokat a fenyegető nagy globális kérdéseket, amelyek megoldásra váró közös problémák a mai megosztott világban: planetáris igazságtalanság, háborúk, éghajlati és migrációs válságok.

„Úgy tűnik, hogy ezek gyorsabban haladnak, mint a lehetőségeink, és gyakran az akaratunk, hogy egységes módon szembenézzünk ezekkel a kihívásokkal” – állapította meg a pápa.

Felidézte a 2007-ben megkötött Lisszaboni Szerződést (az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló dokumentumot), amelyben a Nyugatnál tágabb értelemben vett multilateralizmus európai álma ösztönözte egység lelkülete fogalmazódott meg. Lisszabon a legnyugatibb főváros a kontinensen, amely a találkozás még szélesebb útjai felé való megnyílás szükségességére figyelmeztet bennünket. „Remélem, hogy az ifjúsági világtalálkozó az »öreg kontinens« számára az univerzális nyitottság iránti lendület lehet, vagyis lendület a nyitottságra, amely fiatalabbá teszi.

A világnak szüksége van Európára, az igazi Európára. Szüksége van Európa híd- és béketeremtő szerepére a kontinens keleti részén, a Földközi-tengeren, Afrikában és a Közel-Keleten”

– nyomatékosította Ferenc pápa. Ezt a célt a párbeszéd, a befogadás és a béke-diplomácia eszközeivel érheti el.

„A történelem óceánján viharok közepette vitorlázunk, és érezzük, hogy a béke bátor útjaira van szükség. Az Európa iránti mély szeretettel és a kontinenst meghatározó párbeszéd szellemében feltehetjük a kérdést: Hova vitorlázol, ha nem mutatod meg a világnak a béke útjait, valamint az utakat ahhoz, hogy véget érjen az ukrajnai háború és sok más konfliktus, amely annyi vérontást okoz? Vagy kiszélesítve a látókört, megkérdezhetjük: Nyugat, milyen úton vitorlázol?

Egy olyan Európáról, a Nyugat szívéről álmodok, amely adottságait a konfliktusok megoldására és a remény lámpásainak meggyújtására használja;

egy olyan Európáról, amely képes visszaszerezni fiatalos szívét, valamint mindenki nagyságát veszi figyelembe a saját közvetlen szükségletein túl. Egy olyan Európáról álmodom, amely magában foglalja a népeket és a személyeket saját kultúrájukkal együtt, anélkül, hogy az ideológiák és az ideológiai kolonizáció formái után futna” – összegezte vágyát a pápa.

Ezt követően visszatérve az óceán képéhez, kiemelte, hogy az az élet eredetére is emlékeztet. „A mai fejlett világban paradox módon most prioritássá vált az emberi élet védelme, amelyet egy ijesztő utilitarizmus fenyeget, amely az életet használja és kiselejtezi.

Hova vitorlázol, Európa és a Nyugat, az időskorúak kiselejtezésével, a szögesdrótból épített falakkal, a tengeren történt nagy számú halálesetekkel és az üres bölcsőkkel?”

– tette fel a kérdést Ferenc pápa.

Ezután ismét az óceán képére utalva, amely Lisszabont körbe öleli, hangsúlyozta, hogy a város okot ad a reményre, hiszen Lisszabon a remény városa is, éppen az ifjúsági világtalálkozó miatt. „A világ minden tájáról származó fiatalok, akik vágyakoznak az egységre, a békére és a testvériségre, sürgetnek bennünket, hogy váltsuk valóra álmaikat. Kimennek az utcára, de nem azért, hogy haragosan kiabáljanak, hanem hogy megosszák az Evangélium, az élet reményét. Akkor, amikor sok helyen tanúi vagyunk a tiltakozás és a nyugtalanság időszakának, ami a populizmus és az összeesküvés-elméletek formáinak termékeny földje, az ifjúsági világtalálkozó esélyt jelent arra, hogy közösen építkezzünk. Itt a remény három fejlesztendő területét jelölte ki a pápa, amelyen mindannyian együtt dolgozhatunk: a környezetvédelem, a jövő és a testvériség.

A környezetet illetően Ferenc pápa rámutatott: nem állíthatjuk, hogy hiszünk a fiatalokban, ha nem biztosítunk nekik egészséges területeket, ahol a jövőt építhetik. A jövővel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a fiatalok jelentik a jövőt. Európában és a nyugati világban azonban a demográfiai görbe aggasztóan esik.

„Úgy tűnik, hogy a fejlődést a technológia és a személyes kényelem találmányaival mérik, miközben a jövő arra hív, hogy visszafordítsuk a születési arányok visszaesését és az élet akarásának gyengülését.

Az egészséges politika e tekintetben sokat képes elérni: a remény generátora lehet, ha a politika nem a hatalom megtartásáról szól, hanem arról, hogy reményt tudjon adni az embereknek” – figyelmeztetett Ferenc pápa. Ez abban mutatkozhat meg, hogy a politika befektet a jövőbe, vagyis a családokba, a gyerekekbe, a nemzedékek közötti kapcsolatokba, amely nem eltörli a múltat, hanem megerősíti a fiatalok és az idősek közötti kötelékeket. A pápa kiemelte a nevelés szerepét, amely „nem pusztán a gazdasági növekedésre irányuló technikai ismereteket adja át, hanem a fiatalokat a történelem részévé teszi, átadja a hagyományt, értékeli vallási dimenziónkat és igényeinket, és elősegíti a társadalmi barátságot”.

A remény harmadik „fejlesztendő területeként” a testvériséget nevezte meg a pápa, amelyet mi keresztények Jézus Krisztustól tanulunk meg. A globalizáció szélesebb kontextusában ugyan közelebb hoz bennünket egymáshoz, de nem teremt testvéri közelséget; mi viszont arra kaptunk meghívást, hogy tartsuk fenn a közösségérzést, kezdve azzal, hogy törődünk a közelünkben élőkkel.

A fiatalok a béke iránti felhívásaikkal és az élet iránti szomjukkal arra buzdítanak minket, hogy törjük le a megosztottság falait, amelyeket a különböző vélemények és hitvallások nevében emeltek.

Beszéde végén a pápa köszönetet mondott a portugál társadalomban mindazoknak, „akik kifejezik a mások iránti aggodalmukat, valamint a helyi egyháznak, amely – csendben és zavartalanul – sok jót tesz. Arra kaptunk meghívást, hogy testvérekként reményt adjunk a világnak, amelyben élünk, és ennek a csodálatos országnak. Isten áldja meg Portugáliát!” – zárta első portugáliai beszédét Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican.va; Vatikáni Rádió Facebook-oldala

Magyar Kurír