Ferenc pápa engedélyezte a híres kórházalapító, Guy de Montpellier boldogként való tiszteletét

A motu proprio magyar fordítását teljes terjedelmében közöljük.

„Hittől lángoló, szeretettől égő, olyannyira jámbor és a szegények kedvelője volt, hogy tanítóként és pártfogóként tisztelte, testvérként szerette őket, mint gyermekeiről gondoskodott róluk, végül pedig Krisztus képmásaként tisztelte őket” (Pierre Saunier doktori disszertációja: Értekezés a Szentlélek-rend szent fejéről: amely az egész rend eredetével és fejlődésével foglalkozik, különös tekintettel a római ház bővítésére, előjogaira és szerkezetére, Lyon, 1649). Pierre Saunier ezekkel a szavakkal jellemezte Guy de Montpellier [ejtsd: gi de monpöljé – a szerk.] (olaszul Guido di Montpellier) mélységes hitét, amely arra inspirálta, hogy életét a leginkább rászorulók szolgálatának szentelje.

Guy a 12. század második felében, a franciaországi Montpellier városában született, gazdag családban. 1190 előtt kezdte el a szegények és a rászorulók szolgálatát, és kórházat alapított számukra Montpellier külvárosában. Guy kezdettől fogva a Szentlélekre bízta az irgalmasságnak ezt a művét. Rövid időn belül sok követőre talált, akik példájától ösztönözve a szegényeket és rászorulókat akarták szolgálni. Így született meg egy közösség, amelynek tagjai férfiak és nők, világiak és egyháziak voltak. Lotario di Segni, a leendő III. Ince pápa franciaországi tanulmányai során ismerkedett meg Guy irgalmas cselekedeteivel, és miután Péter székébe megválasztották, támogatta őt.

Az 1198. április 22-én kelt Hiis precipue bullájában, amelyben az összes püspököt felkérte, hogy támogassák montpellier-i Guy kezdeményezését, III. Ince pápa ezt írta: „Ezért, amint azt sokak hiteles beszámolóiból megtudtuk, a Szentlélek-kórház, melyet szeretett fiának, Guy testvérnek gondoskodása épített Montpellier-ben, más újonnan épült kórházak mellett, ragyog a vallásosságtól, és nagyobb vendégszeretetet gyakorol, mint azok, akik a jótékonyságukat megtapasztalva még teljesebben megismerhették őket. Ott ugyanis az éhezők jóllaknak, a szegények ruhát kapnak, a betegek megkapják a szükséges dolgokat, a legrászorultabbaknak pedig még nagyobb vigaszt adnak, így a ház urának és testvéreinek nem annyira a rászorulók befogadóiról kell beszélniük, hanem inkább a szolgákról és azokról, akik jótékonyan szétosztják a szükséges dolgokat a szegényeknek, és azok közt is a valóban rászorulóknak.”

1198. április 23-án a montpellier-i kórház a Szentszék és a pápa közvetlen fennhatósága alá került, és megerősítette a Guy által a közösségének készített szerzetesi regulát: „Miközben jóváhagyjuk, akik a szerzeteséletet és a hozzá kapcsolódó egyéb dolgokat választják, Szent Péter oltalma és a mi védelmünk alá helyezzük őket, és e dokumentum kiváltságával védelmezzük a Montpellier-ben épült fent említett Szentlélek-kórházat, amelyben erre az isteni szolgálatra szenteltétek magatokat, [...] elrendelve, hogy minden háznak, amelyet jelenleg jogosan birtokoltok és amit a jövőben észszerűen megszereztek, a fent említett montpellier-i Szentlélek-kórháztól kell függenie, és így azok gondnokai is alád kell hogy tartozzanak, Guy testvér, és utódaid alá, alázatos engedelmességgel és alázatos lelkülettel fogadva a te és utódaid rendelkezéseit.”

1198-ban  a montpellier-i kórházon kívül már tíz másik hasonló intézménye volt a közösségnek Dél-Franciaországban és újabb kettő Rómában. Az 1201. december 1-jén Anagniban kibocsátott Cupientes pro plurimis bulla a római Sancta Maria in Saxia templomot (mai nevén Santo Spirito in Sassia, vagyis Szászok Szentlélek-temploma – a ford.) a domus hospitalisszal, vagyis a kórházzal együtt, amelyet maga III. Ince alapított 1198 és 1201 között, Guy de Montpellier és társai gondjaira bízta.

Guy, aki arra törekedett, hogy a Jézus által hirdetett irgalmasság eszményét a lehető leghűségesebben megvalósítsa, nagyon tágas célkitűzést vázolt fel munkássága tekintetében, amely az embert a maga teljességében, lélekben és testben egyaránt magában foglalja, a fiatalabbaktól kezdve egészen az idősebbekig. „A szenvedő ember maga az Úr, míg az orvosok és a nővérek az ő szolgái” – ajánlotta Guy a Szentlélek-kórház regulájában. A mindenkinek segítés eszménye különösen az elhagyott újszülöttek és a nem kívánt gyermekek gondozásában nyilvánult meg. A magukra maradt anyáknak és az utcalányoknak nyújtott anyagi és lelki segítség mellett a Santo Spirito in Sassia kórházban megépült a kitett gyerekek befogadására készített forgóablak, ahol az anyák névtelenül otthagyhatták az újszülötteket, miközben Guy közösségének gondozására bízták őket. Az elhagyott gyerekek így lehetőséget kaptak a kórházban az életüket átfogó fejlődésre. Guy nemcsak a hozzá fordulók megsegítésére szorítkozott, hanem arra biztatta nővéreit és testvéreit, hogy menjenek ki az utcára megkeresni a rászorulókat. Montpellier alapítója ezt a szegények iránti feltétlen szolgálatot az Isten szeretetéről való vallásos elmélkedéssel egyesítette. Ebből

az Istennel való állandó találkozásból merített erőt a szerencsétlen sorsúak szolgálatára, ami vigasz, öröm és béke forrásává lett számukra.

III. Ince pápa az 1204. június 19-én kelt Inter opera pietatis bullájával megerősítette az új rendet és annak joghatóságát a Sancta Maria in Saxia templom mellett található római kórház felett, így az az egész rend központi háza, kúriája lett.

Guy 1208 első hónapjaiban halt meg Rómában. Defuncto Romae kezdetű bullájában III. Ince pápa megismételte, milyen jelentős az alapító által megkezdett irgalmasság műve, és utódait kötelezte annak folytatására.

A montpellier-i szegények alázatos és szerény szolgájának emlékét a következő négy évszázadon át csendesen őrizték a kolostorokban és kórházakban, amelyekben a Guy által kidolgozott szabály szerint éltek. A rend férfi és női szerzeteseinek következő nemzedékei, akik alapítójuk hite és élete példáját követték, mindennapi imádságukban és rendjük karizmája hűséges betöltésével emlékeztek rá.

Pierre Saunier említett dolgozatában Guy testvér képe mellé a következő feliratot helyezte el a halálával kapcsolatban, ami sokat elárul arról, hogyan is emlékeztek rá: „Guy, Montpellier grófja, a Szentlélek Rend alapítója eljutott abba a kikötőbe, amelybe a Szentlélek fuvallata vitte, és akinek a Szent Kereszt volt a Regulája, iránytűje és a kormánya.” Odorico Raynaldi pedig az 1667-ben megjelent Annales Ecclesiastici egyházi évkönyvben így ír Guy-ról: „…ő, aki eredetileg Montpellier-ből származott, volt az ispotályosok szerzetesrendjének alapítója, akit Ince pápa szeretett kiemelkedő életszentsége miatt és aki kiérdemelte a Boldogságos nevet.”

Guy műve még ma is számos jó gyümölcsöt terem azon szerzetesközösségek révén, melyek fáradhatatlanul segítik a szegényeket, folytatva az irgalmasságnak a montpellier-i alapítójuk által megkezdett művét. A rászorulók szolgálatában eltöltött, a Jézus Krisztus szavaiba és tetteibe vetett hit által ihletett életről szól a II. Vatikáni Zsinat az Ad gentes konstitúciójában: „Amint tehát Krisztus bejárt minden várost és falut, s gyógyított minden betegséget és bajt, annak jeléül, hogy elközelgett Isten országa, úgy az Egyház is ott van gyermekei által minden rendű és rangú ember, leginkább a szegények és elnyomottak mellett, és szívesen hoz áldozatot értük” (AG 12), „Legyen ugyanilyen vállalkozó kedv a szerzetesekben és szerzetesnőkben, s a világi hívőkben is polgártársaik, különösen a szegényebbek javára” (AG 20).

Guy de Montpellier példája, aki alázatos lelki életében, engedelmességében és a szegények szolgálatában abszolút egyedülálló ember volt, mindig is vonzott és inspirált bennünket. Hisszük tehát, hogy eljött az idő, amikor különleges módon kell bemutatni őt Isten Egyházának, amelyhez továbbra is szól a hite és az irgalmasság cselekedetei által.

Figyelembe véve néhány elődünk dicséretes véleményét Guy de Montpellier életszentségéről, valamint a bíborosok, püspökök, szerzetesek és mindenekelőtt a Guy lelkiségéből merítő rendek, kongregációk és intézmények, nemkülönben a világiak által is a Szentszékhez benyújtott számos kérést követően, hogy Guy de Montpellier-t liturgikus megtiszteltetésben részesítsük.

Mi, biztos tudatossággal, megfontolva Guy de Montpellier kiváló érdemeit az Egyházban a lelkek javára, úgy döntöttünk, hogy ennek különleges jelét adjuk. Ezért apostoli tekintélyünknél fogva a boldogok jegyzékébe írjuk montpellier-i Guy nevét, akinek emlékezetét február 7-én zsolozsma imával és szentmisével tartsák meg mindazon rendek, kongregációk és közösségek, amelyeket a Santo Spirito in Sassia kórház és templom, valamint Guy lelkisége éltet.

Kelt Rómában, a Laterán mellett, 2024. május 18-án, pünkösd vigíliáján, pápaságunk 12. évében

Ferenc pápa

Fordította: Vértesaljai László SJ

Forrás: Vatikáni Rádió

Illusztráció: Aleteia

Magyar Kurír