Ferenc pápa: Isten barátai azok, akik a leggyengébb emberekben szolgálták őt!

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!

Ma nem tudok az ablakhoz állni, és onnan imádkozni, sajnos tüdőgyulladásom van. Ezért Braida atya olvassa fel az elmélkedést, hiszen ő jól ismeri ezeket a szövegeket, mert ő fogalmazza őket, és mindig nagyon jól megírja. Nagyon köszönöm a jelenléteteket!

Ma, az egyházi év utolsó vasárnapján, Krisztusnak, a világmindenség királyának főünnepén az evangélium az utolsó ítéletről szól (vö. Mt 25,31–46), és arra figyelmeztet, hogy az ítélet a szeretet alapján történik majd. A jelenet egy királyi teremben játszódik, amelyben Jézus, „az Emberfia” (Mt 25,31) trónon ül. Az összes nép összesereglik lábainál, és a jelen levők közül kiemelkednek „az áldottak” (Mt 25,34), a király barátai. De kik is ők? Mi olyan különleges bennük Uruk szemében? A világ kritériumai szerint azoknak kellene a király barátainak lenniük, akik gazdagságot és hatalmat adtak neki, akik segítettek neki területeket meghódítani, csatákat nyerni, naggyá válni más uralkodók között, esetleg sztárként szerepelni az újságok címlapján vagy a közösségi médiában, és azt kellene mondania nekik: „Köszönöm, mert gazdaggá és híressé tettetek, olyanná, akit irigyelnek és akitől félnek az emberek.” A világ kritériumai szerint ez így van.

Jézus kritériumai szerint azonban a király barátai mások: azok, akik a leggyengébb emberekben szolgálták őt. Az Emberfia ugyanis egy egészen más király, olyan, aki „testvéreinek” nevezi a szegényeket, aki azonosul az éhezőkkel, a szomjazókkal, az idegenekkel, a betegekkel, a foglyokkal, és azt mondja: „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40).

Ő olyan király, aki érzékeny az éhezés problémájára, az otthonra való szükségre, a betegségre és a rabságra (vö. Mt 25,35–36):

ezek mind olyan valóságok, amelyek sajnos mindig erősen jelen vannak. Ellepik utcáinkat az éhező, hajléktalan emberek, gyakran úgy öltözve, ahogyan éppen tudnak: nap mint nap találkozunk velük. És ami a betegséget és a börtönt illeti, mindannyian tudjuk, mit jelent megbetegedni vagy hibázni és megfizetni annak következményeit.

Nos, a mai evangélium azt mondja nekünk, hogy „áldott” az az ember, aki szeretettel, szolgálattal válaszol ezekre a nyomorúságokra: aki nem elfordul, hanem aki enni és inni ad, felöltöztet, szállást ad, meglátogat – egyszóval aki közellép a rászorulóhoz, és így felebarátjává válik. Ez azért van így, mert Jézusnak, a mi királyunknak, aki Emberfiának nevezi magát, a legkiszolgáltatottabb nők és férfiak a legkedvesebb nővérei és fivérei. 

Az ő „királyi terme” ott van, ahol a szenvedők és segítségre szorulók vannak. Ez a mi királyunk „udvara”. És

a király barátainak, akiknek Jézus az Ura, azzal a stílussal kell kiemelkedniük, amely az ő saját stílusa: együttérzés, irgalmasság és gyengédség.

Ezek megnemesítik a szívet, és olajként folynak az élet által megsebzett emberek sebeire.

Testvérek, kérdezzük meg hát magunktól: mi hisszük-e, hogy az igazi királyság az irgalmasságban áll? Hiszünk-e a szeretet erejében? Hisszük-e, hogy a szeretet az ember legkirályibb megnyilvánulása és a keresztény ember számára elengedhetetlen szükséglet? És végül egy különleges kérdés: én a király barátja vagyok-e, vagyis érzem-e, hogy személyesen nekem segítenem kell a szükséget szenvedő embert, akivel találkozom?

Mária, az ég és föld királynője segítsen, hogy szeressük Jézust, a mi királyunkat legkisebb testvéreiben!
 

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvérek!

Ma a részegyházakban tartjuk a 38. ifjúsági világnapot, melynek témája: A reményben legyetek derűsek! Megáldom mindazokat, akik a lisszaboni világtalálkozó folytatásaként részt vesznek az egyházmegyékben szervezett programokon. Ölelésemet küldöm a fiataloknak, akik a világ jelene és jövője, és bátorítom őket arra, hogy legyenek az Egyház életének örömteli főszereplői.

Tegnap a meggyötört Ukrajna a holodomorról, a szovjet rezsim által elkövetett népirtásról emlékezett meg, mely kilencven évvel ezelőtt emberek millióinak éhhalálát okozta. Ez a fájdalmas seb ahelyett, hogy begyógyulna, még fájdalmasabbá válik a háború kegyetlenkedései miatt, melytől ez a drága nép továbbra is szenved. Fáradhatatlanul imádkozzunk a konfliktusok által megtépázott összes népért, mert az ima a béke ereje, mely megtöri a gyűlölet spirálját, véget vet a bosszú körforgásának, és megnyitja a megbékélés előre nem látható útjait.

Ma hálát adunk Istennek, mert végre fegyverszünet van Izrael és Palesztina között, és néhány túszt elengedtek. Imádkozzunk, hogy mindannyian minél hamarabb kiszabaduljanak – gondoljunk a családjaikra! –, imádkozzunk, hogy több humanitárius segély érkezzen Gázába, és hogy a felek tartsanak ki a párbeszédben: ez az egyetlen út, az egyetlen út a békéhez! Akik nem akarnak párbeszédet, azok nem akarnak békét.

A háború mellett világunkat egy másik nagy veszély is fenyegeti, az éghajlatváltozás, mely veszélybe sodorja a földi életet, különösen a jövő nemzedékekét. Ez pedig ellentétes Isten tervével, aki mindent az élet érdekében teremtett. Ezért a jövő hétvégén az Egyesült Arab Emírségekbe utazom, hogy szombaton felszólaljak a dubaji klímakonferencián (COP28). Köszönetet mondok mindazoknak, akik imával és azzal az elhatározással kísérik ezt az utat, hogy szívükön viselik közös otthonunk megőrzését.

Szeretettel köszöntelek benneteket, Olaszországból és a világ más tájairól érkezett zarándokok. Külön is köszöntöm azokat, akik Pakisztánból, Lengyelországból és Portugáliából érkeztek. Köszöntöm a civitavecchiai, tarquiniai és piacenzai hívőket, valamint a lequilei San Vito Martire-kegyhely képviselőtestületét a leccei főegyházmegyéből. Köszöntöm a Rimini melletti Viserbából érkezett bérmálkozó fiatalokat, az „Assisi nel vento” csoportot és a viestei „Don Giorgio Trotta” kórust.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír