Ferenc pápa: Nem gondolok lemondásra, de ha bekövetkezne, Róma nyugalmazott püspöke lennék

Lemondása esetén nem emeritus, nyugalmazott pápa lenne, hanem egyszerűen Róma nyugalmazott püspöke, a Santa Maria Maggiore-bazilikában lakna, hogy újra gyóntasson és elvigye az Oltáriszentséget a betegeknek. Ugyanakkor azt is leszögezi a pápa, hogy ez a forgatókönyv jelenleg távoli elképzelés, mert nincsen semmi olyan komoly indok, ami erre indítaná, sosem vette számításba ezt a lehetőséget, még a nehéz pillanatokban sem. Nem állnak fönn a lemondás feltételei, viszont, ha súlyos fizikai akadályoztatás lépne föl, arra az esetre letétbe helyezett az államtitkárságon még pápasága kezdetén egy lemondólevelet. Mindez azonban távoli hipotézis, hiszen

jelenleg jó egészségnek örvend, és ha Isten is úgy akarja, még sok tervet kíván megvalósítani.

A több mint háromszáz oldalas írás végighalad Ferenc pápa életének minden aspektusán, a családi kapcsolataitól kezdve, érintve főleg a nagyszülőkkel való kapcsolatát, kivándorlásukat 1929-ben Argentínába; a szeminárium idején megélt kisebb válságát; aztán a második világháborút az atombomba tragikus pusztításával.

Az atomenergia háborús célokra való felhasználása ember elleni bűncselekmény, és közös otthonunk jövőjét ássa alá – figyelmeztet Ferenc pápa, majd felteszi a kérdést: Hogyan lehetünk a béke és az igazságosság védelmezői, ha közben új háborús fegyvereket gyártunk?

A könyv szól az argentin diktatúra idejéről, Bergoglio mély kötődéséről azokhoz, akik túlélték azt; a veszélyben lévő fiatalok befogadásáról Jorge Rafael Videla tábornok uralma alatt, és arról is, hogy megkísérelte megmenteni tanárát, Esthert, aki nagy szerepet játszott nevelésében. Ami Argentínában történt, az nem más, mind egy nemzedék kiirtása – jelenti ki a pápa, aki azt sem rejti véka alá, hogy többször megvádolták őt azzal, hogy összejátszott a diktatúrával, ő azonban nyilvánvalóan ellene volt azoknak a szörnyűségeknek. „Esther igazi ateista kommunista volt, de tiszteletben tartotta mások hitét. Sokat tanultam tőle a politikáról” – mondja Ferenc pápa, aki újból elismétli, hogy ha valaki szegényekről beszél, az nem automatikusan kommunista.

A szegények ugyanis az evangélium zászlói, Jézus szívében vannak, és a keresztény közösségek is megosztották egymás között javaikat. Ez nem kommunizmus, hanem színtiszta kereszténység!

A könyv az emberi élet védelmével folytatódik, a fogantatástól a halálig, melyben az abortusz gyilkosság, melyet bérgyilkosok követnek el, a béranyaság gyakorlata pedig embertelen. A fociról, Bergoglio kedvenc sportjáról is szó van, Maradonáról és arról a fogadalmáról, hogy nem néz többet tévét. A következő fejezet a cordobai időket idézi föl, ahol a pápa önvizsgálatot tartva beismeri tévedéseit, amelyeket autoriter magatartása miatt követett el, olyannyira, hogy ultrakonzervatívnak tartották. Az a megtisztulás időszaka volt. Nagyon bezárkóztam, kicsit depressziós voltam – mondja el a kötetben a pápa.

XVI. Benedek lemondása, az utána következő konklávé, majd a pápaválasztás, a Ferenc név felvétele – ez adja a következő fejezetet az életrajzi könyvben, amelyben a Szentatya fájdalmának ad hangot, amiért a nyugalmazott pápa alakját ideológiai és politikai érdekből gátlástalanul felhasználták, ez vitákhoz vezetett, amelyek az elmúlt tíz évben sokat ártottak mindkettejüknek. A Life. A történetem a történelemben című kötet ezután a pandémiáról szól, majd Magyarország és Brüsszel viszonyát említi. Minden népnek meg kellene tartania saját gazdagságát, kultúráját, filozófiáját, így juthat érvényre az Európai Unió kulturális és nemzeti gazdagsága a maga különbözőségében. A pápa reméli, hogy szavai meghallgatásra lelnek Orbán Viktor magyar miniszterelnöknél, aki megérti, hogy egyre nagyobb szükség van az egységre, mint ahogy a mindent uniformizálni akaró Brüsszel is megérti, hogy tiszteletben kell tartania a magyar sajátosságokat.

A könyvben Ferenc pápa a számára legkedvesebb témákról is beszél, mint a teremtett világ védelme. A fiatalokhoz fordul, és kéri, hogy „csapjanak zajt”, mert az idő lassan lejár, nem sok idő maradt arra, hogy megmentsük a bolygót. A Szentatya olyan Egyházat képzel el, amely mint anya átölel és befogad mindenkit, azokat is, akik rossznak érzik magukat és akiket korábban elítéltünk. Az LMBTQ+ közösség tagjaira is vonatkozik ez, akik az Urat keresik, de elutasításra találnak. Ferenc pápa megerősíti, hogy meg kell áldani a szabálytalan kapcsolatban élő párokat, mert Isten mindenkit szeret, főleg a bűnösöket. Ha pedig a püspöktestvérek úgy döntenek, hogy nem követik ezt az utat, az nem egy egyházszakadás előszobája, mert az Egyház tanítását nem vitatják. A homoszexuális házasság nem lehetséges, de a polgári élettársi kapcsolatok igen, mert rendjén való, hogy ezek az emberek, akik megélik a szerelem ajándékát, ugyanolyan jogi fedezetet kapjanak, mint mindenki. Ahogy már máskor is,

Ferenc pápa azt kéri, hogy az Egyházon belül mindenki otthon érezhesse magát, a peremre szorultak is, főleg azok, akik részesültek a keresztség szentségében és teljes értékű tagjai Isten népének.

Aki pedig még nem keresztelkedett meg, de szeretne, vagy keresztanya, keresztapa szeretne lenni, azt fogadják el.

A pápa végül szól azokról a sebekről, amelyeket azok okoztak neki, akik szerint ő tönkreteszi a pápaságot. Mindig van, aki szeretné fékezni a reformot, aki megállna a király-pápaság idején, de hiába igaz, hogy a Vatikán az utolsó abszolút monarchia Európában, ahol gyakran az udvari észjárás szerint történnek a dolgok, ezzel a mentalitással végleg szakítani kell.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír