Ferenc pápa novemberi imaszándéka a gyermeküket gyászoló szülőkért

Ferenc pápa a videóban így fogalmazott: egy gyermek elveszítése annyira fájdalmas és értelmetlen, hogy haszontalannak bizonyulnak ilyenkor a vigasztaló szavak, ha nem társul melléjük szerető, figyelmes és imádkozó közelség. „Mit mondhatunk akkor azoknak a szülőknek, akiknek meghalt a gyermekük? Hogyan vigasztaljuk őket?”

Valójában nincs is erre szavunk, ez pedig tovább súlyosbítja a drámát. Gondoljunk csak bele: amikor meghal a házastársunk, megözvegyülünk. Egy gyermek, aki elveszíti apját vagy anyját, árva lesz. Van rá szó. De egy olyan szülő, akinek meghal a fia vagy a lánya? Erre nincs kifejezésünk, ráadásul természetellenes az, ha a szülő túléli saját gyermekét.

A vigasztaló szavak olykor banálisak vagy szentimentálisak, ezért nem segítenek. Még ha természetesen a legjobb szándékkal mondjuk is őket, végül tovább mélyíthetik a sebet”

– figyelmeztet a videóban a pápa.

Ahhoz, hogy vigaszt nyújtsunk a gyermekeiket sirató szülőknek, meg kell hallgatnunk őket; szeretettel melléjük kell állni, foglalkozni kell a fájdalmukkal, úgy, ahogy Jézus Krisztus vigasztalta a szenvedőket.

A közelség és a gyengédség hálója ez, amit nyújtanunk kell nekik.

A vigaszt kísérő hit pedig balzsam lehet arra, hogy remény szülessen egy ilyen szörnyű tragédia után is. Imádkozzunk azért, hogy minden szülő, aki fia vagy lánya halálát siratja, támaszt találjon a közösségében, és megkapja a vigasztaló Lélektől a szív békéjét – kérte Ferenc pápa.

A videóban látjuk Serenát, aki a római Gemelli-klinika előtt Ferenc pápa karjaiba veti magát, és zokog, mert éppen akkor halt meg a kislánya egy genetikai betegségben. Látjuk Lucát és Paolát, akiknek a 18 éves fiát két éve gázolta halálra egy autó. Azóta nem telik el nap anélkül, hogy ne mennének vissza a baleset helyszínére vagy ne vinnének virágot a gyermekük sírjára.

A videóban reménykeltő képek is vannak, amelyek a trauma feldolgozásának lehetőségét mutatják. A toscanai Nain csoport havonta egyszer találkozót szervez a gyermekeiket elveszített családok számára. Tavaly novemberben a Vatikánban találkozott a csoport tagjaival Ferenc pápa, aki akkor úgy fogalmazott: kereszténynek lenni azt jelenti, hogy gondjainkba vesszük azt, aki megsérült és aki fájdalmat él át, hogy apró fényeket gyújtsunk ott, ahol minden elveszettnek látszik. Egy gyermek halála olyan óriási, vigasztalhatatlan fájdalom, amit soha nem szabad üres szavakkal és felületes válaszokkal elintézni.

A sebet úgy lehet elsősorban gyógyítani, ha együtt sírunk a gyászolókkal, és együtt elvisszük kiáltásukat Jézushoz.

A vicenzai Talita kum közösséghez tartozó szülőknek pedig azt mondta a Szentatya, hogy egy gyermek elvesztése olyan tapasztalat, amit nem lehet elméleti síkon leírni, amelyről lepattan a vallásos vagy szentimentális szavak banalitása, a meddő bátorítás vagy az udvariaskodás, hiszen a vigasztaló szándék akár még újabb sebet is ejthet azon, akinek mindennap kemény belső harcot kell vívnia.

Forrás: Vatikáni Rádió

Videó és fotó: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya YouTube-csatornája

Magyar Kurír