Ferenc pápa vasárnap reggel: Az Atya gyermekeiként tudunk egy családként élni

A szentmise előtt Ferenc pápa így fogalmazta meg a szándékát: „Ma imádkozzunk mindazokért, akik a kórházakat, az utcákat takarítják, akik ürítik a kukákat, házról házra járva elviszik a szemetet. Olyan munka ez, amit senki nem lát, de ami szükséges a továbbéléshez. Az Úr áldja és erősítse őket!”

A szentmise homíliájában Ferenc pápa a napi evangéliumot (Jn 14,15–21) magyarázta. Jézus a búcsúja során nyugalmat és békét ígér a tanítványoknak: „Nem hagylak árván titeket.” Ezzel megvédi őket az árvaság fájdalmas érzésétől. Ma a világban nagyon jelen van az árváság érzése. Sok embernek sok mindene van, de hiányzik az Atya. Az emberiség történetében mindig megismétlődik ez. És amikor hiányzik az apa, akkor mindig ott van a vágy, hogy találkozzunk vele, hogy újra rátaláljunk, miként az ősi mítoszokban: gondoljunk csak Oidipuszra és Télemakhoszra és még sok más alakra, akik a hiányzó apát keresték.

Ma egy olyan társadalomban élünk, melyből hiányzik az atya. Az árvaság érzete pedig a hovatartozást és a testvériséget gyengíti. Ezért ígéri meg Jézus: „Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő más Vigasztalót ad majd nektek.” Én elmegyek, mondja, de eljön valaki, aki megtanítja nektek az Atyához jutást. Emlékeztet benneteket, hogyan juttok az Atyához.

A Szentlélek nem azért jön el, hogy saját „klienseivé” tegyen bennünket. Azért jön el, hogy emlékeztessen az Atyához vezető útra, amit Jézus nyitott meg.

Nem létezik csak a Fiú spiritualitása vagy csak a Szentlélek spiritualitása: a központ az Atya. A Fiú az Atya küldötte és visszatér az Atyához. A Szentlélek az Atya küldötte, hogy emlékeztessen bennünket az útra és megtanítsa nekünk az Atyához való eljutást.

Csak a gyermekség ezen tudatával lehet egymás közt békében élni. A háborúk – a kicsi és a nagy háborúk is – mindig hordozzák az árvaság dimenzióját: hiányzik az apa, aki békét teremt.

Ferenc pápa a szentmise olvasmányára utalva rámutatott: Éppen ezért hívja Péter apostol az első keresztény közösség tagjait arra, hogy feleljenek szelíden, tiszteletteljesen és jó lelkiismerettel, amikor reménységük alapja felől kérdezik őket. Vagyis a Szentlélek szelídségével válaszoljanak, mert a Szentlélek szelídséggel tanít minket, az Atya fiainak a kedvességével. A Szentlélek nem sértegetésre tanít minket. A sértegetés ugyanis az árvaság egyik következménye, mint a háborúk.

Ha ugyanis nincs apa, akkor nincsenek testvérek, és akkor elvész a testvériség.

A kedvesség, szelídség és tisztelet az összetartozás, az egy családhoz tartozás jellemzője, amelynek biztosan van Atyja. Ő a központ, mindennek az eredete és üdvössége, mert Ő küldte el a Fiát a megmentésünkre. Ő pedig elküldi a Szentlelket, aki emlékeztet minket, hogyan jutunk el az Atyához, és megtanít minket a testvéri szelídségre, a kedvességre és a békére.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír