Veres András püspök szentbeszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük:
Krisztusban kedves Testvérek! Kedves Bérmálkozók!
A mai szentmise első könyörgésében úgy fohászkodtunk Istenhez, hogy árassza ki a Szentlélek ajándékait az egész világra. Istennek ez nem lehetetlen. Viszont számunkra, emberek számára talán elképzelhetetlen, hogy mit is jelenthetne az, ha az emberek szerte a világon tudatában lennének a Szentlélek jelenlétének és a Szentlélek ajándékaival tudatosan próbálnának élni. Attól tartok, hogy ez nem így van napjainkban. Éppen ezért pünkösd alkalmával Egyházunk minden hívőt arra hív, hogy gondolkodjon el azon az ajándékon, amit Krisztus küldött pünkösd ünnepén minden kor keresztényei, vagyis az Egyház tagjai számára.
Imádkozunk, hogy Isten Szentlelke ismertté váljon az egész világon. Hogy megismerjük az Ő ajándékait, az Ő ajándékainak erejét, hogy felfedezzük, mi mindenre lennénk képesek, ha a Szentlélek ajándékaival élnénk. Egészen biztosan kevesebb lenne a világban az ellenségeskedés, kevesebb lenne a gyűlölködés, kevesebb lenne a szeretetlenség, és ezek következtében minden más emberi rossz kevésbé lenne jelen a világban. Számunkra, hívő emberek számára nem fér kétség ahhoz, hogy Isten Szentlelke minket is, személy szerint is, de közösségben is képes formálni, alakítani. Csak az emberi odaadottság, az emberi szándék hiányozhat, hogyha Isten Szentlelkének ajándékai nem látszanak az életünkben. Kérjük tehát Istent, hogy árassza ki Szentlelkét az egész világra, mert a bűnnek annyi formája van jelen, hogy ezek között kereszténynek, hívő embernek, de egyszerűen jó embernek is megmaradni igen nehéz.
A Szentlélek eljövetelétől számítjuk az Egyház létezését. Jézus tanítása folytatódik a Szentlélek kiáradásával: „S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek” (Jn 14,26). A Szentlélek folytatja a krisztusi művet, akiről azt olvastuk, hogy pünkösdkor kiáradt a Jeruzsálemben összegyűlt tömegre, ezrek tértek a krisztusi hitre. Biztosak lehetünk afelől, hogy a Szentlélek ezt a csodát ma is meg akarja valósítani a világban, csak az emberi szándék hiányzik a befogadására. Isten Szentlelke ma is képes – nem egyszer csodálatos módon – embereket megragadni. Van, amikor azt látjuk, hogy a támogató családi háttér hiánya ellenére a felnőtt ember felismeri Isten szeretetét, és onnantól kezdve nem akar másképpen élni, mint ebben a szeretetben, Krisztus és az Ő Egyháza melletti elköteleződésben. Milyen szép lenne a világ, milyen jó lenne, ha Isten Szentlelke mindenkihez utat találna! Így sokkal szebb, boldogabb lenne a családi és a társadalmi élet.
Jézus műve ma is folytatódik a világban, annak ellenére, hogy vannak, akik tudatosan ellene cselekszenek. Sokan voltak az Egyház történetében, s vannak napjainkban is, akik megpróbálják a jézusi művet lerombolni. Voltaire annak idején így kiáltott fel az Egyházra utalva: „Tapossátok el a gyalázatost!” Sok liberálisan gondolkodó ember ma is mindent megtesz azért, hogy az Egyházat ellehetetlenítse. Sztálin, szegény, azt kérdezte a környezetében élőktől: Hány hadosztálya van a pápának? Azt állította, hogy ő képes legyőzni. Voltaire és Sztálin ideológiája is elmúlt, de az Egyház szilárdan áll. Ma is minden fenyegetettség, minden támadás ellenére higgyük bátran: a Krisztus alapította Egyházat nincs emberi erő, amely le tudná rombolni. Ideig-óráig gátolni tudja tevékenységében, de legyőzni nem képes.
Kedves Bérmálkozók! Joggal vetődik fel bennünk a kérdés: Mit kell nekünk tennünk, hogy Isten országát építsük? Mindenekelőtt hallgatnunk és követnünk kell Jézus tanítását. Ha ebben a világban valami szépet, jót tudunk, akarunk tenni, az csak Jézus tanításával lehetséges. Semmiképpen se hasonuljunk a mai világ szelleméhez, amely sokszor istenellenes, egyházellenes! Ne úgy éljünk, hogy a világ elfogadjon bennünket! Gyenge jellemre vallana! Tinédzserek körében gyakori, hogy hasonulni szeretnének ahhoz a környezethez, amelyhez tartozni kívánnak. Ezt az öltözködésükkel is kifejezik, hogy elfogadják őket. Vannak, akik dacból igyekeznek valami egészen mást megvalósítani.
Nekünk nem kell keresnünk, hogy mihez igazodjunk. Jézus Krisztus evangéliuma eligazít bennünket, hogy a Szentlélek ajándékaival felvértezve minden körülmények között akarjuk, merjük tenni a jót, megbocsátani irgalmas szívvel az ellenünk vétkezőknek, és merjünk az istenellenes szemlélet, gondolkodás ellenére is Krisztus evangéliuma szerint élni. Életünk alapja legyen Isten és az Ő kinyilatkoztatása, amit Jézus Krisztus tanításából ismerhetünk meg. Órigenész egyháztanító arra hívja fel a figyelmünket, hogy miként a növényeknek, úgy az embereknek is szükségük van megtartó erőre. A hívő ember számára Isten a gyökér, akibe bizalommal kapaszkodhat. Ha az Ő tanítása, kinyilatkoztatása szerint élünk, életünkben biztosan megtapasztaljuk Isten szeretetét, békéjét, jóságát. Minden ellentétes hatás ellenére vágyat fogunk érezni arra, hogy megmaradjunk a szeretet, az irgalmas szeretet, a jóság útján.
Lattaquié Ignatiosz antióchiai metropolita megfogalmazott egy gyönyörű imádságot a Szentlélekről, ezt szeretném mai elmélkedésünk végén megosztani mindnyájatokkal:
„Szentlélek nélkül távoli az Isten, Krisztus a múlté, az Evangélium holt betű, az Egyház egyszerű szervezet, a tekintély uralkodás, a misszió propaganda, az istentisztelet emlékek fölidézése és a keresztény cselekvés rabszolgamorál.
A Szentlélekben viszont szárnyra kél a kozmosz, kihordja és világra hozza az új eget és az új földet. A Szentlélek által bennünk az Isten, Krisztus misztikus testének tagjai vagyunk, az Evangélium az életerőnk, az Egyház szentháromságos közösség, a tekintély Isten fiainak szabadságára vezet, a misszió pünkösdi feladat, a liturgia Isten örök dicsőítésének kezdete, a keresztény cselekvés megistenít.”
Kedves Bérmálkozók és korábban Bérmálkozottak! Azt kívánom, hogy akarjunk, merjünk minden körülmények között a Szentlélekkel élni. Akkor keresztény életünk és általa ez a világ is szebb és jobb lesz. Adja Isten, hogy ezt valóban meg is tapasztaljuk! Ámen.
Forrás: Győri Egyházmegye
Fotó: Ács Tamás
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria