Minden egyházközségnek megvan a maga történelme; egy dolog azonban mindenütt közös: az áldozat, melyet a hívek és a mindenkori parókusok együtt hoznak a közösségért. A záhonyi kis téglatemplom alapkövét 1991-ben tették le. Az egyhajós templom megépítése után folytatódott a munka: a záhonyiak hol a padok fűtésére, hol az ikonosztázion elkészíttetésére, máskor a harang villamosítására gyűjtötték össze a megfelelő mennyiségű pénzt, s valósították meg a kitűzött feladatokat.
Erre az évfordulóra keresztet állíttattak, parkosítottak, térköveztek – példaértékű összefogással – együtt a görögkatolikusok és a testvéregyházak hívei, valamint a felekezeten kívüli jótevők. Az ökumenizmus itt, a határ mentén is ugyanazt jelenti, mint az ország belsőbb régióiban: egymás ünnepeit megtisztelik, támogatják egymás törekvéseit.
A kezdetekről szólva Takács Tibor, az egyházközség gondnoka arról a hat családról beszélt, akik elsőként kezdték el itt gyakorolni görögkatolikus hitüket a 20. század első felében. Zakorné Szinku Jolán néni már nem érhette meg (múlt héten temették el), hogy a templom kertjében is keresztet állítottak, mint egykor az ő kertjében. E kereszt és a mellette álló harangláb körül gyűlt össze hétről hétre a maroknyi hívő, hogy Jolán néni kertjéből indulva együtt átmenjenek a határ túloldalára, Csapra, a Szent Liturgiára. Az 1960-as években szobát béreltek, majd a római katolikus kápolnában dicsérték az Istent a görögkatolikusok. De a szervezőlelkészség gyarapodott, így megépítették a templomot. A telken – az egykori tiszai holtág helyén – egy fahánccsal feltöltött vályogvető gödör volt korábban. Különös adalék a templom építésének történetében, hogy még a Magyarországról kivonuló szovjet katonák is segítettek a faháncs kiszedésében.
Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök prédikációja kapcsolódott az egyházközség történetéhez. A gödör helyén ma templom emelkedik, erről tanít a templom címünnepe is – mondta a főpásztor. – Keresztelő Szent János „örömmel hirdette a mélységben, letaszítottságban lévő embereknek: »Elérkezett az Isten országa, keljetek föl, emelkedjetek föl!«”.
A templom előtt állított új kereszt, mint a régi, mely egykor összegyűjtötte a szórványban lévő családokat, „minden előtte elhaladó embernek hirdeti: »Ember, megváltott lettél, nézd, Krisztus a kereszt által téged is fel akar emelni, kapaszkodj te is bele!«”.
A kereszt kifejezést sokszor átvitt értelemben is használjuk – tette hozzá a püspök –, az élet súlyát, szenvedéseit, mélységeit értjük alatta, melyek arra tanítanak, hogyan lehet a magasságba emelkedni.
Az ősatyák írásaiban is olvashatjuk, hogy Isten orvos. „Miképpen az orvos valakinek gyógyfürdőt vagy mézet ír elő, valakinek pedig fájdalmas kezeléseket, keserű gyógyszert, úgy az Isten is időnként nehéz kezelés alá vet minket. De nem azért, hogy bántson, hanem hogy meggyógyítson – fejtette ki Szocska Ábel. – A megpróbáltatások közepette megállunk, átgondoljuk életünket, változtatunk rajta. Ezért az életünkben minden kereszt gyógyszer, melyet Istentől azért kapunk, hogy a lelkünk meggyógyuljon, jó útra térjen és üdvösségre jusson.”
Szocska A. Ábel prédikációja végén megköszönte az egykor szórványban élők kitartását, a templomépítők, keresztállítók és minden segítő munkáját. Az egyházközségnek – hálája jeléül – egy nagycsütörtökön megáldott oltárkendőt, antimenziont ajándékozott.
Az új keresztet Török József kőfaragó, alapját Sohajda Barnabás, a rajta elhelyezett ikont Janka Gábor atya készítette; a parkosítást Kurucz Sándor, az egyéb munkálatokat az egyházközségi képviselő-testület tagjai végezték.
Az oltár körül Papp Tibor főhelynök, valamint Nagy Béla, Nagy Tibor, Monostory Marcell és Verdes Miklós szolgált a házigazda, Sajben Zsolt parókus mellett.
A búcsúi liturgia után következett a kereszt megáldása, majd az olajkenet (miroválás) és az agapé, amin minden jelenlévőt vendégül láttak.
Az ünnepről szóló teljes beszámolót ITT olvashatják.
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Fotó: P. Tóth Nóra
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria