A legjobbat akarjuk adni a világnak – Állandó diakónusok találkoztak Máriabesnyőn

Az alábbiakban Csillag Péter állandó diakónus beszámolóját olvashatják.

Délután érkeztünk meg Máriabesnyőre, ahol házigazdáink a ház új vezetői, a diakónus Friccs Zoltán és felesége, Szilvi voltak. A három nap alatt végig éreztük, hogy szeretnék a legjobbat adni vendégeiknek.

Csütörtökön este, Szent Pál megtérésének ünnepén méltó módon kezdtük az együttlétünket, szentmisével, melyet Laczkó Mihály atya, diakónusreferens mutatott be. A szentleckében, Ananaiás és Saul találkozásának történetében felfedezhettük egyik evangéliumi előképünket. Szent Pál hatalmas életműve a keresztény egyház születésében nélkülözhetetlen, ilyenkor nem esik szó Ananiásról, pedig ő volt Isten eszköze abban, hogy Saulból Pál lett. Igazi diakónuseszmény, a jó szolga, aki rejtett, csöndes módon tesz valamit Isten kinyújtott kezeként, amiből akár hatalmas gyümölcsök születhetnek.

A finom vacsora után a „Hogy vagy? körben” őszintén osztottuk meg egymással örömeinket, fájdalmainkat. Ez az a testvéri, bizalmi közeg, ami minden közös találkozónkon érezhető, ami szerető közösségként tart össze minket, ahol meg tudjuk mutatni magunkat, ahol számíthatunk egymásra, és ahol tudunk jókat nevetni.

Második nap az igazi, klasszikus lelkigyakorlat napja volt, amelyre nagy szükségünk volt. Csáki Tibor atya, Nagymaros plébánosa tartotta nekünk az előadásokat, melyeket egyéni csöndek mélyítettek tovább. A nap címe ez volt: Mégis. Timóteus és Titusz, Pál szeretett tanítványainak emléknapján a Filippi levél volt a forrás. Pál örömre szólít, hív minket hiteles erővel, noha ezt a levelét börtönben írta, és mégis... Szent Pál életének példájából, gondolataiból, Egyházunk szentjeinek történetéből, nagy költőink ihletett verseiből született a nap meghívása: legyünk „mégis-emberek”. Engedjük el mindazt, ami visszahúz, pedig igazunk lenne, mindazt, ami kedvünket szegné, vagy éppen indulatba hozna, sebeinket és lázadásainkat, mert ezekből „mégsem-emberek” tudnak csak születni. Bármi vesz körül minket – Teréz anya szavaival – mi mégis akarjuk a legjobbat adni a világnak!

A csöndek mellett alkalom nyílt a kiengesztelődés szentségében való megújulásra is. Csáki Tibor atya mellett Kármán János atya, a Váci Egyházmegye Szent Lőrinc Diakónus Körének spirituálisa is gyóntatott.

Vacsorára már több diakónusfeleség is megérkezett. A közelmúltban az egyházmegye nagy erőfeszítéseket tett, hogy ők is érezzék, mennyire fontosak, hogy a püspök által a diakónusokra kimondott igen nekik is szól. Laczkó Misi atya kreatív ötletekkel és fáradhatatlan munkával segítette ezt a folyamatot. Összehívta a diakónusrégiókban az asszonyokat is egy találkozóra, hogy jobban megismerje őket. 2023 őszén Tóth András egyházmegyei spirituális atyával a papi wellness mintájára Mátraverebélybe lelki wellness találkozót szervezett a diakónusfeleségeknek. Ezen az együttléten született meg az az asszonykör, amelyik azóta is éli az összetartó közösséget, és feladatának érzi az újonnan szentelt diakónusok feleségének, családjának befogadását.

A vacsora után közösen, diakónusok és diakónusfeleségek Laczkó Misi atya vezetésével visszatekintettünk az igen dinamikus 2023-as évre, amelyben sok újdonság segítette a diakónusok életét, szolgálatát, plébánosával való harmonikus kapcsolatát – ilyen például a feladattervező lap, melynek közös kitöltése biztonságot kínál úgy a plébánosnak, mint az őt szolgáló diakónusnak, hogy kölcsönösen kiszámíthatóvá tegye együttműködésüket.

Átbeszéltük a most induló év terveit is. Lesz majd püspök atyával közös családi napunk Vácott; lesz újra lelkigyakorlat és rekollekció Máriabesnyőn; bekapcsolódunk az Imádság-Tanulás-Találkozás (ITT) név alatt már negyedszázados hagyománnyá erősödött országos diakónustalálkozóba Leányfalun. A tavalyi sikeres indulás után újra lesz wellness a diakónusfeleségeknek, akik láthatóan nagyon örültek ennek, valamint a hasonló papi együttlétnek sikerén felbuzdulva lesz a fiúknak is diakónuswellness Mátraverebély-Szentkúton. Már előre készülünk a 2025-ben – várhatóan – tíz újonnan szentelt diakónus és diakónusfeleség befogadására.

A terveket Laczkó Misi atya külön találkozón egyezteti, és továbbformálja az őt segítő hétfős diakónustanáccsal. Több éves hagyomány, hogy nyáron, Misi atyát kísérve, háromfős, összeszokott csapattal otthonukban, családjuk körében látogatjuk meg a diakónusokat és a képzésben résztvevőket.

A földrajzi alapon szervezett öt régió rendszeres találkozói pedig módot kínálnak arra, hogy az egymáshoz közelebb élő diakónusok jobban megismerjék egymást, szükség esetén tudják helyettesíteni és segíteni egymást, megkönnyítve ezzel az oly fontos családi szabadság megtervezését is.

Az utolsó napon a harmadik váci egyházmegyés diakónus-rekollekció délelőttje diakónusok és diakónusfeleségek részvételével telt. Néhány beteg társunk nem tudott eljönni, de így is 80 százalék fölötti volt a részvételi arány.

Paszternák Tamás atya, pasztorális helynökünk volt ennek a délelőttnek a levezetője, a rá jellemző oldott stílusban, de mégis mindenre figyelő pontossággal.

Marton Zsolt püspök atya köszöntött minket, és bevezetője után az öt diakónusrégió életét bemutató rövid, de mégis nagyon informatív PPT-t láthattunk, melyből püspök atya és Tamás atya is testközelből tájékozódhatott, hogy melyek az egyes régióban szolgáló diakónusok örömei, nehézségei és vágyai.

Ezt követően Molnár Ferenc kalocsai egyházmegyés archidiakónus tartott előadást a diakónusidentitásról és a jelen helyzetről. Ő a magyar diakónuskör vezetője, aki a 2014-es kezdetektől az egyik tanára a Máriabesnyőn jelenleg 23 jelölttel zajló diakónusképzésnek, de évtizedek óta otthon van a világegyház diakónusi történéseiben is. Régiós kiscsoportokban osztottuk meg egymással az előadáshoz kapcsolódó kérdésekre adott válaszainkat, melyeket a rekollekciót lezáró fórumon összegeztünk.

Püspök atya lelkesítő szavai zárták le a két és fél napos együttlétet, ami tovább gazdagította a Váci Egyházmegye diakónusainak szerető közösségét.

A Váci Egyházmegyében működő diakónusképzésről a teljes cikkben tájékozódhat, ITT.

Szöveg: Csillag Péter

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

Magyar Kurír