Az „ikonikusan bátor” Mindszentyre emlékeztek az egykor menedékéül szolgáló amerikai nagykövetségen

Hazai – 2024. november 5., kedd | 11:13

November 4-én, az 1956-os forradalom leverésének évfordulóján, pontosan 68 esztendővel azután, hogy Mindszenty József bíboros menedéket kért az Egyesült Államok budapesti nagykövetségén, megkoszorúzták az épületen elhelyezett emléktáblát.

2023-ban a magyar szentek és boldogok emléknapja alkalmából november 13-án zajlott a koszorúzás, idén a nemzeti gyásznapon, november 4-én. Azon a napon, amikor 1956-ban bejöttek a szovjet tankok, hogy leverjék a magyar forradalmat, és amely napon a börtönből nem sokkal azelőtt kiszabadított Mindszenty bíborosnak menedéket kellett kérnie az amerikai nagykövetségen – ahol élete következő tizenöt évét töltötte.

David Pressman amerikai nagykövet mellett a megemlékezés talán legfontosabb szereplői az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium 12-es diákjai voltak Csapodi Zoltán igazgató vezetésével, akik nemrég felkeresték a Conti utcai egykori ÁVÓ-börtönt is, ahol Mindszenty bíboros öt éven át raboskodott.

A november 4-i koszorúzáson jelen volt többek között Ugron Imre, a Mindszenty Alapítvány társelnöke; Erőss Réka, a Szuverén Máltai Lovagrend követ-tanácsosa; Kovács Gergely, a Mindszenty Alapítvány képviselője, a kanonizációs eljárás viceposztulátora; Szabó Zoltán, a Szent István-bazilika képviselő-testületének emeritus elnöke, valamint Kuzmányi István, a Magyar Kurír–Új Ember igazgató-főszerkesztője.

Az emléktábla megkoszorúzása előtt David Pressman nagykövet kezet fogott a fiatalokkal és a többi vendéggel, közvetlen szavakkal üdvözölte őket, majd rövid beszédet mondott a különleges nap alkalmából. Hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy magyarok és amerikaiak együtt emlékezünk erre a különleges emberre, és követésre ajánlotta Mindszenty József bíboros példáját, különösen a mai időkben, amelyet gyakran szűk látókörű politika jellemez. Idén nem volt rá mód, hogy a megemlékezésen részt vevők megtekinthessék Mindszenty bíboros egykori lakrészét, amely ma a nagykövet dolgozószobája, de David Pressman megosztotta a jelenlévőkkel, hogy a bíboros arcképe a falon mindig emlékezteti a Mindszenty József által képviselt értékekre, arra, ahogy kiállt a fontos dolgok, a szabadság és az igazság mellett, saját élete kockáztatása árán is. A bíboros inspirációt jelent számára személyesen is, illetve sok más amerikai és magyar ember számára is.

A mai, különösen nehéz időkben még inkább fontos, hogy időt szakítsunk rá, és elmélkedjünk mindarról, amiért ez az „ikonikus” és ikonikusan bátor ember kiállt. Mindannyiunk felelőssége, hogy továbbvigyük Mindszenty bíboros örökségét.

A koszorút David Pressman nagykövet és Ugron Imre helyezték el a nagykövetség épületének Szabadság téri homlokzatán található emléktáblán.

Ezt követően David Pressman ismét megköszönte a trefortos diákok jelenlétét, és bátorította őket Mindszenty bíboros örökségének megőrzésére, továbbvitelére.

A koszorúzás után Kovács Gergely történész, Mindszenty József bíboros boldoggáavatási eljárásának viceposztulátora előadást tartott a középiskolás fiataloknak a nagykövetség épületében. A rendhagyó történelemórán Kovács Gergely elmondta: azután, hogy 1956. november 4-én az amerikai nagykövetség befogadta a Budapestet elfoglaló szovjet-orosz hadsereg elől menedéket kérő Mindszenty Józsefet, a bíboros tizenöt éven át élt itt menekültként, egy emeleti kis lakrészben. Érzékeltette a diákokkal, hogy „a nemes befogadás és vendégszeretet mellett ez is »rabság« volt számára; »félrabság«, mai szóval – hogy átélhető legyen számunkra – egy nagyon nehéz és hosszú karanténidőszak”. 

Mindszenty bíboros a katolikusok számára „tiszteletre méltó, boldoggá és szentté avatásra jelölt, személyes és közösségi példakép”, aki ugyanakkor Magyarország és a nyugati demokratikus világ számára a 20. század egyik szabadsághőse, akinek 1956-ban elmondott közéleti beszéde ma is érvényes és iránymutató – folytatta a viceposztulátor. A világ helyzetéről így fogalmazott a bíboros: „Korunk általános jellemzője, hogy minden népnél egy irány felé halad a fejlődés.

A régi nacionalizmusokat mindenütt át kell értékelni. A nemzeti érzés ne legyen többé harcok forrása az országok között.”

Hazánkról pedig így: „Jogállamban élő, a demokratikus vívmányokat fejlesztő, a szociális érdekektől helyesen és igazságosan korlátozott magántulajdon alapján álló, kizárólag kultúr-nacionalista szellemű ország akarunk lenni.”

1956 vérbe fojtásának emléknapján Kovács Gergely arra hívta a középiskolás fiatalokat, hogy gondolkodjanak el az 1956-os szabadságharc és a mai ukrán honvédő háború hasonlóságairól és különbözőségeiről.

Alapvető hasonlóságnak tartja, hogy mind a két ország a szabadságot és a demokratikus Nyugathoz tartozást választotta, a keleti függéskényszer ellenére is; az egyik alapvető különbség pedig a szabadságért folytatott harc időtartama: 1956-ban ez mindössze 13 nap volt, majd januárig az egyre csökkenő ellenállás, míg Ukrajna immár két és fél éve vívja a maga honvédő háborúját – fejtette ki Kovács Gergely.

Sorra vette a támogatottság kérdését, az elérhető lehetőségeket, a nemzetközi figyelem, a média, a dezinformáció témáit. Végül Rainer M. János történészt, az MTA doktorát idézte: „Rengeteg különbség van, de akad valami, triviális, de 

nagyon lényeges, amiben párhuzamot lehet vonni 1956 és a mai ukrajnai helyzet között. Az, hogy az erkölcsi igazság kinek az oldalán van.

Teljesen nyilvánvaló volt ez Magyarország esetében 1956-ban, meg most, a megtámadott, szabadságharcát vívó Ukrajna esetében is.”

Fotó: MML (archív); U.S. Embassy Budapest 

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria

Mindszenty bíboros első szentmiséjét mutatja be az amerikai követségen titkára, dr. Turchányi Egon Albert segédletével (1956. november 4., MML)A bíborosról készült korai képek egyike az amerikai követség kényszerű menedékében (készítésének éve ismeretlen, MML)Kilátás a követségről 1956. december 6-án, orosz tankok felvonulása és bámészkodó emberek a Szabadság téri szovjet katonai emlékműnél (MML)