Digitális eszközök a boldogságunk útjában – Egyházmegyei hitoktató szakmai napot rendeztek Vácon

Közel kétszáz hitoktató gyűlt össze március 29-én Vácon, hogy az évente kétszer megrendezésre kerülő szakmai napon találkozzanak és együtt formálódjanak.

A program szentségimádással, imádságos ráhangolódással vette kezdetét a Nagyboldogasszony-székesegyházban, majd Marton Zsolt váci megyéspüspök a katekétai hivatás fontosságát hangsúlyozva köszöntötte a jelenlévőket.

„A nyájszagú pásztornak, azaz a püspöknek szüksége van bojtárokra, hogy együtt tereljék a nyájat. Bojtárok a diakónusok, az akolitusok, az intézők, az animátorok, és ti is bojtárok vagyok. A hit oktatása, azaz az ismeretek átadása csupán egy része a hivatásotoknak, hiszen a fő cél, hogy a diák belenőjön az Egyházba, a közösségbe, találkozzon Istennel és a Krisztusban élő, nem tökéletes, de a tökéletességre törekvő embertársaival. Ennek pedig ti vagytok a kovásza” – fejezte ki háláját a főpásztor, aki a hitoktatókat munkájukban kritikus gondolkodásra, kreativitásra, kooperációra és szeretetteljes, előrelátó kommunikációra biztatta.

A program a lelki bevezetést követően a PüspökVác Rendezvényközpontban folytatódott Hal Melinda klinikai szakpszichológus előadásával, aki azt fejtette ki, milyen kapcsolat van az okoseszköz-függőség és a fiatalok napjainkban tapasztalható identitásválsága között. Elmondta, hogy a személyiséget egyharmadrészt genetikai tényezők határozzák meg, kétharmadrészt pedig környezeti hatások alakítják, éppen ezért nem mindegy, milyen külső hatások érik a még fejlődésben lévő korosztályt.

„Az elmúlt 10–15 évben a fiatalok identitásának belső magját óriási károk érték a médiatartalmak megnövekedett fogyasztásával. Rengeteg szakember ért egyet abban, hogy a személyiség hierarchikusan fejlődik, azaz, ha az alap hiányzik, akkor a későbbi tapasztalatoknak nincs mire ráépülnie. Korunkban a torpedók egészen a belső identitásrészekig hatolnak, és egyre alattomosabban fúrják be magukat, így a belső identitásmag szétesik” – fejtette ki a szakpszichológus.

A belső stabilitás segítené a nehéz helyzetekkel való megküzdést, ennek hiánya azonban akár személyiségtorzuláshoz is vezethet. A szakember kiemelte:

a digitális eszközök túlzott használata biológiai változásokat is okoz az agyban, mivel gyengíti a két agyfélteke közötti kapcsolatot, ami empátiahiányhoz és személyiségzavarhoz vezet.

A belső stabilitást a rossz nevelési stílusok (tekintélyelvű vagy a mindent ráhagyó laissez-faire), illetve a minőségi emberi kapcsolatok hiánya is veszélyezteti, manapság pedig egyre kevesebb mély kapcsolata van a fiataloknak, mivel idejük nagy részét az online térben töltik.

Hal Melinda konkrét példákat hozva mutatta be a videojátékok és médiatartalmak káros hatásait. Előadásában segítséget nyújtott a szülőknek és a pedagógusoknak abban, hogyan tudják a gyermekek identitását stabilizálni. „Semmi másra nincs szüksége egy gyermeknek a biológiai szükségleteken kívül, mint a kötődő nevelésre, ami sajnos már ott sérül, hogy

sok gyermek jóval inkább kötődik az okoseszközéhez, mint szülőjéhez vagy tanárához; így viszont nem lesz számára referenciapont.

Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy stabil, értékekben gazdag és az értékekkel tisztában lévő gyermekeket és nemzedéket neveljünk fel.”

Az előadást követő fórumon a jövőbeni változásokról tájékoztatta az igazgatóság a hitoktatókat, akik felmerülő kérdéseikre is választ kaptak, majd Kovács Zsolt atya ifjúságpasztorációs referens a Kovászoló képzést hirdette a jelenlévőknek.

A Kovászoló során olyan önkénteseket képeznek, akik képesek ifjúsági közösséget vezetni, illetve segíteni a hitoktatók, plébániai munkatársak tevékenységét, ezáltal pedig építeni az Egyházat. A képzés során az istenkapcsolat és az önismeret mélyítése is fontos hangsúlyt kap – ismertette az ifjúsági lelkész, aki a katekéták segítségét is kérte a Kovászoló hírének terjesztésében, hogy minél több fiatalhoz eljusson.

A szakmai nap délutánja Pöltl Ákos családbiztonsági szakértő felrázó erejű előadásával folytatódott, melyben a digitális tér veszélyeire és az okoseszközök gyermekekre gyakorolt káros hatásaira hívta fel a figyelmet. Bár azt gondoljuk, hogy a legtöbb mobilapplikációt ingyen használhatjuk, valójában a figyelmünkkel fizetünk, mivel a technológiai cégek bevételi modelljének alapja a felhasználók figyelmének megragadása és megtartása. Az alkalmazásokat ezen elv mentén alakítják ki, használatuk pedig könnyen függőséghez vezet, és ezt a statisztikák is aláhúzzák: a tinédzserek naponta átlagosan 8 és fél órát használják szórakozásra a telefonjukat.

A családbiztonsági szakértő arról is beszélt, hogy az agy fejlődése 23–25 éves korig tart, azonban a túlzott képernyőidő elveszi az időt az idegrendszer fejlődéséhez szükséges tevékenységektől – ilyen például a családdal vagy barátokkal töltött idő, a megfelelő mennyiségű alvás, a sportolás, zenetanulás, olvasás, művészetek gyakorlása, a természetben eltöltött szabadidő.

A nem megfelelő fejlődés miatt az agy prefrontális kérge elvékonyodik, pedig ez a terület lenne felelős az indulatszabályozásért, a koncentrációért, a tervezésért és a problémamegoldó gondolkodásért.

A következmények lesújtóak: 2012 óta romlik a diákok iskolai teljesítménye, meredeken nő a mentális problémákkal (szorongással, depresszióval) küzdő fiatalok száma, és a társas kapcsolatok romlása is megfigyelhető.

Pöltl Ákos a digitális tér három további veszélyével is szembesítette a hallgatóságot: az egyik, hogy a közösségi média filterezett, nem valóságos képeinek hatására identitászavar alakulhat ki, mely elsősorban a lányokat érinti. Másik probléma, hogy a könnyen elérhető pornótartalmak miatt torzul a fiatalok szexualitása, végül pedig, hogy a videojátékok (amelyeket eredetileg katonai célokra fejlesztettek ki) érzéketlenné tesznek az erőszakkal szemben.

A súlyos problémák bemutatása után az előadó a lehetséges megoldást is felvázolta; ideális lenne, ha a gyermekek leghamarabb 14 éves korukban kapnának okostelefont, a közösségi médiát csak 16 éves koruktól használhatnák, és több felügyelet nélküli, szabad játékot biztosítanának számukra a szülők. A probléma megoldása egyéni szinten nehéz, közösségi szintű szabályozásra van szükség, így az iskolák okoseszköz-mentessé tétele jó irány, azonban az eszközök otthoni használatát is korlátozni kell.

Előadását egy 80 éven át végzett kutatás bemutatásával zárta, melyben a boldogság mibenlétét kutatták.

Az ember boldogságát a társaival, közösségének tagjaival való fizikai kapcsolatainak száma és minősége határozza meg. A gyerekeink, diákjaink pontosan ettől kerülnek egyre távolabb a digitális eszközök túl korai használatával, ezáltal pedig a boldogságtól kerülnek egyre messzebb.”

Az információban, találkozásokban és lelkiekben gazdag tavaszi szakmai nap gyakorlati tudnivalókkal zárult.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

Magyar Kurír