Emlékünnepséget tartottak az Országházban Esterházy János tiszteletére

Az ünnepségen Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter úgy fogalmazott: Esterházy János politikája racionális számítások szerint kudarcra volt ítélve a kommunizmus idején. „Ő azonban nem a sikeresség, hanem tetteinek örök mérce szerinti helyessége alapján cselekedett.” Vállalta sorsát, így élete rövid, életének igazsága azonban örök lett. A szabadságára és életére törő diktatúrák és eszmék azóta megbuktak, Esterházy János öröksége azonban – „a nemzete mellett határoktól, korszellemtől és sorscsapásoktól függetlenül kiálló bátor hazafi példája” – múlhatatlan.

A miniszter reményét fejezte ki, hogy hamarosan megtörténik a felvidéki politikus hivatalos rehabilitációja, „amellyel cseh és szlovák barátaink elsősorban Esterházy János emlékének, másodsorban az igazságnak, harmadsorban önmaguknak tartoznak”.

Szólt arról is: Trianon következményei minden politikai életutat meghatároztak és megmértek a múlt évszázadban. „Meg kellett küzdenünk és ma is ezt kell tennünk közösségeink megmaradásáért. Olykor óriási áldozatot kell hozni azért, hogy kisebbségben, más állam fennhatósága alatt élve, a 21. század második felében is legyenek olyanok, akik magyarul szólnak és énekelnek, magyarul imádkoznak és álmodnak.”

Az ünnepségen a Rákóczi Szövetség és az Esterházy János Emlékbizottság Esterházy-díjjal tüntette ki Bíró László katolikus tábori püspököt és Frantisek Lízna cseh jezsuita szerzetest. Az elismerést 1991 óta évente adják át olyan embereknek vagy intézményeknek, akik és amelyek a felvidéki magyar közösség szolgálatában kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki, illetve sokat tettek a mártírsorsú politikus szellemi örökségének megőrzéséért és megismertetéséért.

Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár Bíró Lászlót méltatva rámutatott: Bíró László sokat tett Esterházy János újratemetéséért és a boldoggáavatási eljárás elindításáért. 2017-ben Alsóbodokon részt vett és beszédet mondott a felvidéki politikus újratemetésén. Soltész Miklós a méltatásban azt is kiemelte, Bíró László mindent megtesz a családokért, mindig fontos volt számára a házasság szentsége. Mindenkihez szelíden, „szerető gyengédséggel fordul”, és ebben a szellemben segíti a honvédség lelki megújulását is.

Bíró László püspök súlyos betegsége miatt nem tudott részt venni az ünnepségen.

František Lízna jezsuita szerzetest rendtársa, Sajgó Szabolcs, a Párbeszéd Háza igazgatója méltatta. František Lízna 1941-ben született a csehországi Jevíckóban, 1968-ban lépett be a jezsuita rendbe. 1974-ben szentelték pappá, ám egészen 1989-ig nem kapta meg az úgynevezett állami jóváhagyást. Különböző fizikai munkákat végzett, eközben politikai okokból négy alkalommal került börtönbe. A Charta 77, a csehszlovák ellenzék 1977-ben közzétett politikai nyilatkozatának egyik aláírója volt.

Legfontosabb feladata a romák, a hajléktalanok és az elítéltek lelkipásztori gondozása. 1995 óta a Vyąehorky u Mohelnice-i plébánián szolgál, egészen a legutóbbi időkig ezzel párhuzamosan a közeli mírovi fegyház (ahol Esterházy János elhunyt) börtönlelkésze volt. 1992 óta szolidaritásból roma nemzetiségűnek vallja magát.

A cseh szerzetes a mírovi fegyházban hallott először a korábban ott raboskodó Esterházy Jánosról. Életét megismerve nagy tisztelője és örökségének ápolója lett. Esterházy János közbenjárására gyógyult meg halálos betegségéből.

Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke az ünnepséget záró beszédében azt mondta: nem az államok és a politikusok feladata megmondani, hogy kit tiszteljenek szentként a Katolikus Egyházban. Ugyanakkor ha az Egyház vagy civilek kérik, a kormány minden segítséget megad, amit saját hatáskörében megadhat a szenttéavatási eljárás folyamán.

Forrás: MTI

Fotó: MTI/Kovács Tamás

Magyar Kurír