Ki a szerzetes? – Várszegi Asztrik előadásával indult a Pécsi Egyházmegye idei szabadegyeteme

A hallgatóság Nursiai Szent Benedek, a bencés rend alapítója, a nyugati szerzetesség atyja, Európa patrónusa által kidolgozott bencés regulát követő szerzetesség európai történetébe, a bencés misszióba és a hazai bencés rendtörténetbe kapott betekintést.

A nyugalmazott főapát – aki 1964-ben lépett be a bencés rendbe, 1989-ben Mayer Mihállyal együtt szentelték püspökké, majd 1991-ben választották pannonhalmi főapáttá – előadásában történelmi tények, személyes emlékek, élmények és kutatási adatok egész tárházát sorakoztatta fel, helyenként humorral és némi öniróniával is fűszerezve mondandóját.

Beszélt a Palesztina és Egyiptom területén a Krisztus utáni évszázadokban létrejött első szerzetesi közösségekről, melyek tagjai istenkeresésről és az evangélium valóságos megéléséről tettek tanúbizonyságot, a bencés rend létrejötte kapcsán pedig szólt Szent Benedek 529 táján íródott Regulájáról, mely a nyugati monostorok életének, spiritualitásának egyetlen irányadója lett.

Várszegi Asztrik arról a folyamatról is beszélt, mely során

a bencések missziós közösséggé válva beépültek az európai népek kultúrájába.

Kiemelte, hogy a műveltség és a civilizált életforma bencés mestereit is megviselte a történelem, mely nemegyszer komoly próbatételek elé állította a rendet.

A bencés szerzetesek – miként a tanítványok Krisztusnak – engedelmeskednek az apátnak, közösségben és szigorú szabályok (regula) szerint élik mindennapjaikat. Élő hitük a teljes szerzetesi létüket átalakítja, és ennek megfelelően az egész életüket Jézus Krisztus alá rendelik.

Élethivatásukat halálosan komolyan veszik, emiatt olykor szembeszállnak az egyházi gyakorlattal és időnként egyházkritikát is gyakorolnak.

Az evangélium megélése csodálatos szabadságot biztosít az embernek

– fogalmazott Várszegi Asztrik, majd hozzátette, olyan belső elkötelezettséget teremt, mellyel a szerzetesek egyfajta szabadságot élnek meg az Egyházon belül. A bencések a létükkel, az életükkel próbálnak misszionálni. Márpedig a szerzetesi életrend szerint mindenről lemondva élni csak úgy lehet, ha van olyan ellensúly, ami megtart. Ez az ellensúly a Jézus Krisztusba vetett élő és mély hit – emelte ki.

A kérdés tehát nem az, hogy mit csinálnak a szerzetesek, hanem az, hogy kik ők. A bencés rend 1500 éves történetének megismerése abban segít, hogy általa saját közösségeinkre, egyházközségeinkre és az Egyházban küszködő szerzetesrendek közösségeire tekintsünk, és a problémákat és lehetőségeket is megértsük– zárta előadását Várszegi Asztrik.

Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír