Mozgássérültek imanapja Máriapócson

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Mintegy ezren érkeztek az ország szinte minden megyéjéből a szeptember 16-án fél tizenkettőkor kezdődő Szent Liturgiára. Orosz István kegyhelyigazgató a máriapócsi bazilika előtti téren mondott szentbeszédében rávilágított a mozgáskorlátozott emberek lelkierejére, kitartására, a nehézségeikben tanúsított erejükre, s rámutatott arra is, hogyan tanítják életükkel az egészséges embereket arra, hogy hálával gondoljanak hétköznapjaikra. A kegyhelyigazgató arról is beszélt, hogy nincs nagy szakadék a mozgáskorlátozott és az ép ember között, hiszen mindenki küzd valamilyen korláttal, s mindenkinek egyformán az a feladata, hogy ezt az ajándékul kapott keresztet áldozat gyanánt fölajánlja az Úrnak.

A liturgia végén Szocska A. Ábel nyíregyházi apostoli kormányzó is köszöntötte az imanap résztvevőit. Beszélt olyanokról, akik tényleges gyógyulást kaptak, s azokról a Máriapócsra érkezőkről is, akik láthatatlan, észrevehetetlen, de mégis kézzel fogható kegyelemben részesültek a Szűzanya közvetítésével. A sokszor feltett kérdésre – „Miért kell elviselnem ezt?” – pedig csak egy igazi válasz létezik, hogy keresztjeink elviselése az üdvözölés zálogául szolgál majd.

Kovács Ágnes, a MEOSZ elnöke tanúságtevő előadásában arról beszélt, hogy sérültként vagy sérült ember hozzátartózójaként is meghívottak vagyunk a boldogságra, és képesnek kell lennünk mások segítésére is. Elmondta, hogy kegyelemként éli meg a közösségben és a szervezetben végzett munkáját.

Különleges „értetkőzéssel” (a kegykép hívek általi megérintése – a szerk.) fejeződött be a szertartás, mert a bazilika előtti téren a mozgásukban korlátozott emberek számára is lehetővé tették, hogy részesülhessenek abban a kegyelemben, amelyet a Szűzanya könnyeivel való különleges lelki összekapcsolódás jelent.

Forrás és fotó: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír