Négy pappal gazdagodott a Veszprémi Főegyházmegye

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az ünnepi szentmisére a főegyházmegye területéről és azon túlról is nagy számban érkeztek papok, rokonok, barátok és hívek, hogy együtt ünnepeljenek és imádkozzanak a szentelendőkért. Az evangélium felolvasása után került sor az akolitusavatásra, amikor a főpásztor Cséry Gergő nemesgulácsi plébános kérésének megfelelően Tiszta Zsolt családapát megbízta az Oltáriszentség kiosztásával. Ezután vette kezdetét a kiválasztás szertartása, amelyben Varga István, a Boldog Gizella Szeminárium és a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola rektora felterjesztette a jelölteket a szolgálatra, alkalmasnak ítélve őket a feladatra.

Ezt követte Márfi Gyula homíliája, amelyben a szentelendőket arra buzdította, hogy legelső feladatuk legyen hálát adni a Jóistennek.

Erre kötelez minket a szentmise görög elnevezése, az Eucharisztia, amelynek fordítása hálaáldozat; erre ösztönöz minket a Szűzanya imája: „Magasztalja lelkem az Urat”, és  ezt kéri a nemzetek apostola, Szent Pál: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadásotokkal együtt”. Maga az Úr Jézus is hálát adott a csodálatos kenyérszaporításkor, és amikor feltámasztotta a halálból Lázárt – emlékeztetett a főpásztor.

A szentelendőkhöz fordulva így szólt: Köszönjük meg az aratás Urának, hogy megbízhatónak tartott és meghívott benneteket a szolgálatra. A meghívást a felkészülés szép, de fáradságos évei követték, de ekkor is az Úr kegyelme volt az, ami erőt adott nektek a munkához. Máskor pedig örömmel és reménnyel töltötte el lelketek. Végül a szentelés által megbízást és kegyelmeket kaptatok az Ige hirdetésére, a Szentségek kiszolgáltatására, valamint arra, hogy neveljétek és testvéri közösséggé alakítsátok Isten népét.

Márfi Gyula kérte a szentelendőket, hogy mondjanak köszönetet az Úrnak és örüljenek, mert Isten emberei lettek, akiket az Úr Jézus nemcsak meghívott szolgálatára, hanem barátságába is fogadott, rájuk bízva saját titkait, valamint Isten és ember kiengesztelődésének szolgálatát. „Örüljetek, mert mostantól bárhová mentek, mindenhol Krisztus követei lesztek és Isten maga szól majd általatok, de mondjatok köszönetet szüleiteknek, nevelőiteknek, barátaitoknak és mindazoknak, akik segítettek titeket, hogy eljussatok a papszentelésig. Bizalommal kérjétek a Jóistent, halmozzon el titeket további kegyelmeivel, hogy lelkipásztori szolgálatotok – bárhová kerüljetek – a szó nemes értelmében sikeres legyen.”

Gondolatait Szent Kalkuttai Teréznek a korondi templom kertjében kifüggesztett gondolataival zárta az érsek:

„Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak, mégis szeresd őket.
Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeted, mégis tégy jót.
Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket nyersz, mégis érj célt.
Ha jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy, mégis tedd a jót.
A becsületesség, az őszinteség sebezhetővé tesz. Mégis légy becsületes és nyílt.
Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis építs.
Az embereknek szükségük van a segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts.
A legjobbat add a világnak, amid csak van és ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van.”

A szentbeszéd után az áldozópapjelöltek egyenként a főpásztor elé járultak, és letérdelve tiszteletet és engedelmességet ígértek az érseknek és utódainak. Ezt követően a Mindenszentek litániája alatt a jelöltek arcra borultak, míg a többiek letérdelve imádkoztak. Ezután Márfi Gyula a két kezét a szentelendők fejére tette, amit a papság kézrátétele követett.

Ezt követően énekelte el az érsek a felszentelő imádságot, majd a felszentelt új papokra a beöltöztető lelkipásztoruk ráadta a stólát és a miseruhát, a főpásztor pedig megkente kezüket krizmával. Végül átadta nekik szolgálatuk eszközeit, a paténát és a kelyhet, majd a szentelési szertartás lezárásaként békecsókot váltott velük, amit a papság békecsókja tett teljessé.

Az újonnan felszentelt papok együtt mutatták be a szentmisét főpásztorukkal, majd a szertartás végén újmisés áldásban részesítették Márfi Gyulát.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír