Növeljük a fényt szavainkkal! – Zarándoklat papi és szerzetesi hivatásokért Andocsra

„Árnyék mögött fény ragyog, nagyobb mögött még nagyobb, s amire nézek, az vagyok” – idézte Gyökössy Endre református lelkész, pasztorálpszichológus szavait a főpásztor szentbeszéde elején.

Jézus a mai evangéliumi szakaszban felteszi a kérdést: miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre?

Mi szúr szemet a másik emberben? Mit teszel szóvá? Mi az, amit észreveszel, és ki is mondasz? – kérdezte Varga László püspök. „Amire nézek, az vagyok”. Azért veszed észre ezeket a dolgokat, mert benned már ott vannak, s azért szúr szemet, mert nem kezeled azt, ami benned van.

Mennyi felesleges szóról kell számot adnunk Istennek, mert elfecséreltük azokat a bűnre, a gonoszságra, a rosszra – figyelmeztetett a megyéspüspök. – Szóvá tettük, továbbadtuk, nagyítottuk, terjesztettük. Terjesztjük a gonoszságot, a rosszat, mert az mindig szemet szúr. Valószínűleg azért, mert ott van bennünk is, csak sokkal nehezebb magunkból eltüntetni, mint a másik embernél szóvá tenni. Akármerre lapátoljuk a ganét, az mindig az marad. Akár jobbra, akár balra szórjuk a rosszat, az mindig rossz marad, s minél többször tesszük ezt, annál nagyobb lesz a félelem, a sötétség és a kétségbeesés társadalmunkban, Egyházunkban, közösségeinkben, családjainkban és a saját szívünkben is.

Miért veszed észre a szálkát felebarátod szemében? Lehet-e ítélkezés nélkül élni? Van-e esélyünk arra, hogy észrevéve a rosszat ne tegyük azt szóvá? Ami szóra sem érdemes, az a bűn. A bűn nem örök, csak ideiglenes, esetleges.

Ami örök, az a szeretet, az Isten igéje és országa. Miért nem beszélünk róla többet?

Ha látod, hogy mekkora a sötétség a társadalomban, az Egyházban, vagy a másikban, akkor választás előtt állsz: ha beszélsz róla, terjeszted, akkor hizlalod a gonoszt, akinek így még nagyobb hatalma és ereje lesz feletted is. A sötétség ellen világossággal kell küzdeni. Ha látod, hogy mennyi rossz, mekkora sötétség van körülötted, kapcsolj fényt.

Beszélj a világosságról. Ezért kaptad a szavaidat, a beszédképességed. Tedd szóvá a világosságot.

Növeld a fényt a szavaiddal, s akkor benned is növekedni fog a fény.

Beszélj a jóról, a szépről. Jelen van. Beszélj az igazságról, ítélkezés nélkül. Beszélj a szeretetről, irgalomról, szelídségről, békességről, a Lélek gyümölcseiről, és ne a test cselekedeteiről.

Ez nem azt jelenti, hogy a homokba dugjuk a fejünket; azt sem jelenti, hogy nem veszünk tudomást a rosszról. De látjuk, csak nem adunk neki nagy esélyt, több teret, hanem megállítjuk a szánk kapujánál. Láttam, de nem mondom ki, nem adom tovább, mert ezzel csak növelem a gonosz hatalmát, a sötétség birodalmát. Minden alkalommal el kell döntenünk, hogy a sötétségnek vagy a fénynek adunk-e hangot.

Hogyan lehet növelni a fényt? A mai evangélium utolsó mondata így hangzott: „A szív bőségéből szól a száj.”

Amiről beszélsz, az van a szívedben. Ami kijön ki a szádon, az a te szívedben van jelen, nem a másikéban.

Azért veszed észre, teszed szóvá, mert az ott van benned. Növeld a fényt a szívedben! Ehhez először ki kell lépni a cirkuszból, amelyet a sátán szervez a világban. Lenyűgöz bennünket. Azonban mi lenne, ha helyette inkább a jobbik részt választanánk, a csendet? Azt nem szereti, ott nem kap teret.

Mi lenne, ha naponta odaállnánk Isten elé, mondva neki, hogy

megérkeztem, szeretném megtölteni veled a szívemet, mert a világgal már tele van.

Szeretném a te fényedet, a világ világosságát olyan szinten befogadni, hogy túlcsorduljon a szívemen és a számon.

Ha naponta megtöltenénk a szívünket Isten szavának örömhírével, nem is tudnánk másról beszélni, teljesen feleslegesnek éreznénk kinyitni a szánkat a rosszra. Töltsd meg a szívedet az örömhírrel, Isten örömével, szeretetével, békéjével és igazságával. Amikor mások a rosszat mondják, vállald fel, hogy a világosság gyermeke vagy, és beszélj a világosságról, a jóról.

A világ világosságának fényét először magadban kell növelned, s ez a fény idővel megjelenik majd kívül is. Látni fogják a tekinteteden, a mosolyodon, a szereteteden, a gesztusaidon, a jelenléted minőségén.

Nem lehet letagadni, hiszen telve a szíved,

s ezt az örömöt átveszik a többiek is, „megfertőződnek” vele, mert örömben és szeretetben élni jó, világosságban élni fantasztikus.

Naponta „pazarold” az idődet az Isten szeretetével való betöltekezésre! – buzdított szentbeszédében Varga László püspök.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Kling Márk

Videó: Bohár Dániel

Magyar Kurír