Összefogás egy abortuszmentes Magyarországért

Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Tisztelt Miniszter Asszony és Miniszter Urak!
Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak!

Június 4-e a nemzeti összetartozás napja. 1920-ban ezen a napon csonkították meg a történelmi Magyarországot, 1956-ban pedig ugyanezen a napon foganatosították – szovjet nyomásra – azt az abortuszrendeletet, amely bevezette hazánkban a kérésre végzett abortuszok mai napig élő gyakorlatát. A trianoni békediktátum és az abortuszrendelet is sebet ejtettek nemzetünkön, megcsonkítva országunkat, népünket. Trianonról és az abortuszok bevezetéséről nem a magyarok döntöttek. A múlt fájdalma nem múlik el, az elcsatolt területeken élő, illetve az anyaméhben abortált hatmillió magyar ember hiánya velünk marad. A jövő gyermekeire viszont még mondhatunk igent, ahogy igent mondtunk határon túli magyar testvéreinkre a kettős állampolgárság lehetőségével. A múltra emlékezve és nemzeti sebeinket nem feledve tudunk elindulni egy tisztább jövő felé.

Mi, a petíció aláírói összefogunk egy abortuszmentes Magyarországért, ahol a halál kultúráját felváltja az élet kultúrája. Vállaljuk, hogy amennyiben a látókörünkbe kerül egy válságban lévő család, várandós édesanya és gyermeke, minden tőlünk telhetőt megteszünk a krízis megszüntetése és a család minden tagjának biztonsága érdekében. Emellett felszólalunk a hazánkban jelen lévő abortuszok igazságtalan gyakorlata ellen, amely következtében közel minden negyedik magzat életét kioltják.

Tavaly Magyarországon 28 500 gyermek – ennyien laknak nagyjából Esztergomban – nem születhetett meg a művi abortuszok következtében. Kicsiny emberekről, de emberekről van szó, akiket szabad szemmel még nem látunk, mert édesanyjuk méhében fejlődnek. Szüleik válsághelyzete nem jelenti azt, hogy kevesebbet érne az életük, vagy kevésbé lennének emberek. Az emberséges, civilizált válasz krízishelyzetükre a segítségnyújtás és a támogatás kell, hogy legyen, nem pedig a születendő gyermek életének kioltása, annak támogatása vagy engedélyezése.

Az előttünk álló években a kormányzat hangsúlyos szerepet szán a demográfia kérdésének. Tavaly 100 élveszületésre 31,1 abortusz jutott, azaz – a spontán vetélésektől most eltekintve – közel minden negyedik megfogant gyermeknek nem adtunk esélyt. Divatos ma az a nemzetközi szervezetekben és nyugati országokban propagált nézet, mely szerint az abortuszok engedélyezése vagy tiltása nem befolyásolja a születésszámot. Tényleg nem lennénk többen, ha csak tavaly ezt a közel 30 ezer embert engedtük volna megszületni?

Reményre ad okot, hogy miniszterelnök úr parlamenti esküjében elmondta, a magyar embereknek és a keresztény értékeknek a szolgálata fogja vezérelni. Kívánjuk, hogy sikerüljön hűnek maradnia esküjéhez:

„… a nemzet minden egyes tagjának, mind a 15 millió magyarnak, külön-külön és együttesen is, a saját lelkiismeretemre hivatkozva megerősítem, hogy minden cselekvésemben, nemzetünknek és országunknak, a magyar embereknek, a magyar érdekeknek, és a keresztény értékeknek a szolgálata fog vezérelni. Isten engem úgy segéljen!”

A nemzet tagjai azok a gyermekek is, akik édesanyjuk méhében fejlődnek. Bár még nincs személyi igazolványuk, és nem is tarthatjuk őket a karunkban, valóságos, létező emberek. A mindenkori államtól elvárjuk, hogy védelmezze az országban élő összes ember életét, mindenekelőtt úgy, hogy nem engedélyezi az életük kioltását.

„Számomra azok a nemzetek a legszegényebbek, amelyek engedélyezik az abortuszt, és félnek e csöppségektől, félnek a magzatkorú gyermekektől” – fogalmazta meg Teréz anya. Erős, gazdag és büszke nemzetté akkor válhatunk, ha az anya és gyermeke életét egyaránt védelmezve támogatjuk a krízisben lévőket, és véget vetünk az abortuszok kultúrájának. A születendő gyermekek nem tudnak kiállni magukért, számos édesanyával pedig elhitetik, hogy az abortusz megoldás lehet krízishelyzetükre. Ezért szólalunk föl mi a védelmükben.

Arra kérjük országunk vezetőit, szabjanak gátat az abortuszok kultúrájának, a születendő életek kioltásának, az édesanyák megsebzésének, családjaink és nemzetünk önpusztításának! Az élet kultúrájának kiépítéséhez továbbá szükséges, hogy a civil szféra, az egyházak, a helyi közösségek és családok bevonásával és segítségével minden eszközzel támogassuk a krízisbe került édesanyákat, családokat. A fiatalokat pedig neveljük a felelősségre, a családi életre, az emberi élet védelmére és egy biztonságos kapcsolati kultúrára.

Kérjük, tegyenek meg mindent egy abortuszmentes Magyarországért!

A peticíó ITT írható alá.

Forrás és fotó: CitizenGo

Magyar Kurír