Szentmise a Venyige utcai börtönben: „Mindenki számára van újrakezdés”

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A tábori püspök köszöntötte Cséri Zoltán tábornokot, Bogotyán Róbert bv. ezredest, az intézet vezetőit, a jelen lévő evangélikus börtönlelkészt, a szentmisén koncelebráló Kemenes Gábort és az állandó diakonátusra készülő Tóth Lászlót.

Bíró László püspök a szentmise elején ünnepélyesen az oltár mögötti falra helyezte az irgalmasság szentéve logóját ábrázoló, Erdő Péter bíboros által megáldott képet, mondván, az irgalmas Isten továbbra is jelen lesz a börtönben, a fogvatartottak ezentúl is számíthatnak megbocsátó kegyelmére. Hozzátette: a közelmúltban lezárult szentév jelképe kiemeli, hogy a Jó Pásztor szeretettel érinti meg, veszi gondjába az ember testét, hogy megváltoztassa életét. Felhívta a fogvatartottak figyelmét, hogy a képen a Jó Pásztor végtelen irgalmassággal magára veszi az emberiséget, és összesimuló arcukon egyik szemük összekapcsolódik. Ezzel a „közös szemmel” együtt látnak: Krisztus Ádám szemével, Ádám pedig Krisztus szemével lát, így minden ember felfedezheti Krisztusban, az új Ádámban a saját emberségét és a jövőt, mely reá vár. Krisztus tekintetében szemlélve az Atya szeretetét Isten a saját szemével néz minket, mi a saját szemünkkel láthatjuk őt – mondta a püspök.

A szentmise kezdetén s aztán az evangélium utáni homíliában is Bíró László arról beszélt a fogvatartottaknak, hogy bár a börtönben töltve az ünnepet fájdalom vegyül a karácsony örömébe, de az ünnep napjai arra is ráébreszthetik őket, hogy megfordulhat életük, igent mondhatnak a jóra, Isten biztató szavára. Ha Istennek igent mondunk, akkor ő mindig mellettünk áll majd – folytatta a püspök. Sokszor a család sem áll az elesett, elbukott ember mellé, de abban mindenki biztos lehet, hogy Isten nem hagy el minket, a legnagyobb bajban is mellettünk áll.

Bíró László hangsúlyozta, hogy mindannyian emberi kudarcuk után kerültek a börtön falai közé, ám Isten mindenkinek segít, megbocsát. Talpra kell állni, nem szabad csüggedni. Amint Szűz Mária igent mondott Istennek, amikor Gábor arkangyal tudtára adta, hogy a Megváltót hordozza méhében, úgy kell igent mondania mindenkinek Isten megbocsátást ígérő szeretetére. A börtön lakóit a család, a környezet elhagyhatja, de Isten sohasem, csak igent kell rá mondanunk.

A körülbelül száz fogvatartott férfinak és nőnek mondott szentbeszéd folytatásában Bíró László püspök a család fontosságáról szólt. Hangsúlyozta, talán egyesek család nélkül nőttek fel, másokat talán elhagytak a hozzátartozói, de fel kell ismeri a család értékét. Jézus is családba született, mert Isten alapvetően fontosnak tartja a családot, annak szeretetteljes közösségét. A homília végén a fogvatartottaknak, de mindannyiunknak megszívlelendő tanácsot adott a püspök: karácsonykor egymásnak ne teher, hanem ajándék legyünk.

Figyeltem a javarészt fiatal fogvatartott nők és férfiak arcát, viselkedését: eleinte úgy tűnt, mintha cellatársuk rábeszélésére jöttek volna el a szentmisére. Kicsit úgy éreztem, azt gondolhatták, ezzel is kiszabadulhattak a teljes bezártságból, beléphettek egy nyitottabb térbe egy – ugyan fegyőrök kísérte – pillanatra. Aztán a Miatyánkot már többen széttárt kézzel imádkozták, látszott, sokan komolyan gondolják, hogy van értelme a szertartáson részt venni, van értelme a szentbeszédet meghallgatni. Szinte mindenki imádkozott. Az énekekkel is így voltak. Igaz, ahogy Bíró László püspök is megjegyezte, ebben a nők bátrabbak, kezdeményezőbbek voltak, mint a férfiak.

A szentmise záró áldása után egy a fogvatartottak által készített képet adtak át a püspöknek, aki pedig egy-egy naranccsal és szentképpel viszonozta ajándékot. A szertartás után Bíró László visszatért a terembe, ahol a fogvatartottak készítettek vele interjút rádiójuk számára. Kérdezték papi hivatásáról, tábori püspökké való kinevezéséről.

A fogvatartottak közt bizonyára sokan vannak, akik súlyos sebeket kaptak és ejtettek életük során. A közelgő karácsony előtt bemutatott szentmise talán segít e sebek gyógyításában, hiszen bizonyságot szerezhetnek arról, hogy ők is fontosak Isten számára, és mindenki számára van újrakezdés.

Fotó: Merényi Zita

Bókay László/Magyar Kurír