Tükör által, homályosan – 2009. április 17.

Sok minden, de két dolog feltétlenül. Egyrészt most is ugyanazt látjuk, mint a mennyországban, csak nem ugyanúgy. Ez jó tudni, mert sokaknak azért megy el a kedvük ettől a világtól, mert szerintük itt nem látszik Isten. Dehogynem, benne csillog a teremtett dolgokban, mint tükrökben.

S mi a tükör tulajdonsága? Az, hogy fordított a kép. Mi a homályosság tulajdonsága? Az, hogy nem fedezzük fel a részleteket. Másrészt az is következik Szent Pál szavaiból, hogy ott se azonosulunk Istennek, hanem rálátunk. Nem leszünk istenek, emberek maradunk, de így a jó.

Ha látunk valamit, akkor nem azonosulunk vele, s úgy tűnik, nem csak én látom majd Isten színről színre (ha megérdemlem), hanem a másik ember engem is színről színre lát. Mert most még egymást sem látjuk színről színre, hanem csak tükör által, homályosan.

Ha magamat nézem, nem magamat látom, hanem a tükör által megfordított fonák arcomat. Tehát nem látom magamat. Egymásnak viszont elmondani tudjuk, hogy milyen, ahhoz viszont kell a hit hallása, és nincs meg a látás közvetlensége. Mindezek a furcsaságok tisztulnak ki a mennyországban.

Sánta János