A napokban zajló előadás- és rendezvénysorozat célja, hogy „a katolikus intézmények pedagógusait teremtésvédelmi szempontból személyesen megérintő, fejlesztő, másrészt módszertani továbbképzésre is alkalmas programelemek valósuljanak meg”. Az előadások mellett az idő nagy részében csoportos beszélgetések, műhelygyakorlatok, terepi és lelki élmények várják a résztvevőket.
A nyári egyetem központi témája – az ökológiai és ezzel kapcsolatos társadalmi válsággal, kifejezetten a szegénységgel való szembenézés, a problémákra adható pedagógusi válaszok – alapján kibontakozó programsorozat „alkalmat ad a Teremtővel, a teremtéssel és az embertársainkkal való kapcsolatunk újragondolására” – olvasható a rendezvény küldetésnyilatkoztában.
A nyári egyetemen jelen lévő pedagógusok Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájának célkitűzései mentén öt napon át keresik az egyéni és közösségi megoldásokat az iskolai és óvodai oktatás-nevelés helyzeteire vonatkoztatva, egymással megosztva a jó gyakorlatok tapasztalatait és a nehézségeket is.
A neves szakemberek – köztük Zlinszky János szakbiológus, a PPKE Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpont Teremtésvédelmi Kutatóintézetének alapítója, Nobilis Márió, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola oktatója, Baritz Sarolta Laura OP közgazdász, a Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban képzés egyik alapítója és Nevelős Gábor SJ, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium rektora – előadásai nyomán műhelybeszélgetéseken osztják meg gondolataikat a résztvevők.
Délutánonként, esténként – az oktatásban is kamatoztatható élményeket adó – közösségi alkalmakon vesznek részt, néptáncot, mozgáskultúrát tanulva, vagy éppen kézművestechnikákat elsajátítva az újrahasznosítás jegyében.
A programok között szerepel az „ökológiai megtérés keresztútja” a Becket Szent Tamás-kápolnánál, vagy a rendszergondolkodás játékos tanulása, átélése, amit Szilvácsku Zsolt, a teremtésvédelmi nyári egyetem vezetője, a PPKE Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpont Teremtésvédelmi Kutatóintézetének munkatársa, táj- és kertépítész mérnök, élővilág- és tájvédelmi szakértő tart.
Ottjártunkkor, a nyári egyetem második napján délelőtt a fenntarthatóságról és a szegénységről volt szó. „Válasz a szegények kiáltására” – ez volt a nap mottója.
Barcsák Marianna, a KAPI igazgatója a plenáris előadások előtt néhány kulcsüzenettel vezette fel a témát. Az is értékes, ami nem a miénk... Tetteink és döntéseink következményei a környezetre és embertársainkra... Döntés és tett, a szeretet megtestesülése... Egység Istennel, Istenben... – ezen irányadó gondolatokat vetette fel.
Az első előadó a környezeti változások emberekre, közösségekre gyakorolt hatásairól beszélt. Czippán Katalin környezeti, fenntarthatósági szakértő, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság Nevelésügyi Szakbizottsága elnöke, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Oktatási és Kommunikációs Bizottságának volt európai alelnöke, jelenleg elnöki, stratégiai tanácsadója részt vett az ENSZ keretében az „Oktatás a fenntartható fejlődésért” nemzetközi stratégia megalkotásában, majd a fenntarthatóságra nevelés kompetenciáinak kidolgozásában.
Czippán Katalin előadásának keretét a hazai természetismereti Süni táborokban megélt tapasztalatai adták. A Süni tábor a nyolcvanas évek közepe óta létezik. Évről évre más középhegységi tisztáson építik fel a tábort. A résztvevők 2–6. osztályos gyerekek, akik különösen érdeklődnek a természet kincsei iránt. Megismerkednek az adott középhegység geológiájával, a környező terület növényeivel, a mezők rovarvilágával, a patakban lakó állatokkal, a vidék madaraival, a környék néprajzával, a tábori konyha rejtelmeivel.
A táborokat végigkíséri egy keretmese, amelyben minden alkalommal arra próbálják ráébreszteni a gyerekeket, hogy az őket körülvevő természeti környezet mennyire értékes, megőrzésre méltó és életük szerves része. Megbeszélik, hogy hazatérve mit tudnak tenni környezetük védelméért. A tábort önkéntesek szervezik. A Süni táborok kiváló példái annak, hogy az oktatás-nevelés során milyen fontos a természettel való közvetlen találkozás.
Az előadó rámutatott, hogy az ENSZ által 2015-ben meghatározott fenntarthatósági fejlődési célok (ezek kidolgozásában Kőrösi Csaba és Zlinszky János érdemei elvitathatatlanok), amelyek hosszú távon biztosítják az ember számára élhető környezetet, alapvetően a bioszféra, a társadalom és a gazdaság összefüggésein alapulnak.
A természeti értékek megőrzése, a békés társadalom építése, s ezzel kapcsolatban például az elérhető oktatás megteremtése, valamint az éhínség megszüntetése rendszerszintű kapcsolatban áll a javak előállításának módjával.
A gyerekeknek olyan tudást kell átadni a gyorsan alakuló világunkban, amely elsősorban gondolkodási képesség: a valóság megfigyelése, a tapasztalatok értékelése, a megoldások közös keresése, sőt a nem bevált megoldások helyett az új utak közös keresése. „Dolgunk olyan gyerekeket nevelni, akik a közjó érdekében képesek helyesen cselekedni.”
Czippán Katalin Ferenc pápa brazíliai útja során, a társadalom égető kérdéseiről elmondott szavait alapul véve, és a hatalmas társadalmi egyenlőtlenségeket, a javak elosztásának kiáltó igazságtalanságát személyes tapasztalatai alapján, saját fotóival illusztrálva rámutatott: a szegények érdekérvényesítésében, egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésükben elsődleges az állam és az oktatás szerepe.
A gyermekeknek a természettel való találkozásáról szólva az előadó hangsúlyozta: tudományos kutatások támasztják alá, hogy a természettel való közvetlen kapcsolat többek között csökkenti a stresszt, javítja az egészséget, jobb szociális érzelmi állapotot eredményez, hozzájárul az oktatók, tanárok mentális egészségéhez, a magasabb iskolai teljesítmény eléréséhez, előmozdítja a társas együttműködést.
Az előadó bemutatta a Természetet mindenkinek projektet (Nature for All), és ezzel összefüggésben beszélt a Zöld Föld tankönyvről és nevelési programról, amit a nap második részében Matolcsy Miklós, a Zöld Föld középiskolai fenntarthatósági tantárgy ötletgazdája, az Alapértékek Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója ismertetett részletesen.
Czippán Katalin megosztotta tapasztalatait, élményeit az élő állatok bevonásáról a gyerekek oktatásába, külföldi és belföldi példákkal illusztrálva a környezeti nevelés hatékony formáit (Elena projekt).
Az előadást követő beszélgetés során Barcsák Mariann aláhúzta: a környezeti nevelés terén nagy szükség van a pedagógiai intézmények, valamint az ökológiai témájú vállalkozások, szervezetek egészséges hálózatosodására, kapcsolatrendszerük kiépítésére.
Javaslatként elhangzott a teremtésvédelmi felelősök országos (mindeddig csak egyes egyházmegyékben működő) hálózatának kialakítása.
A teremtésvédelmi nyári egyetem második napján a következő előadó Juhász Katalin Ágnes, a Premontrei Női Kanonokrend magyarországi általános elöljárója volt, aki a szerzetesközösség zsámbéki központjához csatlakozó oktatási-fejlesztési intézmények létrejöttéről, a szegénységgel, a nyomorral való találkozás megrendítő valóságáról, a segítés lehetőségeiről beszélt.
Megindító, felkavaró, őszinte és életteli előadásában Juhász Katalin Ágnes nővér újra és újra Isten gondviselő szeretetére mutatott rá – a személyes életében éppúgy, mint abban a sokéves folyamatban, amelynek eredményeként rendtársaival és civil munkatársaival együtt Zsámbékon technikumot, szakképző iskolát és gimnáziumot, napköziotthont (tanoda), szakképző műhelyeket működtetnek; értelmi sérültek térségi szinten működő nappali ellátóját tartanak fenn, valamint átvették Zsámbék község szociális ellátásának szolgálatát. Ez utóbbi ellátás a Boldog Gertrúd Alapszolgáltató Központ és Idősek Átmeneti Otthona keretében történik. A premontreiek legújabb kezdeményezése a Zsámbék határában kialakított Szent Norbert-tanösvény.
A teremtésvédelmi nyári egyetemen a pedagógusok a következő napokban többek között az ökológia és a gazdaság összefüggéseiről, valamint az egyszerű és fenntartható életmód elsajátításáról hallhatnak előadásokat, és oszthatják meg egymással tapasztalataikat, gondolataikat.
Fotó: Lambert Attila
Körössy László/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria