Vegyük észre a környezetünkben élő rászorulókat – Gyermekek karácsonya Budapesten

Az ünnepi eseményen megjelent Erdő Péter bíboros, prímás; Herczegh Anita, Áder János köztársasági elnök felesége, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat jószolgálati nagykövete; valamint Soltész Miklós egyházi kapcsolatokért felelős államtitkár is.

A megjelent szülőket, gyermekeket, híveket Forgács Alajos, a templom plébánosa; Csorba Gábor állandó diakónus, a Szent Erzsébet Karitászközpont igazgatója; valamint Erdő Péter bíboros köszöntötte.

Forgács Alajos emlékeztetett rá: Krisztus szeretete sürget minket. Mi, akik szeretjük és követjük Krisztust, érezzük szívünkben ezt a sürgetést. Ez a szeretet hozott ide minket. Szent Pál azt is mondja, hogy Krisztus mindenkiért meghalt, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt. A templom plébánosa ezt a mondatot némileg átfogalmazta: ne csak annak éljünk, aki értünk meghalt, hanem annak, aki értünk megszületett. Ajándékba kaptuk Krisztust, a Megváltót, akit tovább kell adnunk mindenkinek, főleg a legkisebbeknek, azoknak, akik a legjobban rászorulnak az Ő szeretetére. Ezáltal tudjuk követni az ő példáját.

Csorba Gábor nemcsak állandó diakónusként és a karitászközpont igazgatójaként, de ötgyermekes családapaként is üdvözölte a gyermekeket és szüleiket, kiemelve, hogy a Jóisten kegyelmeként ismét össze tudtunk gyűlni, hogy bemutassuk az Egyház egyetemességét. Köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak az ünnephez, elsősorban azoknak, akik az ajándékokat nagy-nagy szeretettel elkészítették, a katolikus iskolák diákjainak és a névtelen adományozóknak, akik az Angyalbatyu program keretében a különböző gyűjtőpontokon átadták ezeket a szép csomagokat. Ugyanígy köszönet illeti a több mint százötven plébánia ezer önkéntesét, akik részt vettek ebben az akcióban, és a németországi testvérszervezetet is. A Szent Erzsébet Karitászközpont igazgatója megemlítette azt is, hogy holnap Esztergomban közel száz gyermek kap ajándékcsomagot, amiből Kárpátaljára is jut, így csaknem 450 nehéz sorsú gyermek kap személyre szóló, az ő vágyaikat figyelembe vevő ajándékot a program keretében.

Erdő Péter bíboros köszöntőjében emlékeztetett, karácsonykor a Megváltó, Jézus Krisztus születését ünnepeljük, összegyűlünk a karácsonyfa körül, és akinek szerencséje van, az otthon is talál egy betlehemet, benne a Kisjézussal, ott van mellette Szent József, Szűz Mária, a szamár, az ökör, az angyalok, talán még a pásztorok is, akik az első ajándékot vitték a Kisjézusnak.

Mi is oda akarunk térdelni, mi is szeretnénk a Kisjézusnak valamilyen ajándékot vinni. Csak hát Jézus itt van köztünk, de nemcsak egyetlen betlehemi jászolban, hanem rajtatok keresztül minden gyerekben itt van, és ha nektek tudunk valamilyen ajándékot adni, azt is úgy adjuk, mintha a Kisjézusnak adnánk – szólította meg a bíboros a jelen lévő gyermekeket. Hozzátette: ezért van az, hogy nem mindenki egyforma ajándékot kap, hanem az egyes csomagokon van egy-egy cédula, mindenkinek külön, névre szóló ajándéka van, mert a Jézuska tudja, ki mit szeretne legjobban, és minek örülne. „Adja Isten, hogy az idei karácsonyon növekedjen bennünk a szeretet, és gondoljunk azokra, akiknek még sok minden egyébre is szükségük van.”

A bíboros felidézte, hogy ő maga is egy kedves adakozó segítségével tudott adományt közvetíteni Kárpátaljára.

Ott bizony sokan fáznak, mert fölment a gáz ára, mert nem jut nekik tűzifa, és megkérte az atyát, akinek átadta az adományt, hogy segítsen. Micsoda öröm lesz, ha valaki a háza előtt meglátja a fölvágott tűzifát! Adjunk hálát Istennek, ha meleg otthonba térhetünk haza, és örüljünk annak, hogy a Kisjézus eljött, és szeretetet hozott a világba! Dicsértessék a Jézus Krisztus! – zárta köszöntő beszédét Erdő Péter.

Ezt követően a Pannonia Sacra Általános Iskola diákjai rövid betlehemes játékot adtak elő, majd Erdő Péter és Herczegh Anita személyesen adták át a 250 gyermeknek az ajándékcsomagokat.

Az ünnepi délután műsorvezetője Márton Andrea, a Szent Erzsébet Karitászközpont szakmai igazgatója volt.

*

Miközben hagyományos módon sebesen rovom a sorokat, tollal, a jegyzetfüzetembe, a második padsorban – az elsőbe soha nem ülök, mert az Úrtól tudjuk, hogy az elsőkből lesznek az utolsók –, megáll mellettem egy középkorú, szemüveges hölgy, karjában négy-ötéves kislányt tart. Mellette két, valamivel nagyobbacska kislány. Felállok, hogy átadjam a helyem. A hölgy szabadkozik, de határozottan közlöm vele, hogy semmiképpen sem ülök vissza, mert rosszul érzem magam, ha én ülök, és egy anya áll mellettem, a kisdedével. Az anyuka nem tehet mást, leül. Beszédbe elegyedünk, kiderül, hogy mindhárom gyermek az övé. Ők már megkapták az ajándékot, de még maradnak. A hölgy ugyanis az egyik budapesti plébánia karitászcsoportjának a tagja, és így kapcsolatba került egy ötgyermekes anyukával, aki egyedül neveli a gyermekeit, albérletben laknak. Nem tud sem írni, sem olvasni, de lehetőségeihez képest mindent megtesz, hogy a gyermekeinek emberi körülményeket biztosítson, több helyen is takarít. A karitászos hölgy felkarolta őt, és most az ő három kisebb gyermekének az ajándékcsomagját is átveszi, mivel az ötgyermekes édesanya bezárkózott életet él. Megszervezte azt is, hogy a karitászcsoport tagjai rendszeresen segítsék az anyát és öt gyermekét. A két nagyobb lány középiskolába jár, és talán van remény arra, hogy az ő életük már másképpen alakul, segíteni tudják majd az édesanyjukat és a kisebb testvéreiket. A karitászos hölgy nagyszerű dolognak tartja, hogy a Karitász rendszeresen segíti a rászorulókat, és szörnyűnek azt, hogy mélyszegénységben élnek családok. Sokszor észre sem vesszük, hogy a körülöttünk élők mennyire rászorulnak a segítségünkre.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír