A nagy eső és borús idő ellenére régen nem látott tömeg látogatott a mátraverebély-szentkúti kegyhelyre. Az új ünnepet, a nagyszülők és idősek világnapját Ferenc pápa rendelte el idén, felhívva a figyelmet a nagyszülők és idősek nélkülözhetetlen szerepére. A világnapot júliusban, azon a vasárnapon tartjuk, amely legközelebb esik Szűz Mária szüleinek ünnepéhez: 2021-ben ez július 25-ére esett.
A szentmise előtt a katekézist Buda Péter atya tartotta, majd a zarándokok elmondták együtt a nagyszülők imádságát, amely erre az ünnepre született.
A szentmisére a püspökök mellett bevonultak a koncelebráló papok, többek között Orosz Lóránt kegyhelyigazgató és Fejes Antal, a kegyhely lelkésze, valamint a zarándokokkal érkező lelkipásztorok és Ferencz Zoltán állandó diakónus. A Szűzanya szobrát máriás lányok hozták.
Az olvasmányt Sirák fia könyvéből hallottuk a híres férfiakról, akik megérdemlik a dicséretet bátorságuk és jótetteik miatt. Bölcsességükről beszélnek a népek, és szent örökségük unokáiknál sem vész el, fiaiknak fiai is a szent szövetség részesei.
A szentlecke Szent Péter apostol első leveléből az asszony és a férj jó kapcsolatáról szólt. Ennek alapja az asszony engedelmessége férje iránt, valamint a férfi megértő hozzáállása, tisztelete az asszony iránt. Mindannyiunknak elsősorban együttérzőnek, irgalmasnak, szerénynek és alázatosnak kell lennünk az apostol szerint, aki arra biztat, hogy
rosszért rosszal ne fizessünk, hanem áldás legyen az örökségünk.
Ferencz Zoltán diakónus olvasta fel az evangéliumi szakaszt Szent Máté könyvéből, mely Jézus szavait közvetítette arról, hogy ugyan sokan vágytak a megtapasztalásra, ezt mégsem kaphatták meg, viszont „boldog a ti szemetek, mert lát, és a ti fületek, mert hall”.
Veres András prédikációjában kiemelte, a család- és emberellenes ideológia térhódításának korában a Szentatya prófétai küldetése nyilvánul meg a mai ünnep elrendelésében.
A nagyszülők kiszorultak a családokból és a társadalomból is. Néhány évtizeddel korábban politikai-gazdasági rendelkezésekkel a többgenerációs családokat szétverték. A válásoknak és az abortusznak szabad utat engedtek, ezzel degradálták a férfi és a nő szerelmét. A mostani helyzetben az abnormitás erőszakos hirdetésével a személy integritását is támadják – fogalmazott a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke. Majd Pál apostolt idézte: „Azzal dicsekszenek, ami gyalázatukra válik”, valamint Ady Endre 1899-ben keletkezett, Karácsony című versét, mely, mint mondta, aktuálisabb ma, mint valaha.
Ilyen társadalmi közegben kell minden kereszténynek a krisztusi evangélium örömhírét hordozni és megélni.
Meg kell menteni gyermekeinket, unokáinkat, de magunkat is”
– hangsúlyozta a püspök. – A genderideológia közvetlenül pusztítja az emberi természetet, veszélyben van a világ, ezért minden nap fontos elimádkoznunk a pap imájának e részét: „Szabadíts meg, kérünk, Urunk, minden gonosztól”, hogy megerősödve kerüljünk ki a nehéz helyzetekből.
Beszédében Veres András kitért arra, hogy Ferenc pápa a mai ünnepre írt levelében felhívja a figyelmünket: az evangelizálás feladata minden megkeresztelt embernek, így az időseknek is.
A hitet át kell adni az unokáknak, bármilyen életkorban legyünk – figyelmeztetett a püspök. – Korosodva érzéseinkben és gondolatainkban egyre közelebb kerülünk Istenhez, de ez nehéz annak, aki nem kapott vallásos nevelést, aki nincs személyes kapcsolatban Istennel. A nagyszülők jelentős része gyengélkedik a hitében. Ami nekünk sincs, abból nehéz adni.
A jelenlevők megkapták szüleiktől a hitet, mely megőrizte őket az emberségben is, és készek ezt továbbadni unokáiknak – szólt a jelenlevő zarándokokhoz az MKPK elnöke. – Ennek ellenére még a vallásos nagyszülők is megtapasztalhatták, hogy a kommunizmus alatt nem tudták gyermekeiket hitre úgy nevelni, ahogyan szerették volna. Ezt a hiányt pótolhatják most az unokáik felé:
Isten szeretetéről nemcsak szóban, hanem életük példájával is tanúságot tehetnek.
Veres András úgy látja, sok gyermek élete hasonlít a kis Sámueléhez, aki nem értette meg az Úr szólítását. Szükség volt az öreg Éli főpapra, aki felismerte, hogy Isten szólítja a gyermeket.
A nagyszülők feladata tehát, hogy utódaikat elvezessék arra, hogyan ismerhetik fel Isten hangját a lelkiismeretük szaván, egy-egy élethelyzeten vagy a liturgián keresztül.
Ferenc pápa az alkalomra írt levelében hangsúlyozza, hogy az öregség ajándék, melyben közvetíteni lehet az értékeket az unokáknak, és tovább lehet adni a hitet. A hit mindenkiben az alapokról indul, senki nem kapja meg az előző generációk hitét. Minden egyes embernek végig kell mennie a hit fejlődésének útján, ebben a folyamatban viszont segíteni tudjuk a ránk bízottakat.
Veres András egy ismerőse történetén keresztül szemléltette, milyen erős és fontos lehet az előző generációk példája a fiatalabbak életében is. Ez a férfi gyermekkori vallásosságát elhagyta, és Isten nélküli, de sikeres életet alakított ki a munka és a család terén. Hogy mi indította megtérésre? Édesanyja halála után egyszer benyitott édesapja szobájába, akit a földön térdelve imádkozni látott. Ez annyira mélyen érintette, hogy minden megváltozott benne, rádöbbent, hogy van Isten, és ez az Isten szereti őt. Megtéréséhez kellett az apja váratlan és spontán hitvallása.
A szentleckéből a püspök kiemelte, mennyire fontos áldássá válni, áldást hagyni örökségként. „De biztosan erre vágyik minden szülő?” – tette fel a kérdést. Mindenkit megmételyez a kor szelleme, ezért rendet kell tennünk saját életünkben – figyelmeztetett. – A hit mindennek az alapja, életünk meghatározó ereje, mely segítségével tanulnunk kell a régmúlt eseményekből, de a közelmúlt történéseiből is.
„A világ mostani válságából nem kerülünk ki úgy, amilyenek korábban voltunk. Jobbak vagy rosszabbak leszünk” – közvetítette Ferenc pápa szavait.
Döbbenjünk rá a családi szeretet méltóságára és fontosságára! A sok haláleset mutasson rá, hogy az anyagi javaknak csak relatív értéke van, hiszen egyik pillanatról a másikra minden értéktelenné válik, amiért egy egész életet áldoztunk. A pandémia során sokan eltávoztak közülünk, az ő haláluk hívjon megtérésre, életrendezésre – buzdított Veres András.
Beszédének záró részében kiemelte, hogy megöregedni áldás és feladat. Bölcs életszemlélettel segítheti minden nagyszülő a gyermekeit és az unokáit. A gondviselés által ránk bízottak irányában Istentől rendelt küldetésünk van.
Ha semmi más nem maradna már, mert nincs hozzá testi erőnk, az imádság útja még mindig a rendelkezésünkre áll.”
XVI. Benedeket idézte: „Az idősek imája megvédheti a világot. Talán hatékonyabban segítheti azt, mint egyesek lázas tevékenysége.”
Az imádság által tehetünk a legtöbbet unokáinkért, gyerekeinkért, a hazáért és a világért – zárta beszédét Veres András.
A szentmisét a püspöki kar elnöke a családokért, szülőkért és nagyszülőkért ajánlotta fel, a szentmise végén pedig paptársaival ünnepélyesen, egyesével megáldotta a családokat.
Szerző: Vámossy Erzsébet
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria