„A béke a megismerés, a lelkiismeret, a nevelés és a találkozás zarándokútja” – a 35. Rimini Meeting harmadik napja

A meeting keddi napján ismét gazdag program várta a résztvevőket. Délelőtt ellátogatott az eseményre Maurizio Lupi olasz közlekedési miniszter, és itt írták alá a repülőtereket összekötő gyorsvasúthálózat megépítésére vonatkozó szerződést az államvasutak képviselőjével. Az olasz vasutak (Trenitalia) a meeting hivatalos támogatói között van.

A harmadik előadás-sorozat kiemelt témája a nevelés volt: „A nevelés területe periféria, mert az ember szíve saját maga perifériájává vált, és vissza kellene hódítani. A nevelők feladata, hogy visszataláljanak önmagunkhoz, hogy visszataláljanak a szívünkhöz, hogy segítsenek találkozni önmagunkkal” – mondta Emilia Guarnieri. Alberto Bonfanti történelem- és filozófiaprofesszor, a milánói Portofranco tanulást segítő központ igazgatója elmondta, hogy náluk nem a tanulás, a tudás a fontos, hanem maga személy. „A diákok nem megtöltendő edények, hanem meggyújtandó lángok” – hangsúlyozta a professzor.

A Portofranco nevű intézmény a Comunione e Liberazione (CL) lelkiségi mozgalom támogatásával jött létre 2000-ben: elsősorban középiskolai diákoknak nyújt ingyenes segítséget, de mindenki számára nyitott. Az évek során szerte Itáliában negyven, a milánói központhoz hasonló intézmény nyitotta meg kapuit – jelenleg több mint húszezer diákjuk van, negyvenkét országból.

„Meg kell magyarázni a gyerekeknek – emelte ki Bonfanti professzor –, hogy a dolgok jelentése nem valami unalmas vagy absztrakt valóság, hanem egy szeretetteljes jelenlét. Az irántunk, az életünk iránti szeretet, amely emberré lett és velünk maradt. Az érdektelenség unalmából csak egy módon lehet kilépni: a reális vonzerő megtapasztalásával. A nevelő feladata ebben segíteni, bevezetni a fiatalokat a valósággal való kapcsolatba. A nevelés közösségi tevékenység, közösségben történik meg. A nevelés teremtő folyamat, és teremteni nem lehet egyedül.”

A Még nincs minden elveszve Szíriában című előadás hallgatói a háborús konfliktus sújtotta ország túlélésért folytatott küzdelmébe tekinthettek bele. A meeting egyik nagy kiállításának középpontjában is Szíria áll, és kedden tanúságtételek hangoztak el a témában. „A béke azokkal kezdődik, akik nem menekülnek el, akik vallják: vértanúk gyermekei vagyunk, ezért nem hagyjuk el a földünket.” Ezzel összefüggésben Giorgio Buccellati és Paolo Matthiae régészprofesszorok, valamint Ziad Hilal jezsuita elmondta: sokan vannak, akik maradnak, teszik a dolgukat, sőt életüket is kockáztatják, hogy megvédjék azokat a helyszíneket és történelmi kincseket, amelyek közül hat az UNESCO-világörökség része. „Aki kulturális javainkat támadja, nemzeti identitásunkat támadja” – jelentették ki.

Ziad Hilal SJ hatezer – nem csak keresztény – családdal, és sok sérült gyermekkel foglalkozik. „Nekünk, keresztényeknek az a feladatunk, hogy életünket adjuk a népünkért” – mondta. „Az erőszak és a gyűlölet senkit sem kényszeríthet, hogy elhagyja lakhelyét. Ezért maradunk, hogy megmentsük földünk civilizációját.” Mario Zenari apostoli nuncius videoüzenetében a remény szavait küldte a beszélgetés résztvevőinek. „A béke a megismerés, a lelkiismeret, a nevelés és a találkozás zarándokútja, amely meghív arra, hogy felismerjük: a másik önmagában érték” – tette hozzá Roberto Fontolan, a CL nemzetközi központjának vezetője, a beszélgetés moderátora.

A Milyen lesz Európa jövője? Az újjászületés útja címmel megjelent könyv bemutatója kapcsán tartott pódiumbeszélgetésen többek között elhangzott, hogy Európa már jóval hamarabb a válság jeleit mutatta, mintsem a gazdasági krízis megkezdődött volna. Ahogy már korábban is egyértelmű volt, hiányzik a hiteles uniós politikai akarat. A pozitív hozzáállás egy hagyományból, történelmünk elismeréséből származik. Csak így, a jó és a szép ideáljából kiindulva tudunk a válságból kilábalni. De mélyen hinnünk kell saját identitásunkban, ami a miénk. A közös nyelv nem az angol, hanem a kereszténység. Európa ezért vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Nem Európa fölött, hanem benne kell élnünk. Ne egy elvont álláspontot képviseljünk, hanem éljük, és testesítsük meg nap mint nap az ideáljainkat!

A Szépség nélkül unalom élni című előadáson többek között elhangzott: a világmindenség a szépség DNS-ével lett megalkotva. A szépség alapvető érték az emberi lény túlélése szempontjából. Emanuele Silanos, a  Fraternità San Carlo Borromeo (Borromei Szent Károlyról nevezett Papi Testvériség) általános helynöke Jézus színeváltozását idézte fel. Amikor Péter azt mondta, „jó nekünk itt lenni!” (Mt 17,4): a csodálatos pillanat, az élmény szépsége ragadta meg. A szépség értünk van, a szépség az, ami igaz, ami jó nekünk, amiben érdemes létezni, megmaradni benne. A szépség főleg közösségi élmény. Ott, a Tábor hegyen a Jézussal való közösség, a megdicsőülés elővételezése jelentette a szépséget. „A kereszténység a szépség eseménye” – folytatta Don Silanos. – „A megtestesülésnek köszönhetően a szépséggel találkozni lehet, megismerhetővé tette magát. Ebből fakad a misszióra való késztetés: a másik segítése, hogy rácsodálkozzon a szépségre, aki Krisztus. Ahogyan korábban Ratzinger bíboros mondta: »Szükséges, hogy megsebezzen minket a szépség!« A jól elvégzett munka szépsége, öröme ad értelmet az életnek, a végső boldogság pedig az üdvösség: belépés a megváltás örök szépségének eseményébe.”

Kosztantin Szigov, a Humán Tudományok Európai Intézetének igazgatója a Kijevi Nemzeti Egyetemen a Majdan téri tüntetések legfontosabb értelmiségi szereplője volt. Ukrajna – a remény realizmusa című előadásában kiemelte: „Ukrajna súlyos keresztet hordoz. Ebben a helyzetben a remény a legfontosabb, olyan, mint a kenyér és a víz. A remény megosztható, s olyan emberekre épül, akik megmutatták: ami korábban lehetetlennek tűnt, az lehetségessé vált.”

A nap zárásaként az Örmény Filharmonikusok hangversenyén Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov és Hacsaturján művei hangzottak el.

Magyar Kurír