„Hogy védelmezői legyünk a világnak, ne kifosztói…” – Teremtésvédelmi szakmai nap a KaPI-ban

Az ökológiai megtérés nem más, mint a teremtett világhoz való hozzáállásunk átformálása Krisztus lelkisége szerint. Ehhez a teremtett világhoz azonban nemcsak bolygónk ökoszisztémája, hanem az ember, különösképpen az elesett ember is hozzátartozik. Ferenc pápa szavaival: „…elválaszthatatlan egymástól a természetért való aggódás, a szegényekkel való igazságos bánásmód, a társadalmi elkötelezettség és a belső béke.”

A délelőtt szemléletformáló előadásai a hit, remény, szeretet hármasára felfűzve mutatták be a Laudato si’ kezdetű teremtésvédelmi enciklikát. Nobilis Márió atya, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanszékvezetője hangsúlyozta, hogy a teremtésvédelem és a környezetvédelem nem lehetnek egymás ellenségei, hanem együtt kell megoldaniuk a közös problémát. A keresztény tanároknak magabiztosnak kell lenniük abban, hogy hit és tudomány között nincs ellentét, sőt szövetségesei egymásnak.

Zlinszky János, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának egyetemi docense, miután szemléltette, milyen súlyos a Föld és az emberiség állapota, feltette a mindannyiunkat érzékenyen érintő kérdést: nekem személy szerint van-e értelme bármit is tennem? Természetesen a válasz igen, aminek az egyik forrása a remény, mert a „remény dinamikus hozzáállás az élet általános nagy kérdéseihez”. „Még ha kívülről nézve sikertelenek maradunk is, vagy tehetetlennek látszunk az ellenséges hatalmak túlerejével szemben, a tevékenységünkből akkor is remény fakad önmagunk és mások számára!”

Szontagh Katalin, az esztergomi Ferences Gimnázium tanára az enciklika elemzéséhez a szeretet Erich Fromm által megfogalmazott alapelemeit hívta segítségül, úgy mint törődés, felelősség, tisztelet, ismeret. Végső soron megtámogatva a hitet és a reményt azzal, hogy „a szeretet, mely tele van a kölcsönös gondoskodás apró gesztusaival, civil és politikai szeretet is, és megnyilvánul mindazokban a tettekben, amelyek egy jobb világot igyekeznek építeni.”

Az előadásokat kerekasztal-beszélgetés követte, majd ebéd után jó gyakorlatok bemutatásával folytatódott a program. Tóthné Sasvári Szilvia, a győri Prohászka Ottokár Orsolyita Gimnázium biológiatanára három diákjával együtt érkezett bemutatni a „Zöld Prohászka” mozgalmat. Elmondta, hogy a kezdeményezés akkor indult, amikor megmutatta tanítványainak David Attenborough Tények című filmjét. A ma már közösségként működő csapat minden évben kihívásokkal igyekszik megmozgatni a diákokat, hogy „kis lépésekkel haladva arra törekedjünk, hogy egyszerűbb, kevésbé pazarló, a jövőt, a többi embert és önmagunkat jobban tisztelő életet éljünk.”

Ezt követően a vecsési Petőfi Sándor Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium két tanára, Dudás Noémi és Kéthelyi Lídia mutatta be iskolakertjük, illetve állatvédelmi programjuk történetét. A gazdagon illusztrált bemutató inspirálóan ábrázolta, hogy a kezdeti nehézségek ellenére milyen virágzó sikereket értek el.

Végül Lázár László pedagógiai vezető és Tóth-Szabó Veronika fejlesztő munkatárs mutatta be, mi valósult meg Magyarországon a piarista rend nemzetközi projektje, a Trastevere program keretében. A tartományfőnökség által koordinált és mentorok által támogatott programban a „Design for Change” módszerének segítségével „az önkéntes szolgálat céljával diákprojektek jönnek létre: a teremtett világ védelme érdekében, embertársaink közvetlen támogatásáért, az együttműködésért, a közös tanulásért, a társadalom átalakításáért”.

A Katolikus Pedagógiai Intézet teremtésvédelmi munkacsoportja bízik benne, hogy a szakmai nap egy hosszabb távú stratégia első lépése volt, amely által sikerül minél szélesebb körben terjeszteni, meghonosítani a program során bemutatott szemléletet.

Szerző: Skultéty Szilvia

Forrás: KaPI

Fotó: Kleininger Tamás

Magyar Kurír