Áttűnik az Egy – Pituk József Dante-illusztrációi a Párbeszéd Házában

A tárlaton a művész negyven, Dante Isteni Színjátékához készített grafikája látható, melyeket a Keresztény Múzeum kölcsönzött az alkalomra.

Megnyitó beszédében Kákonyi Júlia képzőművész kiemelte: nem véletlenül kapta a kiállítás a címét. Az Egy, aki „mindörökre van”. Emlékeztetett rá: Dante Isteni színjátékához az idők során több művész készített rajzot, köztük Salvador Dalí. A Helikon Kiadó gondozásában 1978-ban, Babits Mihály fordításában megjelent Isteni Színjáték-kötet tartalmazza az ő grafikáit. Megemlíthetők továbbá Madarassy István vörösréz lemezből készített és tűzecsettel festett szoborképei, melyeket 2016-ban a Párbeszéd Háza állított ki.

Pituk József 1906-ban született Selmecbányán. A Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár tanítványa volt, 1932-ben szerezte meg diplomáját. Két jelentősebb díjat kapott munkássága során, 1943-ban Budapest főváros grafikai díját, 1975-ben pedig Milánóban egyéni kiállítás keretében olajfestményeket, rézkarcokat, színes ablakainak fényképeit és Dante művéhez készült tusrajzait állította ki, melyért Gran Premióval tüntették ki, ami egyenlő volt a Nagydíjjal. Pituk Józsefnek sok kiállítása volt itthon és külföldön is.

Hogyan válik valaki művésszé? – tette fel a kérdést Kákonyi Júlia. – Először is kell az istenáldotta tehetség, aztán az évekig tartó rengeteg tanulmány, anatómia, alakrajz természet után, mert a rajzolás, festés is szakma. Miután mindezt elsajátította a növendék, alakíthatja ki egyéni stílusát. Pituk József is így készült fel művészi hivatására, de a hagyományos esztétikai értékek őrzésének ellenére mindig tudott újat nyújtani. „Dantéval együtt riadtan szemlélte a poklok mélységét, és fáradhatatlanul rótta a Paradicsomba vezető utat” – írta róla Farkas Attila római katolikus pap, művészettörténész.

Kákonyi Júlia valószínűnek mondta, hogy Pituk József Babits Mihály fordításában olvasta Dante Isteni Színjátékát, és ennek alapján inspirálódott. Feltételezhető, hogy sokáig foglalkoztatta a téma, mert különböző időpontokban készültek a képek a jelzésekből ítélve. Ecset és tus voltak az eszközök, amikkel dolgozott, talán egy majdani kötethez készültek ezek a grafikák. A pokol képein sötét tónusú foltok, erős kontúrok jelzik a drámai jeleneteket, amit azután végül a paradicsom képein a lazúros, lendületes vonalak oldanak fel.

Bravúros rajzi tudása jól megfigyelhető. A kompozíciók is a klasszikus hagyományokat követik, amikor egy-két figura van a képen, álló formátumban látjuk őket, a sokaságot fekvő alakzatban lehet jól láttatni, érzékeltetni – elemezte a kiállítás anyagát Kákonyi Júlia. Hozzátette: itt grafikai anyagot láthatunk, de Pituk József ragyogó festő is volt, bátran bánt a színekkel és nagyvonalú ecsetkezeléssel hordta fel a vászonra. Üvegablakait is megcsodálhatjuk a Szent István-bazilika Szent jobb-kápolnájában, a budapesti Örökimádás- és a kaposvári Szent Kereszt-plébániatemplomban.

Sajgó Szabolcs SJ, a Párbeszéd Háza igazgatója méltatlanul elfeledett festőművésznek nevezte Pituk Józsefet. Elmondta, ezzel a kiállítással szeretnének hozzájárulni a felfedezéséhez. Szabolcs atya szerint Pituk József Dante-illusztrációi folyamatot tükröznek: a drámaiságtól eljutni a tisztulásba, a jó értelemben vett végtelenbe, oda, ahol a határtalan szeretet uralkodik, aki mozgat Napot s csillagot.

Pituk Józsefben nagyon hamar felébredt a vágy a művészi hivatás után. Felnőttkorában így emlékezett vissza: „Kora gyermek- és ifjúkorom óta a művészet fároszát választottam vezérlő lámpásul az élet-bozótban. Életem folyamán hű maradtam elvemhez. Meghatározó élmény volt a természet szépségében való elmerülés, az általa nyújtott gyönyörűség mézét nem szűnök meg szívogatni, csillapítva vele szomjú lelkemet. Kora ifjúságomtól megbűvölten álltam és állok a művészet nagyjainak alkotásai előtt, s ennek a szépségnek az árama inspirált szüntelenül az alkotásra és munkára.”

Egyik méltatója, Benedek Katalin művészettörténész szerint Pituk József Viktorián sokoldalú művészetével hiteles eredeti értékeket, jelentéseket örökített meg és hagyományozott. Számára a képzőművészet határtalan egész volt, műfajhatárok nélküli egész. Monumentális templomi üvegfestészetével kiemelt helyet foglal el művészettörténetünkben. A „csak tiszta forrásból” táplálkozó művészet olyan szuverén alkotót rejt, aki istenhívőként törekedett az egyetemesség érzékeltetésére és érthető ábrázolására. Zenei és művészi példaképéhez, Bartók Bélához hasonló felfogásban és szándékkal merített kulturális örökségünkből. „Akár olajat, akár temperát, akvarellt, gouache-t használt, művein impresszív hangulatok varázsa jelenik meg: a fényözönbe foglalt, a napi gondokon felülemelkedő derű. Elsőrendű kolorista volt, aki a színekben rejlő fényhatásokat szuggesztív erővel használta ki. Festészete: színekből születő fénypoézis.”

A Keresztény Múzeum mellett a hajdúnánási Móricz Pál Helytörténeti Gyűjtemény is őriz Pituk József-képeket. Az alkotásokat Nagy József és felesége adományozták Hajdúnánásnak. Nagy József bár nem ismerte személyesen Pituk Józsefet, munkáit nagyra becsülte. 1992-ben a művész özvegy feleségével, Hertha Ruzickával (1914–2004), akivel Pituk József 54 évig, egészen 1991-ben bekövetkezett haláláig élt házasságban, a hagyaték kezelése során került kapcsolatba, és ez a találkozás meghatározó volt számára. „Feladatot” kapott, hogy tartsa egyben és éltesse tovább a festő hagyatékát, művészetét. Azóta több kiállítást rendezett, és Ruzicka asszony halála után a művészi anyag egyben tartása, kiállítása céljából befogadó intézményt keresett a műtárgyaknak, így végül szülővárosának ajánlotta fel Pituk József hagyatékát.

A kiállításmegnyitón közreműködött Philippe de Chalendar gordonkaművész.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír