„Küldetésünk van, nem értünk még célba” – Harmincadik alkalommal rendezték meg a Hittanyát

Az egyhetes lelkigyakorlaton az előadások a családi életre való felkészülésben nyújtottak segítséget a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyéhez tartozó településekről érkezett általános- és középiskolás fiataloknak a bugaci puszta mellett lévő Hittanyán.

A rendezvényt megnyitó szentmisén Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára volt a főcelebráns, a táborban többek közt előadást tartott Marton Zsolt váci püspök és Farkas István piarista szerzetes.

Finta József, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye általános érseki helynöke a bugaci ifjúsági lelkigyakorlatos tábor kezdeteiről a Magyar Kurírnak elmondta, a mostani helyszín eredetileg egy tanyasi tűzoltóház volt, amely a kommunizmus idején a helybeli téesz birtokába került, majd a rendszerváltáskor az épületet felajánlották a kiskunfélegyházi Szent István-plébániának.

Hajagos Gyula, a plébánia akkori káplánja az épületben meglátta a leendő tanyasi lelkigyakorlatos házat és az építmény rendbetételét a hittanosaival együtt meg is kezdte. A Hittanyán az első nyári tábort azonban Hajagos atya nélkül rendezték meg, mert a káplánt éppen abban az évben helyezték el Kerekegyházára.

Finta József, a mostani érseki helynök akkor éppen harmadéves kispap volt, a félegyházi fiatalok – akiket az ifjúságpasztoráció révén már ismert – őt keresték meg azzal, hogy vezesse a tábort.

– Így lettem részese kezdettől fogva a Hittanya történetének – emlékezik Finta József. Harminc évvel ezelőtt még csak 30–40-en voltunk a táborban, az elmúlt években (még tavaly, a pandémia közepette is) már folyamatosan száz körüli volt a létszám, idén pedig rekordszámú résztvevő táborozik itt, mintegy százhetven fő.

Finta József arról is beszélt, hogy a Szent István-plébániára a későbbiekben plébánosként visszatért Hajagos Gyula mindvégig szívügyének tekintette és tekinti ma is a bugaci ifjúsági lelkigyakorlatos tábort, amely a Kalocsa–Kecskeméti Főegyházmegye kiemelt programjává vált.

A tábor története során negyedszer választották fő témának a párkapcsolatot, a családi életre való felkészítést. Idén a Szent József-év jó alkalmat ad erre a mindig aktuális, de napjainkban egyre égetőbb kérdéseket feszegető tematikára.

A lelkigyakorlat utolsó előtti napján, szombaton Papp Miklós görögkatolikus pap, morálteológus életünk fontos döntéseiről és a házasságra való felkészülésről beszélt.

Ha felelősen gondolkodunk, törekedjünk arra, hogy fejlődjünk szakmai, gyakorlati téren, de épp ilyen fontos, hogy törődjünk az életünk vezetésével is. Sajnos sok az olyan képzett, diplomás ember, aki valahogy nem tudja jól élni az életét – mutatott rá az előadó.

Ennek az egyik oka, hogy az iskolában „csak az egyik agyfélteke teljesítményét osztályozzák”, ezért fontosak a hittanórák, a lelkigyakorlatok, a teológia; olyan alkalmak, amelyek abban segítenek, hogy képessé váljunk jól élni.

A döntéseinket elsősorban „szabadon” kell meghoznunk, folytatta az előadó. Igaz, a filozófia azt mondja, hogy az ember „csőbehúzott szabadsága” korlátozott, a tér, az idő, a képességek, a testi adottságok keretei közt valósul meg. A Jóisten mégis szabadságra teremtett minket, ezért a korlátainkat nem kell túlzottan hangsúlyozni.

Nem tagadhatjuk le a múlt sebeit (sok tizenéves ismeri már az emberi szenvedést, amelynek oka a szülő, vagy éppen önmaga), de ahogy Papp Miklós fogalmazott: „nem az a fontos, hogy honnan jössz, hanem, hogy hová mész!”, a pozitív pszichológia a céljaink meghatározó fontosságáról tanít.

Ahogy a kártyában is lehetnek olyan lapjaink, amelyek nem éppen a legnagyobb értékűek, de ezekkel a lapokkal kell játszani, és a nagy kártyások tudják, bármely kiinduló lapállásból elérhető a győzelem.

El ne hidd, hogy azért, mert nem láttál jó házasságot, alkalmatlan is vagy rá, vagy nem szabad hinned benne – szögezte le az előadó.

Papp Miklós ugyanakkor felhívta figyelmet arra, hogy a fiatalok előtt kinyílt a világ, rengeteg a lehetőség a külföldi tanulásra, önkéntességre, s ez azt a csapdát rejti magában, hogy a huszonévesek úgy szórják el az életéveiket, mintha időmilliomosok lennének.

Pedig „nem vagyunk abszolút szabadok, hiszen az idő halad, az óra ketyeg. Nem kell mindenbe belekóstolni, mindent megélni, inkább életpályát kell építeni! Tervezd meg, öt év múlva hová szeretnél eljutni! Érdemes előrevenni a családalapítást, utána, mellette jöhet a karrier, a kutatás, a szakmai fejlődés is – mondta a jelenlévőknak az előadó.

A továbbiakban pedig arról beszélt, hogy életünk fontos döntéseit nem szabad kényszer, befolyásolás alatt, vagy menekülésből, fél szívvel meghozni. A hazug döntésbe kódolva van a tragédia, például házasságban a szinte törvényszerűen bekövetkező mélyponton az érintett fél hamar a válás mellett dönt, „minek mentse meg a kapcsolatot, amúgy is csak kényszerből ment bele”.

Papp Miklós hangsúlyozta, a házasságra készülve elsősorban önmagunkkal kell „dolgoznunk”, „gyerekes, élősködő, erőszakos emberrel nem lehet házasságban élni, ezért éretté kell válni: megtanulni a megbízhatóságot, autonóm hitre törekedni, a társat hordozni a nehézségben, vigasztalni, vagy éppen a képességet, hogy jókedvre derítsük a körülöttünk élőket.”

Előadása második részében a görögkatolikus pap arról beszélt, hogy a házasságra való jó készület legelső feltétele az Istennel való szövetség, kapcsolat, barátság. „Forduljunk az Úrhoz, s mondjuk neki: szeretném az életem szeretettel, intelligensen élni, s mindezt veled együtt végigcsinálni!” Ez az alapdöntés azután az élet további részdöntéseit is meghatározza.

A házasságról való konkrét döntés előtt a kapcsolatban fontos, hogy mély vonzalom alakuljon ki a felek között az erósz, a filia és az agapé szintjén is, folytatta az előadó.

„Fontoljuk meg, hogy a mi Istenünknek tetszene-e ez a házasság; a társunk családcentrikus, tiszteli az életet, fontos számára a gyerek; melyek az erkölcsi elvei?” Ezek a legfontosabb értékek, amelyekből nem szabad engedni.

Ha mélyen keresztény ember vagy, igazán boldog csak mélyen keresztény emberrel leszel, nem elég, hogy a másik rendes és tetszik, és amit a Jóistennel döntünk el, azt ő segít is végigcsinálni – mondta Papp Miklós, majd a következőkben számos olyan emberi tulajdonságra hívta fel a figyelmet, amelyek a házasságban fontosak, s a leendő társunkban jó, ha megvannak. Az előadó végül buzdította a jelenlévőket, hogy merjenek dönteni a a házasság mellett és szeretni.

A harmincadik Hittanyán Bábel Balázs érsek betegség miatt nem tudott jelen lenni, Finta József érseki helynök volt az ünnepi mise főcelebránsa. Homíliájában elmondta, a Hittanya olyan mint egy oázis, táplál, oltja a szomjunkat, de jótéteményei hosszú távra szólnak, arra valók, hogy eljussunk az üdvösségre.

Nem ragadhatunk le ott, ahol éppen vagyunk, van küldetésünk, nem értünk még célba. Vándorlásunkhoz pedig Jézus adja az erőt, ő az élő kenyér, táplál, hogy eljussunk az Úr hegyéig, az örök boldogságba.

Ezen az úton fontos, hogy megtanuljuk, ne csak kapni akarjunk, hanem elsősorban adni – mondta beszédében Finta József.

A jubileumi Hittanya keretében az egykori hittanosok (ma már szülők, akik elhozták gyermekeiket is) rövid beszámolóikban megemlékeztek a kezdetekről és arról is, hogy a tábor értékközvetítő szerepe, alapvető programszerkezete az évtizedek során nem változott, amellett, hogy az egykori nomád körülmények mostanra megváltoztak, a Hittanya sokat szépült, fejlődött.

A jubileumi tábor idején a fiatalok megtekinthették a bugaci tanyamúzeumot, a közeli kisvasút sínpályáján hajtányozhattak, illetve lovas programokon is részt vehettek; az előadások mellett a tábori életet többek közt sport, zene, tánc is színesítette.

Szerző: Körössy László

Fotó: Merényi Zita; Kapus Krisztián

Magyar Kurír