„Legyenek reálisan misztikusok!” – Jubileumi évet zárt a Jézus Szíve Társasága

A Jézus Szíve Társasága péceli, 92 férőhelyes idősotthonában jelenleg 85 gondozott él. A 60 munkatársból 20-an ápolók, 5-en pedig mentálhigiénés szakemberek.

Az intézet árnyas kertjében alakították ki az oltárt, melyhez a püspököt köszöntő Ecce Sacerdos magnus Halmos László-kórusmű alatt vonult Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök; Molnár Miklós, a rákosligeti Magyarok Nagyasszonya-templom plébánosa; Berta László péceli plébános és Benke István, aki az idősotthon lelkészi feladatait látja el.

A társaság 101. Jézus Szíve-ünnepén Suller Melinda SJC, a Jézus Szíve Társasága elöljárója köszöntötte a püspököt, az atyákat, Pécel polgármesterét és alpolgármesterét, a Coelestis Regina kórust, a Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola alsós diákjait, a társaság kültagjait és baráti körének tagjait, a lakókat és a munkatársakat.

A megyéspüspök elmondta, szeretettel jött Szatmárnémetiből, hogy a Jézus Szíve Társasága centenáriumában meghirdetett jubileumi év záró szentmiséjét bemutassa és felajánlja a jelenlevőkért.

„Szívének minden gondolata nemzedékről nemzedékre, hogy kimentse lelküket a halálból, és táplálja őket az éhínség idején” – kezdte homíliáját a püspök a szentmise bevezető énekének zsoltárversével. Elmondta, a Jézus Szíve Társasága jelen van a Szatmári Egyházmegyében is, és Isten segítségével áldásos munkát végeznek.

Megemlékezett Páter Bíró Ferencről, aki egykor a Szatmári Egyházmegye területén, Munkácson született. Már kispap volt, amikor felvételét kérte a jezsuita rendbe. 1901-ben Innsbruckban szentelték pappá, első szentmiséjét Szatmárnémetiben mutatta be. Az alapító atya élettörténetének ismertetése után a püspök idézte Bangha Béla, egy egykori rendtárs veretes méltató szavait Bíró Ferencről.

Az alapító számára papi tevékenységei közül a legkedvesebb az 1921. január elsején 12 taggal létrehozott Jézus Szíve Népleányai Társasága volt, melynek a célját is meghatározta: „minden teremtett dolgot a legtisztább szándékkal a bűntől megváltva arra használják fel a keresztények, hogy a mi teremtő és megváltó Urunkat és Istenünket, Jézus Krisztust, főleg az ő üdvözítő Szent Szívét szeressék, tiszteljék, dicsérjék, szolgálják...”

A püspök azt is felidézte, amikor az alapító atya Pécelen ugyanazon terebélyes platán alatt, amely a szentmisén árnyékot adott a híveknek, arra figyelmeztette a társaságban elkötelezetteket: „Legyenek reálisan misztikusok! Mikor ezt a platánfát látják, vagy bármit az anyagvilágból, az juttassa eszükbe az Istent; és bármivel foglalkoznak, a leghétköznapibb dolgok emeljék az Istenhez magukat.”

A szónok XVI. Benedek pápának 2006-ban a jezsuita generális számára Jézus Szíve ünnepe alkalmából írt leveléből kiemelte, ma is feladata a keresztényeknek, hogy elmélyítsék kapcsolatukat Jézus Szívével, határtalan szeretetére nekünk is szeretettel kell válaszolnunk.

Szent Pál apostol szentleckében elhangzott tanítására utalva a püspök kiemelte, Isten azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy Krisztus akkor halt meg értünk, amikor még bűnösök voltunk. Szeretete a Szentlélekkel kiáradt a szívünkbe, és bekapcsolt a Szentháromság szeretetkeringésébe.

A Szent Szív-tisztelet kialakulásának és történetének ismertetése után az evangéliumot magyarázta a püspök. Mint mondta, a pásztor képes otthagyni az egész nyájat, hogy elmenjen az elveszett bárány után, és ölében visszavigye a többiek közé. Ez talán túlzó gondoskodásnak tűnhet az elcsatangolt után. A többi 99 talán emiatt féltékeny is lesz. De a 99 tud egymásra vigyázni, együtt tudnak maradni.

A jó pásztornak a józan ész határát súroló előszeretete az elveszett iránt a tékozló fiú édesapjára emlékeztet bennünket, aki örömünnepet rendeztetett, mikor fia hazatért. A két történet feltárja Isten határtalan szeretetét azok iránt, akik szerencsétlenek, mások szemében elveszettek, de akik bűneikből fel szeretnének kelni.”

Arra is kitért, hogy gyakran meg nem értéssel és gúnnyal válaszolnak erre a szeretetre az elcsatangolt bárányok és a tékozló fiúk. Sőt, „a 99 el nem tévedt bárány és az otthonmaradottak felháborodnak ekkora igazságtalanság láttán. Tudják magukról, hogy igazak. Túlfejlett igazságérzetüket bántja, hogy a tékozlók ugyanolyan jutalomban részesülhetnek, mint az igazak. Nem számolnak az irgalommal, csak az igazsággal, irigylik a különleges bánásmódot, szinte bánják korábbi hűségüket. Ez a 99 el nem tévedt bárány és a tékozló fiú bátyjának a kísértése.”

A jó pásztor azonban örömre hív. Mindannyian Jézus Szentséges Szívének szeretetére és irgalmára szorulunk – figyelmeztetett a püspök. – Az üdvösséget nem a mi érdemeinkből, hanem elsősorban az ő irgalmából remélhetjük. Szentséges Szívénél megértésre és irgalomra lelhetünk. Jézus olyan szívvel szereti a világot, amely Isten végtelen szeretetének a hordozója.

Hozzátette: Jézus Szíve emberi szív, megtapasztalta a vidámságot és a szomorúságot, az együttérzést és a részvétet is. Ujjong tanítványai sikerének, de sírásra fakad Jeruzsálem köveit látva. Jézus oldalából, mikor feláldozta magát az Atyának, víz és vér jött ki. Tátongó sebe a végtelen szeretetre emlékeztet bennünket. Ebből jöttek létre a szentségek, az Egyház, ebből a szeretetből született meg a Jézus Szíve Társasága. Beszédét a rendtagokért könyörgve zárta a püspök.

A szentmisén a péceli katolikus templom 77 éve alakult kórusa, a Coelestis Regina Kiss Zsuzsanna kántor-karnagy vezényletével és Ács Dávid elektromosorgona-kíséretével többszólamú műveket adott elő, köztük a szentáldozáskor Marco Frisina, a Vatikán zeneszerzőjének Amina Christi című kórusművét is, melyben a szólót Csokonai Anna, az otthon dolgozója énekelte.

A szentáldozás után megújította fogadalmát 17 testvér.

Ezután a testvérek elimádkozták Jézus Szíve királyságáról szóló imájukat is.

A szentmise után Suller Melinda elöljáró az ünnep jelentőségéről beszélt. Az alapító atya 1921-ben elhangzott köszöntő szavait idézve elmondta, akkor az alapításért, most pedig az elmúlt 101 esztendőért adnak hálát.

Ismertette a Jézus Szíve Társasága hivatását, melynek jelmondata a jelvényük hátoldalán is olvasható: Similis esse volo – „Engedjük és akarjuk Krisztus szívéhez hasonlóvá alakulni szívünket.” Elmondta, „Krisztus szeretete tesz képessé bennünket, hogy egységbe és harmonikus kapcsolatba kerüljünk nem csak Istennel, hanem embertársainkkal, veletek, a teremtett világgal, környezetünkkel.” Minden szolgálatukban, a könyvkiadásban és -árusításban, a lelkigyakorlatokban, a meghallgató beszélgetésekben, a hitoktatásban, a kollégistákkal való foglalkozásban, a programok szervezésében és minden másban a Jézussal való szeretetkapcsolatot élik meg. Hangsúlyozta, intézményeik is Jézus Szívének erőterében vannak, mint ahogyan ez a nevét viselő idősotthon is.

A Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola alsós diákjai és tanáraik hálaadó-dicsőítő gitáros énekeket adtak elő Jézus Szent Szívéről, majd két gyermek elszavalta Horváth Edina Jézus Szíve című versét.

Az ajándékok átadása után Nagyné Valika munkatárs a szolidaritás és a párbeszéd fontosságát hangsúlyozta egy szavalatával.

A jubileumi év méltó lezárása volt az idősotthon kertjében bemutatott szentmise és ünnepség, melyben gondozók és gondozottak, gyerekek és idősek, elkötelezett és elköteleződésre vágyó testvérek együtt adtak hálát a magyar alapítású társaságért.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír