„Méltóság, szolidaritás, szubszidiaritás” – Ferenc pápa üzent az ENSZ munkaügyi csúcstalálkozójára

Ferenc pápa levélben küldött üzenetében arra buzdít, hogy induljunk el egy új úton, amely támogatja az emberi méltóság, a szolidaritás és a szubszidiaritás elvét a munka világában, alkalmazva a társadalmi igazságosságot a peremre szorultak támogatására.

Június 14-én, szerdán Parolin bíboros méltatta a találkozón bejelentett „Globális koalíció a társadalmi igazságosságért” program elindítását, és „dicséretes kezdeményezésnek” nevezte, amely egybecseng azzal, amire a Katolikus Egyház is ösztönzi a híveket, hogy legyenek felelősségteljes polgárok. Hangsúlyozta: „A Szentszék továbbra is elkötelezetten támogatja a társadalmi igazságosság előmozdítására irányuló erőfeszítéseket, különösen a munkahelyeken, eszközeit a nemzetközi közösség rendelkezésére bocsátva, és mindenekelőtt az Egyház társadalmi tanításának megosztásával.”

Parolin bíboros a pápa üzenetét felolvasva utalt a mai világban tapasztalható számos konfliktusra és instabilitásra. Reményét fejezte ki, hogy a társadalmi igazságosság globális koalíciója hozzájárulhat a béke ügyének előmozdításához. Megjegyezte, hogy a Katolikus Egyház megerősíti: „Az igazságosság iránti elkötelezettségnek szorosan össze kell kapcsolódnia a béke iránti elkötelezettséggel a modern világban.” Utópisztikusnak tűnhet a társadalmi igazságosság által támogatott békeelképzelés – ismerte el a pápa –, különösen világunk azon milliói számára, akik „gyakran a gazdasági érdekek vagy a válogatás nélküli kizsákmányolás kiszolgáltatottjai”, munkanélküliek vagy alulfoglalkoztatottak, és alig tudnak túlélni. Emlékeztetett arra a sok emberre – köztük migránsokra és menekült munkásokra –, akik a „veszélyes, piszkos és megalázó” foglalkozásokat végzik, ami azt tükrözi, hogy emberi méltóságukat „folyamatosan lábbal tiporják”. A pápa Parolin bíboros által felolvasott üzenetében megjegyezte, hogy bár az Egyház teljesen tisztában van azzal, hogy nem rendelkezik minden kérdésre megoldással, „továbbra is elkötelezett a béke evangéliumának hirdetése mellett, és minden nemzeti és nemzetközi hatósággal együttműködik, hogy védelmezze e hatalmas egyetemes jót, a béke ajándékát, amelyet a valódi társadalmi igazságosság táplál”.

A világjárvány idején tapasztalt kihívások megmutatták, hogy mennyire fontos elindulni a szolidaritás új útján – szögezte le a pápa. Ezért kulcsfontosságú, hogy a munkaerőpiac peremén élőket „szívünkben és gondolatainkban” hordozzuk, amikor a társadalmi igazságosságról folytatott politikai vitákban részt veszünk. Az is fontos – tette hozzá –, hogy a társadalom peremére szorultakat aktív résztvevőkként bevonják a biztonságosabb béke megteremtésébe társadalmainkban. Ezt azáltal tehetik meg, hogy megtalálják a módjait annak, hogy a társadalmi igazságosság miként segíthet kezelni a szegénység okait, mint például az egyenlőtlenséget, a munkanélküliséget, a lakhatási hiányt, vagy a szociális és munkajogok megtagadását. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a gazdasági és társadalmi mutatókat kell figyelembe venni.

A pápa hangsúlyozta, hogy a társadalmi igazságosság felismerésére és alkalmazására irányuló erőfeszítéseknek az „emberi méltóságon, a szolidaritáson és a szubszidiaritáson” kell alapulniuk. Mindenki Istentől kapott emberi méltóságának tiszteletben tartása megkívánja „minden ember alapvető jogainak és jólétének védelmét, beleértve testi, érzelmi és lelki szükségleteit a fogantatástól a természetes halálig”. A szolidaritás minden ember összekapcsolódását és egymásra utaltságát hangsúlyozza – emelte ki Ferenc pápa –, amit úgy jellemzett mint „a hiteles kapcsolatok szövetét”, és mint felhívást a felelősségvállalásra, hogy „gondoskodjunk egymásról, különösen azokról, akik peremre szorultak, kiszolgáltatottak vagy igazságtalanságot élnek meg”. A pápa hozzátette, hogy „el kell kísérnünk és támogatnunk kell azokat, akik diszkriminációval, szegénységgel, erőszakkal vagy igazságtalansággal szembesülnek”. Végül a szubszidiaritásra való odafigyelés segíthet a hatalom megfelelő elosztásában és a döntéshozatalban. A nagyobb intézmények vagy hatóságok szükség esetén átfogó támogatást nyújthatnak, míg helyi szinten az egyének és a közösségek szabadon hozhatnak olyan döntéseket, amelyek befolyásolják életüket – fogalmazott a Szentatya. Ezzel az egyensúllyal elkerülhető a hatalom túlzott koncentrációja, és támogatható az egyének és közösségek felhatalmazása és részvétele saját sorsuk alakításában.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News; ILO

Magyar Kurír