„Minek vagy itt?” – Timothy Radcliffe volt domonkos általános rendfőnök válasza

Azt hiszem, életünk során mindannyian feltesszük azt a kérdést, hogy most mégis merre menjünk tovább. Talán akkor, amikor végzünk az egyetemen, ötvenéves korunk körül válságot élünk át, vagy a halálunk küszöbén. A legutóbbi könyvem tavaly ősszel jelent meg, valószínűleg ez lesz az utolsó. Szinte mindent megírtam benne, amit el akartam mondani az elmúlt néhány évben. Természetesen nincs jogom feltételezni, hogy Isten most még bármi különöset akarna tőlem. Még a katolikus egyház nagyhatalmú öregjei, a püspökök is beadják a lemondásukat 75 éves korukban, és szögre akasztják a mitrájukat. Én viszont úgy éreztem, hogy még lehet valamilyen feladatom, ezért hat hónapra szabadságot kértem magamnak, hogy átgondoljam a dolgot. Azt terveztem, hogy az Úrra figyelek majd, olvasom a Szentírást, gyakran igyekszem csendben maradni, és majd kiderül, hallok-e valamit.

Az első hónapot a domonkos rend jeruzsálemi bibliatudományi központjában töltöttem, majd a karantén előtt néhány nappal visszarepültem Londonba. Aztán a szabadságomat szépen fel is emésztették a szakadatlanul áradó e-mailek és Zoomon szervezett megbeszélések, a felkérésre készített cikkek és a templomi beszédek. A társas elkülönülés az én esetemben sem volt egyenértékű vég nélküli szabadidővel. Ám ha néha mégis volt részem csendben és nyugalomban, fel-felbukkant bennem a kérdés: mi jön ezután, ha jön egyáltalán valami? Mit akar tőlem az Úr?

Amikor a Hóreben tartózkodó Illés prófétáról prédikáltam, olyan válaszra leltem, amely nem válasz, de sok mindent eszembe juttatott. Illés Isten hegyén keres menedéket. Az elbeszélésnek az a kérdés a középpontja, amelyet Isten tesz fel a prófétának. A héber szövegben ezt olvassuk: „Minek vagy itt?” Ez pedig titokzatos módon igencsak hasonlított arra a kérdésre, amely engem foglalkoztatott.

Isten kérdései sokkal nyugtalanítóbbak, mint a parancsai. A kezdetek kezdetén Isten azt a kérdést teszi fel az édenkertben bujkáló Ádámnak, hogy „hol vagy?”. Isten rémisztő kérdéseket szegez Jóbnak: „Övezd fel derekadat, mint férfihoz illik, én kérdezlek, te meg felelj nekem!” Az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédet Jézus a következő kérdéssel fejezi be: „A három közül melyik bizonyult a rablók martalékául esett ember felebarátjának?” A János-evangélium Péterhez intézett talányos kérdéssel zárul: „Ha azt akarom, hogy maradjon [a szeretett tanítvány], amíg el nem jövök, mi közöd hozzá?” Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a kinyilatkoztatással Isten megmondja, mit kell tennünk; de Isten többnyire inkább elővesz minket, és nyugtalanító kérdéseket szegez nekünk. (...)

Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír