„Nagy szeretet vesz körül” – XVI. Benedek pápát köszöntjük születésnapján

Idén februárban a Corriere della Serának küldött soraival XVI. Benedek az újság olvasóinak kérdésére válaszolt, akik hogyléte felől érdeklődtek:

Kedves doktor Franco!

Meghatott, hogy újságjának sok olvasója szeretné tudni, hogyan töltöm életemnek ezt az utolsó szakaszát. Ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy miközben fizikai erőm lassan fogyatkozik, lélekben zarándokúton vagyok az Otthon felé. Nagy kegyelem számomra, hogy az útnak ezen az olykor kicsit nehéz, utolsó szakaszán olyan nagy szeretet és jóság vesz körül, amit el sem tudtam volna képzelni. Ebben az értelemben az Ön olvasóinak kérdését is úgy veszem, mintha elkísérnének egy útszakaszon. Nem tehetek mást, mint hogy köszönetet mondok ezért, és mindnyájatokat imádságomról biztosítalak.

Szívélyes üdvözlettel,

XVI. Benedek

* * *

Joseph Alois Ratzinger 1927. április 16-án, nagyszombaton született a bajorországi Marktl am Innben. Hívő szülei még aznap megkereszteltették. „Egész életemre meghatározó jelentőségű eseménynek tartom, hogy az újonnan szentelt víz első kereszteltje lehettem” – fogalmaz önéletírásában az emeritus pápa.

Gyermekkorát az osztrák határ közelében, Salzburgtól 30 kilométerre fekvő Traunsteinben töltötte. Itt kezdett latinul és görögül tanulni, s 1939-ben beiratkozott a kisszemináriumba.

A családnak a nemzetiszocialista rendszerrel szembeni ellenszenve ellenére Josephet és testvérét tizennegyedik életévük betöltése után besorozták a Hitlerjugendbe. Ratzingert tizenhat éves korában a légelhárítókhoz, először Münchenbe, később Magyarországra vezényelték. A hadseregből dezertált, rövid időre hadifogságba esett, majd 1945 júniusában bátyjával, Georggal együtt hazatért, és mindketten folytatták tanulmányaikat a papi szemináriumban. 1946 és 1951 között filozófiát és teológiát tanult a freisingi főiskolán és a Müncheni Egyetemen.

1951. június 29-én, huszonnégy éves korában – fivérével, Georggal és negyvenkét fiatallal együtt – szentelte pappá Michael von Faulhaber bíboros, München és Freising érseke, aki a Harmadik Birodalom idején a hitleri rezsim legbátrabb kritikusának számított.

Joseph Ratzinger 1953-ban Isten népe és háza Szent Ágoston egyháztanában című disszertációjával teológiai doktorátust szerzett, majd Szent Bonaventura történetteológiájáról írt dolgozatával habilitált.

1962 és 1965 között a kölni érsek teológiai tanácsadójaként részt vett a II. vatikáni zsinaton.

Professzori kinevezését követően a bonni, a münsteri, majd a tübingeni egyetemen tanított. Dogmatikát és dogmatörténetet tanított Freisingben, Bonnban, Münsterben, Tübingenben, Regensburgban. 1972-ben megalapította a Communio című katolikus folyóiratot. VI. Pál pápa 1977-ben München érsekévé nevezte ki, ugyanezen év júniusában bíborossá kreálta. 1981-ben II. János Pál pápa az egyházi tanítóhivatal, a Hittani Kongregáció prefektusává nevezte ki; huszonnégy éven át vezette rendkívüli szigorral az egyik legbefolyásosabb vatikáni szervezetet. Ezzel egyidejűleg a Nemzetközi Teológiai Tanács és a Pápai Biblikus Bizottság elnöke is volt.

1982-ben lemondott a müncheni érseki tisztségről, 1993-ban Velletri-Segni püspök-bíborosa lett. 2002 novemberétől pápává választásáig a bíborosi kollégium dékánja, Ostia püspök-bíborosa volt.

1986 és 1992 között ellátta a Katolikus Egyház Katekizmusát összeállító pápai bizottság elnöki teendőit, ő terjesztette II. János Pál pápa elé a több mint 900 oldalas Új Katekizmust. 2004-ben ugyancsak az ő vezetésével készült el az Új Katekizmus mindössze 150 oldalas rövidítése, az egyszerű és világos formában megfogalmazott hittani összefoglaló.

Hetvenötödik életévének betöltése után az egyházjog értelmében be kellett nyújtania lemondási kérelmét, ám II. János Pál pápa – élve a prorogatio, azaz a meghosszabbítás jogával – hivatalában tartotta egyik legfőbb tanácsadóját. Ratzinger bíborost még abban az évben megválasztották a bíborosok dékánjának, így a katolikus egyházi hierarchia második emberévé lépett elő, az egyetlen bíborossá, aki jogosult volt a pápához való állandó bejárásra, és aki felelős lett a pápaválasztás levezetéséért is.

A bíborosi testület 2005. április 19-én választotta pápává, II. János Pál utódjául. Ő a nyolcadik német pápa, és a 265. az egyházfők sorában. Pápaként a XVI. Benedek nevet vette fel: Nursiai Szent Benedek rendalapító, Európa védőszentje példáját követve, s XV. Benedek nyomdokain kívánt járni, akit a béke pápájának is hívnak. Jelmondata: „Cooperatores veritatis” (Az igazság segítőtársai).

Első enciklikáját – Deus caritas est – 2006. január 25-én mutatták be a Vatikánban. Második, Spe salvi kezdetű enciklikáját 2007. november 30-án írta alá, és még aznap nyilvánosságra hozták. 2009 júliusában jelent meg harmadik, Caritas in veritate kezdetű, szociális enciklikája. A 2013 nyarán bemutatott Lumen fidei pápai „négykezes”: ezt a hitről szóló enciklikát jórészt XVI. Benedek pápa írta, és Ferenc pápa fejezte be. 

XVI. Benedek pápai címere hasonlít az érseki megbízatása alatt használt címerre: a medve Freising város címeréből eredeztethető, a koronázott mór férfi a München-Freising-i érsekség címeréből származik; alul egy Jakab-kagyló szerepel. E kagylót viselik a zarándokok; a kagyló a regensburgi Szent Jakab-kolostor címerében található, ahol Joseph Ratzinger papként szolgált.

2013. február 11-én XVI. Benedek bejelentette, hogy lemond pápai hivataláról. Az emeritus pápa február utolsó napján elhagyta a Vatikánt, és egy időre a Castel Gandolfó-i nyári rezidencián rendezkedett be, míg befejeződött a Vatikáni kertekben található Mater Salvatoris-kolostor felújítása, ahová később beköltözött, és ahol napjainkban is visszavonultan él, imáiban hordozva az Egyházat.

Személyes ismerősei szerint kedves, félénk ember. Hat nyelven beszél, további négy nyelven olvas és ért. Képzett zongorajátékos, különösen Mozartot és Beethovent kedveli.

Forrás és fotó: Vatican News

Magyar Kurír