„Útitársak ugyanazon az úton” – Kirándulás menekült családokkal Szombathelyen

„Arra kaptunk meghívást, hogy együtt álmodjunk! Nem szabad félnünk attól, hogy álmodjunk, és hogy egyetlen emberiségként álmodjunk, mint útitársak ugyanazon az úton, mint ugyanannak a földnek, közös otthonunknak a gyermekei, akik mindnyájan testvérek” (vö. Fratelli tutti 8) – írja Ferenc pápa az elvándorlók és menekültek 107. világnapjára.

Menekült barátaink útjában igyekszünk osztozni a hétköznapokban is, segítve őket ügyes-bajos dolgaikban, lakás- és munkakeresésben, a hivatalokban, orvosi rendelőkben való eligazodásban, és most szó szerint együtt keltünk útra Szombathely felé, hogy a szabadidőnket is együtt töltsük. „Ez több mint egy család” – fogalmazta meg a nigériai anyuka, Cynthia az egyik séta során, és ebben minden benne volt: valóban egy családnak éreztük magunkat, egy színes, különleges, nagy családnak, amely útra kel, hogy találkozzon egy szép magyar város, egyházmegye vendégszeretetével, kultúrájával. Mindez szeptember 26-án, az elvándorlók és menekültek világnapján.

És találkozzon egy nagylelkű püspökkel, aki meghívta ezt a sokszínű családot egy hétvégére, felmutatva az Egyház szép, irgalmas arcát mindannyiunknak, különösen is menekült barátainknak, akik küzdelmes hétköznapokból érkeztek és most gyönyörű, kényelmes szobákban lakhattak, és részesülhettek Székely János vendégszeretetében, a püspöki palota és egyházmegyei gyűjtemény ámulatra méltó kulturális értékeiben, a püspökségen dolgozó Éva kedvességében, finom ételeiben.

„A menekültek sokféleségével való találkozásban, valamint az ebből a találkozásból kialakuló, kultúrák közötti párbeszédben lehetőségünk van arra, hogy Egyházként növekedjünk és gazdagítsuk egymást” – Ferenc pápa szavainak igazságát éreztük az együtt töltött két napon. Üldözött keresztény barátaink sorsa újra megrendítő erővel elevenedett meg előttünk a Székely János püspökkel való beszélgetés során, aki arra kérte őket, meséljenek magukról. Eleven valósággá váltak a híradások, amelyek tőlünk távoli világok borzalmairól szólnak. Átéreztük, milyen azt megélni, hogy muszlim kollégák át akarják téríteni a keresztény munkatársukat a hitükre és egyre erősödik az erőszak, míg végül káromlással vádolják meg, ami Pakisztánban halálbüntetést von maga után. Bujkálás, menekülés, hosszú évek egy idegen országban négy gyerekkel egy szobában, elzárva a külvilágtól… Milyen szép, hogy itt szabadság van, a gyerekek iskolába járhatnak, a család szabadon mozoghat az országban! Milyen fontos lenne méltó munkalehetőséget találni ezeknek az embereknek, hogy esélyük legyen az otthonteremtésre, gyermekeik előtt megnyíljon az út a bennük rejlő tehetség kibontakoztatására, a továbbtanulásra. Nigériáról tudtuk, hogy a Boko Haram fenyegeti a keresztényeket és más kisebbségeket, mégis megrendítő volt ott élőktől hallgatni, még ha nem is közvetlenül érte erőszak az onnan elmenekülő családot.

Egészen különleges idegenvezetésben volt részünk szombat este. Székely János püspök bemutatta a Szily János Egyházmegyei Látogatóközpontot, részletesen mesélt az egyházmegye híres püspökeiről, Maulbertsch mennyezetfreskóiról, Dorffmeister képeiről, a gyerekek ámulatára megmutatta a püspöki magánkönyvtár titkos ajtaját is. Megnéztük a kápolnát, ahol magyarul elénekeltük a Boldogasszony Anyánkat, majd átmentünk a Mindszenty Józsefet és Brenner Jánost bemutató kiállításra. A vértanú egyházakból érkező vendégeink megrendülten hallgatták a kommunista rezsim egyházzal szembeni kegyetlenségét elbeszélő történeteket. A remek püspöki tárlatvezetés, a kulturális élmények hiánya vagy az eleve mélyen élő kulturális érdeklődés volt-e az oka, nem tudjuk, de még a gyerekek is végig komoly érdeklődéssel figyeltek, a felnőttek pedig aktívan részt vettek a tárlatvezetésben, amikor egy-egy jelenetről nekünk kellett megmondani, mit ábrázol, a nigériai édesanya mindenkit megelőzve idézte fel a bibliai történeteket.

Rylan pedig – aki jelenleg szombathelyi gimnazista, kiválóan beszél magyarul és határozott szándéka, hogy pap legyen – délután megmutatta nekünk a várost és a székesegyházat, mesélt a püspökökről és Brenner Jánosról – igazán képzett pakisztáni idegenvezetőnek bizonyult ebben a magyar városban.

„Ha akarjuk, a határokat a találkozás kiemelt helyeivé alakíthatjuk, ahol egy mind nagyobb »mi« csodája ragyoghat fel” – hálás szívvel gondolunk vissza, amiért átélhettük ezt a csodát, amelyről Ferenc pápa menekültek világnapi üzenetében is írt.

Forrás és fotó: Sant'Egidio közösség

Magyar Kurír