„A váratlannál is váratlanabb” – Ferenc pápa bensőséges látogatása a halmozottan sérülteknél

– Erre számított? Minden az előzetes terveik szerint zajlott le?

– Közhelyek nélkül mondhatom, nehéz szavakat találni, mert a váratlannál is váratlanabb, szívet melengetőbb érzés volt már a Szentatya érkezése is. Találkozott a leginkább, halmozottan sérült gyerekeinkkel; egyesekkel kezet fogott, másoknak simogatás jutott. A műsorban közreműködők sem pusztán szerepeltek, hanem

elkezdtük egyszerűen jól érezni magunkat a Szentatya körül. Hihetetlenül pozitív érzés járta át a közösséget.

A látogatás előkészítésekor számítottam rá, hogy a Szent Ferenc-ima választása – mondjuk úgy – „telitalálat” lesz. Megválasztása óta tudtam, hogy Ferenc pápához milyen közel áll Szent Ferenc; ahogy hozzám is. A „Legyetek jók, ha tudtok” dallal a kórusunk egy kis csavarral a korszakra, a jezsuita kezdetekre is szeretett volna visszautalni. Úgy érzem, minden nehézség, fáradság elhalványult az elmúlt egy óra fényében.

– Ferenc pápa spontán módon egy „köszönő köszöntésben” reflektált mindarra, amit látott és hallott az otthonban…

– Így van, váratlan volt, hiszen tudtuk, hogy hozzánk nem készült beszéddel a Szentatya. Így egy ékkőnél is ékesebb volt, ami történt. A gondolatait a Szent Ferenc-imára, illetve a „keresztény életprogramra”, a „valóságra” és a „tiszta evangéliumra” vonatkoztatta, amiből személyesen és közösségileg is sokat meríthetünk.

– Mondhatjuk, hogy az intézet eddigi történetének megkoronázása volt e bensőséges hangulatú apostoli látogatás?

– Ez tényleg egy „megismételhetetlen” esemény, ha tetszik, „vissza nem térő alkalom” volt. Ahogy mondja, négy évtized hitvalló és tanúságtevő munkáját koronázta meg Ferenc pápa jelenléte. Azt hiszem, mindannyian így tekintünk erre a találkozásra.

– Igazán személyes ajándékokkal készültek: egy vatikáni és argentin színekkel díszített tarisznyát, egy nemez rózsafüzért, Fehér Anna nővérről szóló olasz nyelvű életrajzot, és Braille-írással, illetve olaszul írt leveleket adtak át a Szentatyának az otthon lakói.

– Mindenki, aki a műhelyünkben dolgozik, legalább egy szálat hozzátett a szőttes tarisznyához; a nemezelők a rózsafüzér szemeit készítették. Szent Ferencre utalva került a „tau kereszt” az olvasóra. Egy hónapon át folyt a munka. Igyekeztünk anyagot, szívet és lelket egyaránt belevinni ezekbe a személyes ajándékokba, amelyek akár használható „kellékek” lehetnek a Szentatya számára.

– Hogyan érzi, e „hivatástisztázó” apostoli látogatással biztatást, erőt is kaptak a munkájuk folytatásához, elköteleződésük „megújításához”?

– Mindenképpen. Nemcsak a megkezdett út folytatásáról van szó, hanem bizonyos szempontból egy új időszámításról is. Mielőtt beszállt volna az autóba, Ferenc pápa a búcsúzáskor még visszautalt az elhangzottakra: a jézusi, az evangéliumi és a Szent Ferenc-i útra. Ez az út pedig közhelyektől mentes. Nincs más dolgunk: oda kell tennünk magunkat, ahol a szükség jelentkezik; hogy „ahol valami hiányzik, ott én tudjak valamit tenni”.

Szerző: Pallós Tamás

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír