„Mint ahogy 150 évvel ezelőtt, úgy napjainkban is sok nehézséggel kell szembenéznünk, ám a reményünk éppen olyan erős, mint az akkori templomépítő misszionáriusoké, az akkori katolikus közösségé volt” – mondta homíliájában Tarcisio Iszao Kikucsi, Tokió érseke, a Caritas Internationalis elnöke az ünnepi szentmisén.
A Szent Józsefről elnevezett templom Tokió Cukidzsi városrészében áll. A metropolisznak ez a része – mint neve is tükrözi – „visszanyert föld”. A területet a 18. században töltötték fel, mintegy a Tokiói-öböltől hódítva el a földterületet, a Szumida folyó deltájának mocsarait. Itt működött egykor a turistaattrakciónak számító halpiac, melyet 2018-ban költöztettek el.
A június 30-i szentmise homíliájában Iszao Kikucsi érsek többek között a „régi székesegyház” néven ismert templom történetéről beszélt, kiemelve, milyen nagy kihívásokkal néztek szembe az első misszionáriusok, és mégis töretlen remény és együttműködés jellemezte a külföldi misszionáriusokat és a japán híveket – és erre az alapra épült a japán egyház.
Kihívások, nehézségek ma is vannak, köztük a fogyatkozó népesség és az elöregedő társadalom. „Az Egyház ebben a valóságban létezik, és a 150 évvel ezelőtti misszionáriusokhoz hasonlóan ma is bizakodunk, a gondok ellenére is” – hangsúlyozta a főpásztor.
Iszao Kikucsi békét kért Ukrajna, Gáza és Mianmar számára is: „Mintha világunkat egyre inkább az erőszak uralná, amely semmibe veszi az életet. Ebben a helyzetben az Egyház a remény fényét jelenti: ezt a fényt pedig egymás kölcsönös támogatása, a szinodalitás, a szolidaritás és mindenekelőtt a velünk járó Úr jelenléte gyújtja meg.”
Az 1874 novemberében felszentelt tokiói templomot a Párizsi Missziós Társaság (MEP) alapította. Amikor létrejött a Tokiói Főegyházmegye 1891-ben, székesegyház rangjára emelték a Cukidzsi negyedben álló templomot. 1920-ban aztán a Szűzanyának szentelt templom vette át a szerepét (amelynek első épülete a II. világháborús légitámadásoknak esett áldozatul). Az 1923-as földrengésben elpusztult a régi templom Cukidzsiban, 1927-re épült újjá. A japán hatóságok 1999-ben műemlék státuszba vették az épületet.
*
Japán evangelizációja akkor kezdődött, amikor 1549. augusztus 15-én partot ért a jezsuita hittérítő, Xavéri Szent Ferenc. Később ferencesek, domonkosok, Ágoston-rendiek is érkeztek, illetve francia misszionáriusok a párizsi külmissziós társaságból – nemcsak missziós tevékenységet folytattak, de nyugati eszméket és fejlett technológiákat is bevezettek az országba; iskolákat, egészségügyi létesítményeket alapítottak. A jezsuiták nem csupán elsőként érkeztek, de a legnépesebb missziós csoportot is ők alkották. Az inkulturáció híveiként megtanultak japánul, és megismerték a helyi szokásokat, hagyományokat.
1587-ben az akkor „kampaku”, az ország politikai és katonai vezetője kibocsátotta az első keresztényellenes rendelkezést. A misszionáriusoknak el kellett volna hagyniuk Japánt, sokan azonban ott maradtak, és titokban folytatták a tevékenységüket. Tíz évvel később 26 katolikus hívő keresztre feszítésével megkezdődött az üldöztetés időszaka.
A 19. század közepén a nyugati hatalmak kikényszerítették a nyitást Japánból, ekkor kapott lehetőséget a Katolikus Egyház is a „visszatérésre”. 1846-ban alapította meg a Szentszék a japán apostoli vikariátust, melynek vezetését és működtetését a párizsi külmissziós társaságra bízta. 1960. március 28-án döntött úgy XXIII. János pápa, hogy Tacuo Doi tokiói érsek legyen az első japán bíboros.
Forrás: Fides.org
Fotó: Wikimedia Commons; Tokiói Főegyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria