800 éve Magyarországon – Bemutatták a Domonkosok című kötetet Budapesten

800 év, 24 generáció – ezt a hatalmas időszakot igyekszik átfogni a jubileumát ünneplő rendtörténeti kiadvány. O lumen ecclesiae – a rendalapító lelkiségét meghatározó erényeket, a türelmet, a tisztaságot, a bölcsességet, az igazság tanítását szedi csokorba a Szent Domonkos zsolozsmájából származó antifóna, mellyel a könyvbemutató kezdődött.

Kőrösiné Merkl Hilda, a magyarországi világi domonkosok elnöke köszöntőjében felhívta a figyelmet a kettős jubileum jelentőségére. Szent Domonkosnak, aki 1216-ban kapott engedélyt III. Honorius pápától a prédikátor testvérek rendjének megalapítására, szívügye volt a kunok megtérítése. Olyannyira, hogy 1221-ben bekövetkezett halála előtt Boldog Magyar Pált, a bolognai egyetem professzorát kérte, hogy jöjjön Magyarországra és vállalja ezt a missziót. Így alakult meg 1221-ben a magyar domonkos provincia.  

Kostecki Andrzej OP tartományi vikárius a jubileumról szólva kiemelte a találkozások jelentőségét. „Azt szolgálja a könyv is, hogy figyelmet ébresszünk arra, hogy vagyunk, munkálkodunk. A múltra építve keressük a jövőt. Tanulunk a múltból, mely azt mutatja, néha fenn, néha lent voltunk, tudtunk nulláról újrakezdeni. Ennek tapasztalatával nézünk a jövőbe. Legyen még 800 évünk!”

Zágorhidi Czigány Balázs, a Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény vezetője, a Domonkosok kötet kezdeményezője és írásos anyagának szerzője elmondta, szükségük van arra, hogy identitásukban megerősödjenek, hogy lássák és megmutassák a ma élők, hogy ők is alakítói és felelősei a nyolcszáz éves történetnek. Bár romokon építkeznek, de ez azt is jelenti, hogy van alap, amire építenek, és bár romba tud dőlni, amit építenek, de a történelem azt mutatja, mindig tudtak újrakezdeni.

Mint a középkort kutató egyháztörténész Zágorhidi Czigány Balázs a magyar kezdeteket, az 1221-től 1241-ig tartó, virágzó időszakot emelte ki és mutatta be. „Szent Domonkos személyes céljait megvalósítani jött a domonkosok első generációja Magyarországra, ők indították el nálunk a rendet. Nagy erőfeszítés és nagy eredmények jellemezték munkájukat. Létrejött a kolostorok hálózata Magyarországon, széles rétegeket tudtak megszólítani a domonkosok, rendkívüli személyiségek csatlakoztak közösségükhöz.”

A Domonkosok egy könyvsorozat része, a kilencedik kötet. A sorozatot Legeza László Török József egyháztörténész közreműködésével indította el, azzal a céllal, hogy átfogó képet adjanak a magyarországi szerzetesközösségekről. Legeza László elmondta, a baziliták, a bencések, ciszterciek, premontreiek, pálosok, karthauziak, pálosok és máltaiak történetét bemutató kiadványok már a második kiadást is megérték. „Ha csak egy hivatást támaszt is egy-egy könyvünk, már megérte a munkánk” – tette hozzá.

A kötetet Siptár Dániel, a Jezsuita Levéltár és Rendtörténeti Könyvtár igazgatója ismertette. Kiemelte, hogy a kettős rendi jubileumnak nagyon komoly szerepe van az identitás megerősítésében, a célok kijelölésében. Fontos, hogy felmutassák a közösség történetét, sajátos arcát mind a szélesebb közösség, a domonkos szerzeteseket körülvevő társadalmi közeg, mind önmaguk számára.

Hazai egyháztörténészek – köztük Siptár Dániel is –, akik összehasonlító szerzetességtörténettel foglalkoznak, a szerzetesség egészét próbálják bizonyos történelmi korokban átfogni, bemutatni, elemezni.

Egy ilyen, alapvetően azonos szempontok szerint íródott és hasonló terjedelmű kötetekből álló sorozat – még ha nem is a tudományos feldolgozások közé számítjuk –, átfogó jellege miatt már önmagában is nagyban segíti a széles körű tájékozódást, a szerzetesség szerepének megértését – méltatta a sorozatot az egyháztörténész.

Majd összefoglalót adott a kötetről. Felépítését két tényező határozza meg, az egyik a sorozat általános jellege, mely gazdag képanyagból és szöveges ismertetőből áll. A 104 oldalon közölt képek alapvető fontosságúak, nem pusztán illusztrációk, hanem maguk is információt hordoznak, folytatják a szöveget. Mai formájukban mutatják be, dokumentálják és ezáltal meg is őrzik a magyar domonkos emlékeket. Meghatározó továbbá a domonkos rend magyarországi történetének ismertetése. A szöveg sorra veszi a rend működési helyszíneit a történelmi Magyarországon; a tájékozódást segítő térképpel kiegészítve.

Zágorhidi Czigány Balázs hét fejezetben mutatja be a domonkosok történetét – ismerette az egyháztörténész. – Az első fejezet a domonkos kezdetekkel foglalkozik, a második a magyarországi megtelepedéssel, benne a missziókkal a kunok és bogumilok, valamint a keleti magyarok között. A harmadik rész a középkori rendtartományt mutatja be, külön a férfi és a női ágat. A negyedik témája a rendi reform és a rend pusztulása a török idők alatt. Az ötödik fejezet a középkori rendtartomány örökségét mutatja be művelődés- és művészettörténeti oldalról; megismertet a domonkos szentekkel és boldogokkal, bemutatja a krónikák, legendák, kódexek világát, valamint a középkori magyar nyelvű irodalom kezdeteit, mely szintén a domonkos rendhez kötődik. A hatodik fejezet a rend visszatérésétől II. Józsefen át a 19. század közepéig követi a rendtörténetet. Végül a hetedik fejezet nagy ívet rajzolva a rendi reformtól a kommunizmus évtizedein át napjainkig tartó történetet dolgozza fel. A harmadrend történetét is megismerhetjük, amely máig meghatározó pillére a domonkos lelkiségnek, családnak. A kötetben közölt fotók körképet adnak a magyar domonkosok mai életéről és apostoli munkájáról.

A kötet nagyon jól tagolt, érthető, logikus összegzése az intézménytörténetnek. A borítón szereplő kép nagyon is szimbolikus a domonkos rend mindenkori magyarországi történetére, hányattatásaira, valamint a jelenre nézve is. Középkori romok között – az akkori nagyság, virágzás emlékei közepette – egy csüggedő szerzetes, aki az adott kor újabb terhei és megpróbáltatásai alatt rogyna össze, de rendtársa utat mutat és bátorítja, a reményteljes jövő felé való továbbhaladásra biztatja őt – zárta a méltatást Siptár Dániel.

A bemutatót a domonkos nővérek éneke zárta; a Salve Regina ízelítőt adott a domonkos lelkiségből. A kompletórium, melynek része ez az ének, a domonkosok számára a nap legfontosabb imaórája. A napot Isten iránti hálával, a bűnbánat kifejezésével, önmagukat és közösségüket Száz Mária oltalmába ajánlva zárják a szerzetesek, előkészítve a helyet és időt, ahol, amikor az aktív élet cselekedetei után a lélek Istennel nyugalomra lelhet.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír