A béke hídjai – Bolognában tartják a vallások közötti nemzetközi találkozót

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

„A különbözőség és a testvériesség ábrázolását látom, amikor rátok nézek” – Haim Korsia francia főrabbi fogalmazott így a bolognai expó nagytermében összegyűlt sokaság láttán. Valóban, a nemzetközi béketalálkozóra egybegyűlt különféle vallási vezetők és a számos érdeklődő, a különféle népek és nemzedékek tagjai olyan közösséget alkotnak, amelyben mindannyian egymás testvérei, a közös gyökereket, a minden vallás mélyén rejlő békevágyat fejezik ki és az együttélés formáit keresik.

Vasárnaptól keddig, három napon át tart a találkozó, amelynek utolsó eseménye a szép, ünnepélyes közös imádság a békéért: először mindenki a saját vallási hagyománya szerint imádkozik, majd a vallási vezetők együtt gyertyát gyújtanak, és felhívást intéznek a politikai vezetőkhöz a békéért. Hiszen, amint az 1993-as nápolyi találkozón Carlo Maria Martini érsek mondta: „Nincs hatalmasabb erő, mint az imádság gyenge ereje.” A három nap során minden résztvevő szövi a béke, az együttélés szövetét, egymás megismerésével, közös gondolkodással, a barátság szálainak erősítésével. Van, aki idén először, mások öt-tíz, de akár harminc éve munkálkodnak ezen, más vallásokhoz, felekezetekhez tartozó barátaikkal együtt. A vendéglátó, Matteo Zuppi bolognai érsek úgy beszélt róluk, mint a hívő és jóakaratú emberek karavánjáról, akik között igazi háló alakult ki barátságból és valódi kommunikációból, akik olyanok, mint a friss levegő, egymás közti kapcsolataik fontos tartalékot jelentenek egy olyan világban, ahol olyan kevéssé értik meg és viselik el egymást azok, akik különbözőek.

Ferenc pápa üzenetet küldött a találkozóra, amelyben azt kívánta a résztvevőknek, hogy a béke hídjain olyan kapcsolatok alakuljanak ki, amelyek igazi találkozásokhoz vezetnek, egyesítenek, a konfliktusok legyőzéséhez vezetnek. Nem törődhetünk bele a háborúba, a terrorizmus őrületébe, nem engedhetjük, hogy a közöny uralkodjon, és nem vonhatjuk ki magunkat a hívők felelőssége alól, hogy minden ember sorsát a szívünkön viseljük. Ha a vallások nem a béke útját követik, önmagukat tagadják meg. Aki valóban hisz, annak a szíve mindig, mindenütt nyitva van egy egységre – buzdított, és felelevenítette a két évvel ezelőtt, az assisi találkozó harmincadik évfordulóján mondott szavait: „A hívők legyenek a béke kézművesei, így hívják Isten segítségét, és így dolgozzanak az emberért! Nekünk, vallási vezetőknek pedig a párbeszéd szilárd hídjainak, a béke leleményes közvetítőinek kell lennünk!” 

Andrea Riccardi, a Sant’Egidio közösség alapítója emlékeztetett arra, hogy a bolognai találkozó azt a párbeszédet folytatja, amely megszakítás nélkül zajlik, amióta II. János Pál 1986-ban Assisiben, a hidegháború idején elkezdte: különböző helyszíneken folytatták, átélt nehéz, háborús helyzeteket, és békét teremtett olyan helyeken, ahol ezt nem remélték. Elmondta, hogy ennek a béketeremtő tevékenységnek sok résztvevője jelen van a megnyitóünnepségen, és megemlékezett Amba Epifániosz kopt püspök barátjukról, akit idén kolostorában meggyilkoltak. Felhívta a figyelmet arra, hogy a „globalizáció eufóriája” megtört, nem társult hozzá a spirituális egység keresése a párbeszéd által. Nem elég, hogy a globalizált világ nem hozott békét, ráadásul olyan szörnyű háborúkat teremtett, mint a szíriai, amely 2011 óta tart, és legitimitást szerzett magának a vallás nevében vívott háború. Ahmad et-Tajjeb, a kairói al-Azhar mecset és egyetem főimámja hangsúlyozta, hogy a vallások ártatlanok abban a vérontásban, amelyet a nevükben elkövetnek: a terrorizmust nem egy hívő nép hozza létre, hanem a fegyverkereskedelem. 

A megnyitóünnepségen az Európai Bizottság volt elnöke, Romano Prodi is felszólalt, és méltatta, hogy a találkozó résztvevői szolidaritást építik, ami a béke előfeltétele. Hangsúlyozta, hogy ebben a pillanatban, amikor a nemzetközi helyzet végtelenül bonyolult, hiányzik a párbeszéd, különösen fontos megérteni, miért fontos az együttélés, és miért van szükség az igazságosságra.

Az Európai Parlament elnöke, Antonio Tajani beszédében azt hangsúlyozta, hogy nincs béke szabadság és igazságosság nélkül. Az egységes Európa békét biztosít lakóinak, és ez a béke nem elvont fogalom, hanem az értékek védelmét jelenti. Afrikában is küldetése van Európának, komplex stratégiákat kell kidolgozni, érvényre juttatni a békét, hogy mindenki méltó módon élhessen szülőföldjén.

Haim Korsia francia főrabbi szerint a béke hídjait építeni azt is jelenti, hogy vállaljuk a kockázatot, nem menekülünk el előle. Ha a kezünket nyújtjuk, ott a kockázat, hogy a másik nem fogadja el. Mégis, a legszebb híd az, amelyet két ember kézfogása jelent. Ha kis hidakat építünk, azzal okot adunk a reményre.

Hétfőn és kedden összesen harmincnégy kerekasztal-beszélgetést tartanak, a résztvevők a több ezer érdeklődő előtt dialógust folytatnak, mert – amint Andrea Riccardi mondta – „a párbeszéddel össze lehet illeszteni a világ darabkáit, veszélyes atomjait, széttört hídjait”. Többek között szó esik Európa válságáról, a nemzedékek közötti szolidaritásról, a környezetről, a migrációról, a lefegyverzésről, a hívők feladatáról a háborúkkal szemben, Afrika jövőjéről, II. János Pálról, akinek pápasága éppen negyven évvel ezelőtt kezdődött.

A megnyitóünnepség és a kerekasztal-beszélgetések is a béke hídjait jelentik, ahogyan a találkozó címe is mutatja. A béketeremtés gyümölcseit is lehet látni, abban például, hogy idén először a találkozón részt vesz három kínai püspök is. Jó hallani, hogy közös hangon szólnak különböző vallások vezetői, politikusok, a kulturális élet képviselői, de még ennél is jobb tudni, hogy az igazi munka, az igazi párbeszéd a hallgatóság elől rejtve zajlik: egyrészt a találkozó szüneteiben, baráti beszélgetéseken, másrészt egész éven át sok kis találkozóval, sok kis hidat építve, a béke útjait keresve háborús övezetekben. Vagy amikor ez nem lehetséges, olyan utakat keresve sokat szenvedett emberek számára, amelyeken keresztül életük békében folytatódhat, mint Nour Essa szíriai édesanyáé, aki megrendítő felhívást intézett a résztvevőkhöz a békéért. A biológus édesanya 2016-ban menekült el Szíriából építész férjével és egyéves kisfiukkal, majd számos viszontagság után Ferenc pápával Leszbosz szigetéről Olaszországba utazhatott, ahol a Sant’Egidio közösség fogadta be 1700 menekülttársával együtt, akik a béke különleges hídjain, a humanitárius folyosókon érkezhettek Európába. Szintén Szíria hangját hallatja a találkozón II. Ignác Efrém, Szíria és egész Kelet szír ortodox pátriárkája, aki a vallásszabadság fontosságáról és arról beszélt, milyen nagy árat fizetnek a keresztények a hitükért.

Fotó: Merényi Zita

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír