A békére törekedett minden erejével – IV. Károlyra emlékeztek Tihanyban

Száz évvel ezelőtt Tihanyban talált menedéket IV. Károly király feleségével. Miután sikertelen kísérletet tett a magyar trón visszaszerzésére, Tihanyt jelölték ki számára tartózkodási helyül. Itt adott át Csernoch János hercegprímásnak egy saját kezűleg írt okmányt, melyben kinyilvánította, hogy nem mond le a magyar királyi trónról. Tihanyi tartózkodása öt napja alatt döntöttek a nagyhatalmak arról, hogy száműzetésbe kell vonulnia családjával együtt. Tihanyból Aszófőn át Bajára kísérték, ahonnan az angol flotta hajóján Madeira szigetére szállították.

„Királyőrző apátság”: Tihany, ahol az altemplomban nyugszik I. András király és ahol Magyarország utolsó, szent életű uralkodója tartózkodott száműzetése előtt, azzal büszkélkedhet, hogy itt összeér a magyar királyság történetének kezdeti és utolsó időszaka.

Tihanyban IV. Károly emléke és tisztelete folyamatosan élt. Az apátság teljes felújítása alkalmat adott arra, hogy a király egykori szobáját emlékszobává alakítsák.

Boldog IV. Károly emléknapján Tihanyban ünnepelt a bencés közösséggel Udvardy György veszprémi érsek, Bérczi Bernát OCist zirci apát, Fazakas Márton OPraem csornai apát, számos „bencésbarát” paptestvér, valamint a Habsburg család több tagja.

Az ünnepség a királyszoba megáldásával kezdődött. Az apró szobát az apátság hátsó, Balatonra néző szárnyában, valamint az oda vezető folyosót zsúfolásig megtöltötték a vendégek. Díszőrséget állt Muha Lajos ezredes vezetésével a Centenáriumi Hagyományőrző Honvéd Gyalogdandár. Az egybegyűlteket Mihályi Jeromos OSB tihanyi perjel köszöntötte.

Gál Sámuel OSB beszámolt Boldog IV. Károly király Tihanyba érkezésének körülményeiről, az itt történt eseményekről, valamint a tihanyi megemlékezések kezdeteiről.

Habsburg Eilika hercegnő, Habsburg Györgynek, IV. Károly unokájának felesége a családi emlékezet alapján idézte fel a tihanyi öt napot. A szászországi Oldenburgból származó hercegnő tört magyarsággal, de humorral fűszerezve beszélte el az eseményeket.

Amikor a fiatal pár Tihanyba érkezett, ez a szoba korántsem volt ilyen szép. Károlyt sok nehézség érte életében, „fiatalon, sok gyerekkel kellett egy csődhelyzetben lévő cég élére állnia”. Tihanyba teljes bizonytalanságban érkeztek a jövőjüket illetően. Élt bennük egy halvány reménysugár, hogy talán még nincs veszve a trón. Az itt töltött öt nap a töprengésé, a tervezésé volt arról, hogyan tovább.

A király sorsáról az angolok döntöttek. Bár volt rokoni szál a két királyi család között, de ezt felülírta a politika. Károly az angolok szemében Európa második legfontosabb királyának számított, ezért „biztonságban” akarták tudni, olyan helyet kerestek a család számára, ahonnan lehetetlen a szökés. Így kerültek Madeirára 1921 őszén. Pénz, fűtés, gyógyszerek nélkül, ami az asztmatikus betegséggel küzdő Károly számára végzetes lett.

Habsburg Eilika kifejezte, öröm számára a mostani megemlékezés, mert bár a múlt megválaszolatlan kérdéseket vet fel, de előre kell nézni. „Öröm, hogy itt lehetünk, és hogy ez az apátság hamarosan megújult fényében sugározni fog.”

„Nehéz megszólalni olyankor, amikor a történelem közel jön hozzánk, olyan közel, ahogy tankönyvekből arra nincsen mód” – köszönte meg a hercegnő beszédét Fürjes Zoltán egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár.

Majd párhuzamot vont a múlt és a jelen között, IV. Károlyt állítva példaként. A király hitvalló vezető volt, aki a béke megteremtéséért, egy demokratikusabb, igazságosabb és szociálisabb birodalom létrehozásáért fáradozott, amihez saját életpéldájával is hozzájárult. Tette ezt az első világégés közepén, mikor már csak nevében volt birodalom az, amelynek a trónjára került emberveszteségek, valamint társadalmi és etnikai feszültségek közepette.

Nagy a kísértés, hogy alakjában a sikertelen, hibát hibára halmozó uralkodót lássuk, holott abból a történelmi helyzetből győztesen kijönni lehetetlen küldetés volt. IV. Károly ember tudott maradni egy széteső birodalom élén, egy veszteségekkel, bizonytalansággal teli világban. Felismerte, mire van népének, népeinknek szüksége, és a békére törekedett minden erejével. Tekintve a jelen és jövő kihívásait, ma is Krisztus követésében, az Európát összetartó szellemi erőben, a kereszténységben találhatunk rá az érvényes válaszra – fogalmazott Fürjes Zoltán.

Kontrát Károly országgyűlési képviselő szerint Tihany, mely egykor menedéket nyújtott IV. Károlynak, ma is sokak számára lelki menedék. Hozzátette: ezért feladatunk, hogy küldetéséhez, Magyarország egyik szakrális közponjának éltetéséhez megadjuk a szükséges segítséget a bencés közösségnek.

IV. Károly az az ember volt, aki hallgatta az Úr tanítását és meg is valósította. Tetteivel, tehetségével, a gondviselő Istentől rábízott felelősséggel, olyan körülmények között, melyek adottak voltak számára. Ezért alakjában, akit boldognak mond az Egyház, azt a Krisztust fedezhetjük fel, aki az Atya küldötte, aki az ember méltóságát óvja és védi. Ezt köszönjük Boldog IV. Károlynak – fogalmazott a királyszobát megáldó Udvardy György veszprémi érsek.

A szoba megáldását követően leleplezték a királyi párról készült két portrét, majd a Centenáriumi Hagyományőrző Honvéd Gyalogdandár koszorút helyezett el Boldog IV. Károly emléktáblájánál.

Az ünnepség litániával, majd szentmisével folytatódott. A főcelebráns és szónok Udvardy György érsek volt. A szentmisén díszőrséget állt a tihanyi Boldog IV. Károly Cserkészcsapat. Felhangzott az ének Boldog IV. Károly tiszteletére, Haydn zenéjére; a magyar szöveget Havassy Bálint írta.

Mihályi Jeromos tihanyi apát felidézte: IV. Károly abban a zivataros időben itt várt a nagyhatalmak döntésére, itt nyilvánította ki, hogy nem mond le a trónról, nem tagadta meg azt, amit Istentől ráruházott felelősségből egykor vállalt.

Közbenjárását kérjük ma kereszténységünkért, magyarságunkért és családjainkért.

Udvardy György a boldogságmondásokat tartalmazó evangéliumi szakaszhoz kapcsolódva IV. Károly alakjában a krisztusi embert mutatta fel. Kiemelte: a boldogságról mondott tanítás mintegy foglalata a nyilvános működését csodatételekkel, gyógyításokkal, vigasztalással, az Atyát megismertető beszédekkel végző jézusi életnek.

A boldogságmondások a Krisztusnak átadott, Szentlélektől átjárt emberek számára érthetőek, a pusztán emberi ésszel gondolkodók számára nem. Isten szeretetét tárják fel a szegénység, a sírás, az üldöztetés, az engedelmesség, a békességre törekvés útján, és ezt kérik a Jézust hallgató embertől.

Boldog IV. Károly is erre válaszolt. Cselekedeteiben, szavaiban, döntéseiben, küzdelmeiben felfedezhetjük azt a Krisztust, aki közel jött az emberhez, aki az Atya szeretetét, az igazságot, az emberi élet szentségét, méltóságát, a szegények felemelését hirdeti.

Károly egészen sajátos feladatot kapott, királyként népet kellett vezetnie egy kiemelkedően nehéz helyzetben, amikor könnyebb lett volna feladni. De a király számára szükséges volt, hogy a Krisztusban megismert igazság, jóság, szentség, felelősség egy olyan társadalmi formában öltsön testet, mely az ember javát szolgálja.

Károly életében krisztusi módon jelent meg a szolgálat.

Az Egyház vezet minket életünkben; a szentekben és boldogokban ajándékokkal halmoz el, akik segítenek minket a helytállásban, az egységben, a szépben, a kultúrában, az egyetemesben való gondolkodásban. Ferenc pápa az életszentségre törekvésről tanítva azt fogalmazta meg, mennyire fontos Krisztus feltétel nélküli követése; fontos és szükséges a társadalmi folyamatok megkülönböztetése: mi szolgálja az ember javát; mennyire fontos a helyes döntés, az éberség, a jóért való küzdelem. Ebben kérjük Boldog IV. Károly közbenjárását – biztatott az érsek.

A szentmisén közreműködtek a Győri Filharmonikusok, az Opus Énekegyüttes, az Orlando Énekegyüttes, Küronya Veronika, valamint Kővári Péter.

A megemlékezés szeretetlakomával zárult a látogatóközpontban.

Szöveg: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír