A csillagokat égre ragasztó Isten – Száz éve született Federico Fellini

Édesapja, Urbano Fellini kereskedelmi utazó volt; édesanyja, Ida Barbiani jómódú családból származott. Federico volt a legidősebb gyermekük, később született egy öccse, Riccardo, és egy húga, Maria Maddalena.

Soha nem titkoltam, nem titkolom, hogy Fellini megingathatatlan rajongója vagyok. Legutóbb az Új Ember 2020-as Kalendáriumában jelent meg elemzésem életéről, munkásságáról. A Fellini által megálmodott alakok, Gelsomina, Zampano, Marcello Rubini, Guido, Titta, Salvini és az őket megformáló Giulietta Masina, Anthony Quinn, Marcello Maistroianni, Roberto Benigni a legfőbb kedvenceim közé tartoznak, számtalanszor megnéztem a filmjeit, és soha nem tudom megunni őket, mindig újabb és újabb érzések, gondolatok vetődnek fel, fogalmazódnak meg bennem; vannak a filmjeiben részletek, melyeket százszor is újranézek.

Ilyen megunhatatlan részlet az 1974-ben készült, és Oscar-díjjal jutalmazott (Fellinit összesen ötször díjazták Oscarral, annyiszor, mint senki mást a filmtörténetben) Amarcord című mozijának egyik jelenete. Az önéletrajzi ihletésű, egyszerre vidám és szomorú, megható történet egy olasz kisvárosban játszódik, a múlt század húszas-harmincas éveiben. Az egész városka kihajózik a tengerre, hogy megcsodálja az Amerikából hamarosan érkező, Titanic-szerű hajómonstrumot. Éjszaka van, az égen milliárdnyi csillag ragyog. A kamaszkorú főhős, Titta édesapja építőmester, kitartóan szorgalmas, de az életével örökké elégedetlen, gyermekeivel már-már elviselhetetlenül szigorú, az életet teljesen földhözragadt módon szemléli. Miközben a hatalmas hajót várják, felnéz az égre, és így szól a körülötte ülőkhöz: „Nézzétek, mennyi van az égen, milliószor millió csillag! Nagy dolog ez… Képtelen vagyok megérteni, hogy bírnak ott fennmaradni! Ha nekem fel kell építeni egy házat, van meszem, téglám, homokom, de ott fenn hová raknám az alapot? Ezt nem tudom elképzelni. Márpedig alapnak lenni kell!”

Nem tudom, kifejezte-e valaki ennél érzékletesebben a filmtörténetben a világegyetemet megteremtő, mindenható Isten létét?

Bodnár Dániel/Magyar Kurír