A dicsőséges kereszt

Jusztinosz, akit valószínűleg Kr. u. 165-ben hat társával együtt lefejeztek, halála előtt mintegy tíz évvel szerkesztett egy apológiát, a keresztények védelmére benyújtott iratot, amelyet a császárnak, Antoninus Piusnak (138–161) címzett. Az írásműben, amely messze túlnő egy egyszerű jogi beadvány keretein, igyekszik eloszlatni számos félreértést és rosszindulatú pletykát a keresztények titkos szeánszairól és felforgató tevékenységéről, miközben filozófiaként mutatja be tanításukat. 

Amikor a keresztről beszél, amely Pál apostol megfogalmazása szerint a pogányoknak balgaság, Platón Timaiosz című dialógusára hivatkozik, ahol azt olvassuk, hogy a kozmoszt az Alkotó khi alakúra formálta meg, és azért a lehető legszebb és legjobb élőlény, mert nem csupán test, hanem e kozmikus testben lélek, a lélekben pedig értelem lakik. Jusztinosz a görög khi betű formájában az erre valóban hasonlító kereszt jelét fedezi fel, a kozmoszt megformáló értelmet pedig Isten Fiával, a lelket Isten Lelkével azonosítja, amely a Teremtés könyve szerint kezdetben a vizek, vagyis az anyag fölött lebegett. A kereszt tehát igazán kozmikus jelkép, mégpedig a szépség, az erő és a dicsőség látható jele. Ezért van az, érvel a keresztény filozófus, hogy a kereszt jele mindenütt feltűnik a világban: hajók árbocain, a szerszámokon, az ember testfelépítésében, az emberi arcon és a győzelmi jelvényeken.

A négy világtájat, magát a teret, vagyis a kozmosz egészét átfogó kereszt nem kivégzőeszköz, hanem olyan titokzatos jelkép, amelynek megértéséhez, mint Pál apostol mondja, az Atya ajándéka, a Lélek és a hit szükséges, és amelynek hódolat jár. A kereszt ugyanis Krisztus mindent felülmúló szeretetének kozmikus jelképe: „Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy megerősödjetek benső emberré az ő Lelke által, hogy Krisztus a hit által a szívetekben lakjék, s a szeretetben meggyökerezve és megalapozva fel tudjátok fogni az összes szentekkel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, és megismerhessétek Krisztus szeretetét is, amely minden ismeretet meghalad, s beteljetek Isten egész teljességével” (Ef 3,16–19).

Krisztus mindent átfogó szeretetének jelképe látható a nápolyi San Giovanni in Fonte-keresztelőkápolna boltozatán, pontosan a keresztelőmedence fölött. Ez a IV. század végén épült baptisztérium a legkorábbi keresztelőkápolna, amely nyugaton épségben fennmaradt. A lateráni keresztelőkápolnánál mintegy harminc évvel korábbi épület falait és boltozatát lenyűgöző mozaikok borították, s részben ma is borítják, amelyeken mindazok a bibliai jelenetek és jelképek láthatók, amelyekkel a keresztelendők a katekézis során már megismerkedtek. Húsvét éjszakáján, amikor az ekkor már electinek, választottaknak nevezett katekumenek a szomszédos bazilikából átvonultak a keresztelőkápolnába, és beteljesedett az, amire hónapokon, esetleg éveken át készültek, a gyertyák és mécsesek fényében megpillantották a győzelmi koszorúval koronázott, fénylő aranykeresztet, a Khi és Ró monogrammal, Krisztus nevével, amely átfogja az egész kozmoszt, beragyogja a csillagokat, és amely, mint az alfa és az ómega jelzi: mindennek kezdete és vége.

Fotó: Pécsi Egyházmegye; Chiesadinapoli.it

Magyar Kurír