Szent Miklós – A fiú, akiből a Mikulás lett

A piros ruhás és süvegű, csizmát viselő, testes, tömött puttonyt cipelő hófehér szakállú Mikulás érkezését minden decemberben világszerte nagy izgalommal várják a gyerekek, hiszen alakja egybefonódott az ajándékozással, annak örömével. Talán nem mindenki tudja, hogy Mikulás nem kitalált figura, eredeti alakja valóban létezett, Szent Miklós püspök személyében.

Miklós valószínűleg Kr. u. 245-ben született a kis-ázsiai Anatóliában, Patara városában, gazdag szülők gyermekeként. Korán árvaságra jutott. Ekkor a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával kolostorba költözött, ahol Patara érsekének – aki a nagybátyja volt – felügyelete alatt nevelkedett. Miklós megszerette a kolostori életet, ezért a papi hivatást választotta. Nem volt még harmincéves, amikor Anatólia fővárosában, Myrában csodás körülmények között püspökké választották. Több mint ötven évig töltötte be a főpásztori tisztséget. Miklós minden vagyonát a gyerekek és a szegények, a bajba jutottak megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított, és szeretetet hirdetett. Életéről több legenda ismert, ezekből alakult ki Mikulás személye is. A keresztény hagyomány szerint valószínűleg Kr. u. 342. december 6-án halt meg.

Fernando Uribe és Steven Hahn gyermekeknek szóló rajzfilmjében Miklós korán megtanulja és a gyakorlatban is követi püspök nagybátyja intelmét: „Odaadónak kell lenni embertársainkkal, és nem háláért cserébe, hanem ahogy Jézus tette, tiszta szeretettel a szívünkben.” Ennek szellemében már gyermekként is hajlandó lemondani a számára különösen kedves dolgokról. Minden álma az volt, hogy legyen egy szép lova. Apja meglepi őt egy gyönyörű, fehér színű csikóval, a kis Miklós boldogsága határtalan. Amikor azonban egy vele egykorú fiút, Adrianót a rómaiak rabszolgának akarnak eladni, felajánlja a rabszolgakereskedőnek a csikót, megváltva így a fiú szabadságát. Felnőttként, szülei halálát követően, ellentétben az evangléliumi gazdag ifjúval, lemond tetemes vagyonáról, szétosztva azt a rászorulók között.

Anyagi és lelki támaszt is nyújt a szükséget szenvedőknek. A film bemutatja az utolsó császárok, Galerius és Diocletianus uralkodása alatt lezajlott véres keresztényüldözéseket is, amikor Miklós börtönbe kerül, de a szenvedések sem törik meg, mindvégig kitart Krisztus-hitében. A keresztények hősies helytállása pedig példaként szolgál másoknak is. Így a korábban irgalmat nem ismerő, a mammon mindenekfölötti hatalmának hódoló rabszolgakereskedő, Drako is kereszténnyé lesz. Megvallja: éveken keresztül csodálattal nézte, ahogy a keresztények inkább meghalnak, mintsem megtagadják Istenüket – „ilyenre ember csak igaz hittel képes.”

A film zárójelenetében a megöregedett, ám csupa derű, örökké mosolygó Miklós püspök teli zsákjával járja a világot, s a szeretet szellemében osztja ajándékait, ügyelve arra, hogy mindenkinek örömet szerezzen ezzel: a koldusnak takarót, a gyerekeknek játékokat visz. Mikulás ünnepe pedig egybefonódott a Megváltó Jézus Krisztus születésével: „Így minden karácsonykor az ajándékozás szelleme ünnepli Isten végtelen nagylelkűségét, aki kisfiúként szállt a földre, hogy elhozza nekünk az élet legnagyobb ajándékát, az üdvözülés reményét és örömét.”

Szent Miklós – A fiú, akiből a Mikulás lett
Színes amerikai rajzfilm, 27 perc, 1989.

A filmről bővebb információ a keresztény filmek legnagyobb hazai kiadójának honlapján: www.keresztenyfilmek.hu.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír