A Forrás nyomában… – Egyetemisták zarándoklata Mátraverebély-Szentkútra

Az útnak indítást, az útbaigazítást és a kezdeti szakaszt segítette Varga András salgótarjáni plébános-esperes, aki az út elején bemutatta a salgótarján-baglyasaljai Krisztus Király-templomot. András atya már hagyományosnak mondható közreműködése most is kellett, és nagyon hálásak vagyunk neki; helyismerete nagy segítségére volt a zarándoklatnak.

A nyárutói időben nagy lendülettel rótták a kilométereket a fiatal zarándokok, akik közül sokan részt vettek a nemzetközi eucharisztikus kongresszuson (NEK) önkéntesként, segítve az esemény megrendezését. A mostani zarándoklat tulajdonképpen hálaadás volt a NEK kegyelmi időszakáért, ami sokaknak nem mindennapi élményt és hitbeli megerősödést jelentett. Még sokáig fogunk ebből a forrásból meríteni.

Az oly sokszor hallott mottó – „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7) – többszörös értelmet kapott a zarándoklat alatt. Az igazi Forrás nyomában egyrészt a szentkúti vízforrás csodái vezették szívünket Istenhez, másrészt természeten az Eucharisztiában jelenlevő Úr Jézus valóságos és lényegi jelenlétének isteni forrása, akihez olyan jó újra és újra megérkezni életünk zarándokútján.

Szeptember 26-án a vasárnapi szentmise az egyetemisták zarándokmiséje, egyben Pio atya-búcsú is volt, amelyre számos hívő érkezett a kegyhelyre az egész országból. Hálát adok Istennek, hogy szándékainkat – különösen a fiatal egyetemistákét – el tudtuk vinni a szentkúti Szűzanyához, akinek segítségét is kértük. A délelőtti katekézisben Zics Ildikó szociális testvér beszélt a Tevékeny részvételről az Eucharisztia ünneplésében témájáról.

Szent Pio atya közbenjárását is kértük a fiatalokért, akik „jelenlétiben” kezdték el ezt az őszi félévet, hogy vezesse életünket mindig az igazi Forráshoz, Jézushoz, aki vár minket az Eucharisztiában, hogy találkozzunk Ővele, és tudjunk erőt meríteni Szent Szívéből a mindennapi életutunkon. Ahogy a NEK napjai, a zarándoklat is közösségi élmény volt, és közelebb vitt minket Istenhez, egymáshoz és az Egyház titkához.

*

Péhm Julianna: (…) az út során volt alkalmunk imádkozni, a csendes szakaszokon jobban befelé figyelni, de emellett adódott alkalom kifelé is fordulni, megismerni a társainkat, akik mind-mind más okból, de eljöttek erre a zarándoklatra. Nagyon érdekes volt megélni, hogy ennek az időnek megvolt a maga komolyabb, elcsendesedést segítő jellege, ugyanakkor nagyon barátságos, nyitott közeg alakult ki, ahol nem volt hiány jókedvből, nevetésből sem. Személy szerint nagyon jó volt hallani többeket, amint lelkesen mesélték, hogy éppen mi az, ami idehozta őket, és örültem, hogy mindenki őszinte érdeklődéssel hallgatta a másikat.

Egy kedves pillanat volt az utunk során, amikor délben felértünk egy hegyre, és csodaszép kilátás tárult elénk, itt el is időztünk egy kicsit. Egy másik ilyen volt, amikor a túra vége felé elfogyott a vizünk, de a közelben lévő kedves helyiektől kaptunk azt is.

Majd már fáradtabban, de kitartóan tovább indultunk, s bár néhányszor nem volt teljes az egyetértés abban, merre is van az irány, végül mégsem történt nagy eltévedés; mondhatni, „tudatos útvonal-módosításokkal”, de végül célba értünk Mátraverebély-Szentkútra, ahol már várt minket András atya. Aztán énekelve vonultunk be a téren át a kegytemplomba. Itt Lóránt testvér üdvözölte a csoportot, majd részt vettünk szentmisén – mindenki nagyon fáradt volt már, de jó érzés volt megérkezni, és a mise végül kerekké tette azt a napot.

(…) Másnap reggel világosban, napsütésben is megcsodálhattuk Szentkút gyönyörű környékét, az őszi tájat. Nehéz leírni, milyen, de hatalmas békét áraszt az egész hely. Délelőtt még meghallgathattuk Ildikó testvér katekézisét az Eucharisztiáról, majd részt vettünk a Pio atya-búcsú alkalmából tartott ünnepi szentmisén, amelyet Héray András atya tartott.

(…) Azt hiszem, rengeteget kaptunk ez alatt a hétvége alatt, és már kicsit más emberekként jöttünk vissza. Nemcsak a mindennapok zaját, rohanását hagytuk magunk mögött egy időre, de összekovácsolt minket a közös út, ahol a Jóistenre, magunkra és a többiekre is figyelmet tudtunk fordítani.

*

Kovács Bogi: Idén szeptember utolsó hétvégéjén volt az Országos Egyetemista Zarándoklat (OEZ). Mivel most csatlakoztam a Műegyetemi Katolikus Közösséghez (MKK), minden és mindenki új volt még nekem, ezért kicsit félve indultam útnak, egyedüli gólyaként. Hamar rájöttem, hogy nem kell aggódni, mert nagyon jó kis csapat gyűlt össze. A társaság befogadó volt, így sok emberrel tudtam beszélgetni a zarándoklat alatt. Megismertem új embereket, mindenki mesélt egy kicsit magáról. Nagyon sokat nevettünk, nagyon szép tájakon mentünk, és ha már fáradtak voltunk, a jókedvünk vitt előre minket.

Szentkút csodaszép helyen van. Hatalmas nyugalmat és szabadságot érezhet az, aki csak egy kis időt is eltölt ott. A zarándoklat alatti beszélgetések, imádságok, a csend, az esti szentségimádás, a vasárnapi szentmise mind hozzásegített ahhoz, hogy úgy érezzem, lelkileg feltöltődve és új lendülettel értem haza.

Fotó: Malczanek Orsolya és Wiesner András

Magyar Kurír