A gép soha nem helyettesíti az emberi alapszükségleteket – Pécsi Rita tartott előadást Győrben

A rendezvény megvalósulását a Győri Egyházmegyei Karitász, a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Kara, valamint a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom támogatta.

Uzsalyné Pécsi Rita az előadás során ismertette a képernyő fejlődő idegrendszerre tett hatásait, beszélt az életkornak megfelelő eszközhasználatról, kitért a függővé válás folyamatára és a közösségi médián keresztül tartott kapcsolatok természetére is.

A legnagyobb kihívás, hogy még nem alakult ki az infokommunikációs eszközök használatának általános kultúrája, ezért saját közösségeinkben, családunkban kell megegyezésre jutni, hogy mikor és hol lehet alkalmazni ezeket az eszközöket. Uzsalyné Pécsi Rita javaslata szerint érdemes „médiamentes övezeteket” kijelölni az életterünkben, segítve az eszközhasználattal kapcsolatban felállított szabályok betartását. A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy

az infokommunikációs eszköz, ha nem vagyunk elég körültekintőek, egyfajta „trójai falóvá” válhat, amely komoly függőséget okozhat bármely életkorban.

Ezt követően a neveléskutató arra adott részletes magyarázatot, hogy miért erősen ajánlott mellőzni a képernyőt újszülöttkortól a gyermek hároméves koráig. A kisgyermek fejletlen idegrendszere nem képes befogadni a látott tartalmat, úgy tűnik, mintha koncentrálna, valójában azonban transzban van az agya. Komoly elvonási tünetek mutatkozhatnak meg azokon a kisgyermekeken, akiket szüleik már egészen kicsi korukban okoseszközökkel próbáltak megnyugtatni, elfoglalni. Az elvonási tüneteknél is súlyosabb, hogy visszafordíthatatlan agyi károsodást okozhat a technikai eszköz a gyermek számára – figyelmeztetett Uzsalyné Pécsi Rita.

Óvodáskorban napi húsz perc, maximum fél óra lenne a megengedhető időtartam a képernyő előtt. Nagyon fontos, hogy a gyermek ezt a rövid időt se a képernyő, kijelző előtt egyedül, hanem a szülővel együtt töltse.

Háromtól hatéves korig még szintén nagyon kialakulatlan az idegrendszer. Az érlelődés folyamatát sok-sok mozgás, az érzékszervek fejlesztése és a valódi tapasztalatok szerzése segíti. A mozgás által épülnek ki azok az idegrendszeri pályák, amelyekkel később a gyermek képes lesz írni, olvasni, számolni, és egyáltalán gondolkodni. A tanulási nehézségek elsősorban a mozgáshiányból fakadnak. A számolási probléma például arra utal, hogy nem alakult ki a gyermek egyensúlyérzéke. Ahol nincs egyensúlyérzék, ott nem lesz sem koncentráció, sem pedig logikus gondolkodás.

Kisiskoláskorban napi egy-másfél, maximum két óra lenne a megengedhető képernyő előtt töltött idő. Hattól tizenkét éves korig még kifejezetten éretlen az idegrendszer, ekkor fejlődik ki az elvont gondolkodás képessége. Az elvont gondolkodás képességének kialakulásához még nagyon sok valós tapasztalatra van szüksége a gyermeknek, abból fog tudni elvonatkoztatni. Uzsalyné Pécsi Rita hangsúlyozta, hogy a különböző készségekért felelős idegrendszer kiépülése huszonegy-huszonhárom éves korig is eltart. A serdülő- és fiatalfelnőtt-kor ezen időszakában még nagyon fontos a kísérés szerepe.

A figyelemzavar jelentősen megnövekedett az okoseszközöket használó fiatalok körében.

Vannak olyan kutatók, akik egyenesen „elektronikus kokainról” beszélnek, hiszen ugyanazokat az agyi területeket sérti, mint a drog: az indulatkezelési, a döntési képességet és a figyelemkoncentrációt.

Napjainkban már a digitális demencia sem ritka a huszonévesek körében. A képernyőzés során az agy kikapcsolja a testérzékelést. Ezért fordul elő az, hogy az egyébként szobatiszta kisgyermek nem tudja tartani a vizeletet mesenézés közben. Kisgyermekkorban a gondolkodás össze van kötve a mozgással. A gondolkodó agyat kizárólag a megértett és átélt valóság fejleszti. A szellemi, lelki alapszükségleteink között az egyik legfontosabb az énhatékonyság megtapasztalása, annak tapasztalata, hogy képesek vagyunk hatni a világra, ennek lehetősége a virtuális térben jelentősen beszűkül. Az igazán hatékony tanulás akkor valósul meg, ha igazi játékkal jól elő van készítve. A zene, a képzőművészet és a sport, a természet közelsége különösen fejlesztő hatással van az agyra. A képernyő a tanítás során mindig csak kísérőjelenség lehet, de nem lehet erre alapozni az oktatásban.

A gyermekeknek és a fiataloknak világos, megbízható keretekre és szabályokra van szükségük a szülők és pedagógusok részéről. A számítógép nem tudja pótolni a közösen megélt kalandokat, az izgalmas felfedezéseket, az együttléteket és a valódi érzelmeket. A mindennapi problémákkal való szembesülés segíti a problémamegoldó képesség fejlesztését. A jó hír az, hogy a gyermek többnyire olyanná lesz, amilyenné neveljük. A számítógép mindig csak pótlék és mankó lehet, sohasem válhat a valahová tartozás és a saját képességeink megmutatásának terepévé.

A számítógép ismeret- és adattárolásra kiváló, kellő körültekintéssel még szórakoztatásra is alkalmas, segítséget nyújthat ahhoz, hogy az agyunkat hatékonyabban használjuk, de az emberi alapszükségleteinket nem elégíti ki.

A veszély akkor merül fel, ha emberi szükségletek helyettesítésére próbáljuk meg alkalmazni a számítógépet. Az agyunk pedig nem információtárolásra való, hanem a valóságos életünk problémáinak hatékony megoldására. De ehhez benne kell maradni a valóságos életben, hogy a problémákat hatékonyan meg tudjuk oldani – zárta előadását Uzsalyné Pécsi Rita.

Forrás és fotó: Győri Egyházmegye Sajtóiroda

Magyar Kurír