A győri Könnyező Szűzanya kegyképének kincstára

A fogadalmi tárgyak (offer, votív) olyan áldozati adományok, amelyeket a különleges pártfogásukról, csodás meghallgatásaikról nevezetes kegyképek oltárainál a segítség elnyerése céljából vagy hálából helyeznek el. A fogadalmi tárgy többnyire értéktárgy: pénz, ékszer, kegyszer, mint például a kereszt és a gyertya. A legkedveltebbek azonban az úgynevezett identifikációs fogadalmi tárgyak voltak, amelyek a betegségben szenvedő testrészt vagy belső szervet ábrázolják vagy jelképezik. A 19. század második felétől e tárgyakat háttérbe szorítva terjedtek el általánosan a kis méretű, egyszerű szövegű, többnyire márványból készített hálatáblák.

A győri Könnyező Szűzanya ajándékozóinak sorát maga a kivizsgálást szentesítő Keresztély Ágost püspök nyitotta meg, aki a kegyképnek ajánlotta Lipót császártól kapott, negyvenhárom gyémánttal kirakott mellkeresztjét. 1715-ben a csoda szemtanújának, Siegbert Heister generálisnak és nejének rendelkezéséből örök időkre szóló, 1500 rajnai forintnyi alapítványt tettek a káptalan előtt, hogy a kegyoltárnál minden szombaton és a Mária-ünnepek előestéin litániát tartsanak, melyet a székesegyház zenészei énekeljenek. Bubnich Mátyás kanonok (†1721) a kórusnak a kegyoltár felé eső részén egy kisebb orgonát állíttatott fel. Sgodich András peresznyei, majd hidegségi kanonok plébános (†1743) és Barilich Mátyás fülesi kanonok plébános (†1749) pedig alapítványt tettek arra, hogy a kegykép előtt folyton lámpa égjen.

Az ajándékozók sorából nem maradtak ki a győri polgárok sem. Pungyek Szabó György újvárosi lakos 1698. július 21-én kelt testamentumában rögzítette, hogy „Elsőben az öreg Templomban az Boldog Asszon képére az ki sírt, hagyok négy forintot”. Cseh Szabó Mihály özvegye, Szeppanich Borbála 1702. november 29-én „Az Öregh Templomban lévő csudálatos Boldogh Asszony oltárára” hagyott öt forintot. Ugyancsak e „csudálatos kép tisztességére” ajánlott egy tallért Sigrovich Varga György 1704. május 25-én. Fresch Vid 1713. július 18-án „Az N.[emes] Captalan Templomában lévő Csudalatos Boldogh Asszony képére” hagyott három forintot. 1732 „karácson havának huszadik napján” Némai Magdolna négyszáz forintot hagyományozott „az Győri Nemes Káptalan Templomában lévő csudálatos Boldog Asszony oltárjára, […] hogy midőn az Magyar Processio azon csudálatos Boldog Asszony képe véres verittékezésének emlékezete napját fogja tartanyi, bizonyos ékességekkel azon oltár fölékesíttessék.”

A Könnyező Szűzanya fogadalmi tárgyainak első hiteles jegyzékét – sajátos módon – egy tolvajlási per jegyzőkönyve őrizte meg. A győri születésű, 16 esztendős Kardesz Antal 1778. május 29-én felvett vallomása szerint május 25-én „főtisztelendő Schillingér Úr el temettetése alkalmatosságával harangozásra el rendeltetvén, midőn többi társaim harangozásban foglalatoskodtak volna én azoktul el maradván Csudálatos Szűz Szent Mária oltárára föl másztam, és azon pléhecskét, mellyel Boldogságos Szűz Képe minden rajta valo Kincsel edgyütt be vagyon csukva, egy vas Szeggel, mellyet a végre már hoszszab üdőtűl fogva magamnál hordoztam, föl nyitottam, és azon Boldogságos Szűz Mária Képérűl öt arany győrőt, két arany monetat [érmét], mellyek közűl egyik három aranyt, másik pediglen egy fertaly aranyt nyomot, item egy aranybul való és kövekkel kirakot Körösztöt, és egy Két forintos Tallért le Szedvén, egy hasonlo képpen rajta való aranylánczbul mind a két végén ennyihány darabocskakot le szakasztván, mind ezeket el loptam, és el vittem.”

Bár a Kardesz Antal által eltulajdonított fogadalmi tárgyak – a kereszt kivételével – mind megkerültek, 1793-ban és 1811-ben több mint 12 000 forint értékű ajándéktárgy került a haza védelmére és a francia háború okozta költségek fedezésére. A könnyezés kétszáz éves jubileumára azonban már újra annyi fogadalmi tárggyal gyarapodott a kegykép, hogy azokat két nagy szekrényben elhelyezve a belső sekrestyében őrizték, s évenként csak kétszer, Szűz Mária ünnepein, a kegyoltár mellé tették ki közszemlére. 1872-ben a „Boldogságos Szűz Mária Kegyképének kincstára” huszonhat anathemából [fogadalmi tárgyból], nyolc arany- és tizenkét ezüstéremből, nyolc arany és ezüst keresztből, hét különféle nyakfüzérből, négy rózsafüzérből, két gyöngyfüzérből, öt medalionból és két aranygyűrűből állt. 1884-ben a megszaporodott arany- és ezüstérmek, keresztek és gyűrűk mellett már két karperecet, egy arany fülbevaló párt, egy arany melltűt, egy ezüstcsatot és egy arany szívecskét is számba vettek a fogadalmi tárgyak között.

Jelenleg mintegy kétszáz fogadalmi tárgyat őriz a két, e célra készíttetett, míves rokokó ezüstkeretes tárló. Mivel a Könnyező Szűzanya képének nem maradt fenn mirákulumos könyve – amelybe az egyes adományozókat és adományaikat is szokás volt bejegyezni –, az egyes fogadalmi tárgyakról szinte semmit sem tudunk. Az ezüstből szem, láb, kar, fej, szív vagy pólyás baba alakra domborított offerek, a számtalan jegygyűrű alapján csupán sejthetjük a mögöttük lévő egyéni vágyak beteljesülését. Talán a történelmi eseményeket, a tragikus élethelyzetekből isteni segítséggel való megszabadulást idézik a nemesfém pénzek, a kitüntetések és emlékérmek, vagy a 77. gyalogezred első világháborús jelvénye. De a fogadalmi tárgyak között maradt fenn Szuppanich György apátkanonok mellkeresztje is, melyet Walter Lynch, a csodás Mária-képet Győrbe menekítő, száműzött ír püspök áldott meg és látott el saját kezűleg kiállított okmánnyal.

Forrás és fotó: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír