A hit szolgálatában – Egyházmegyei érdemérmet adtak át a nagyváradi székesegyházban

Elmélkedésében Pék Sándor esperes-plébános arra hívta fel a figyelmet, hogy kilencven évvel ezelőtt, 1934. június 29-én, Szent Péter és Szent Pál vértanú főapostolok főünnepén, az akkor újonnan épült váradőssi plébániatemplomban szentelte pappá Bogdánffy Szilárdot Friedler István püspök. Ez egy prófétai jel volt, mint ahogy az is, hogy mindez a Kis Szent Terézről nevezett templomban történt, aki X. Piusz pápa szerint a modern idők legnagyobb szentje. Mindenki ugyanis a saját korához kell igazoljon, és

Bogdánffy Szilárd tisztában volt azzal, hogy mindig a jelenben kell jelen lenni, a „mostban” átadni az üzenetet. És ugyanakkor pontos is volt, mint egy időt jól mutató óra, abban az értelemben, hogy pontosan tudta, mit kell tenni, legyen szó a lelkipásztori szolgálatról vagy akár a szenvedésről

– magyarázta a lelkipásztor.

Arról is beszélt a szónok: a szentelni szó héber megfelelője azt is jelenti, hogy megmarkolni, megtölteni a kezet, és a papszenteléskor a jelölt kelyhet és paténát kap a kezébe. Bogdánffy Szilárd papszentelése idején pedig – ahogyan azt Fodor József helynöktől megtudta –, egy olyan része is volt a szertartásnak, hogy a felszentelendőtől a püspök el is vett valamit, egy égő gyertyát, mely a hit és a tisztaság jelképe, mely a vértanú püspököt is jellemezte. Azt a jelmondatot választotta papi jeligéül, hogy „Magasztalja lelkem az Urat”, a szentelési miséjén pedig az az evangéliumi rész szólt, mely Szent Péternek arra adott válasza Krisztusnak, hogy kinek tartja őt. Tulajdonképpen ez az apostolfejedelem hitvallása, mely Rómába vezette őt. Mert hagyta, hogy egyre inkább növekedjen az életében Isten, ahogyan Bogdánffy is engedte ezt, hogy aztán az ő élete és halála a nagyenyedi börtönben bontakozzon ki, teljesedjen be, minek köszönhetően része lett a mennyek országának – fogalmazott Pék Sándor.

Böcskei László megyéspüspök arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyházi naptárban nincs feltüntetve ez a nap, mivel a boldogok és a szentek mennyei születésnapját szokás megünnepelni, mégis kialakult Váradon az a szép hagyomány, hogy Bogdánffy Szilárd földi születéséről is megemlékeznek. Százhárom évvel ezelőtt, 1911. február 21-én született a Torontál vármegyei Feketetón, a mai Szerbia területén. Élete egy vándorláshoz is hasonlítható, délről észak felé, a szülőhelyéről Temesváron keresztül Nagyváradra került. Itt bontakozott ki, vállalta a legnagyobb áldozatot, a vértanúságot. Jó ezt felidézni, mert

igazából mindannyian vándorok vagyunk, vállalkozók, ha vállaljuk, hogy teljesítjük azokat a feladatokat, melyekkel Isten megbíz minket

– hangsúlyozta az egyházmegye főpásztora.

Február 13-án a főesperesekből és aulistákból álló bizottság úgy döntött, hogy idén az esperesek által javasoltak közül az érmihályfalvi Stéfán Julianna kapja az ezüst érdemérmet. Méltatását plébánosa, Bogdán István érmelléki esperes olvasta fel, az igazoló oklevél szövegét pedig Vakon Zsolt püspöki titkár, irodaigazgató.

Forrás: Romkat.ro/Ciucur-Losonczi Antonius

Fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír