A Hungary Helps Programról – Az üldözött keresztényekért és a békés együttélésért munkálkodnak

– Mi a feladata a Hungary Helps Agency vezérigazgatójaként?

– Az ügynökség a Hungary Helps Program végrehajtó szervezete. A támogatásokról vagy a kormány, vagy a területért felelős államtitkár, Azbej Tristan hozza meg a döntést. Az ügynökség feladata, hogy megvalósítsa a meghozott döntést és lebonyolítsa a támogatási projektet. Kiállítjuk a dokumentumokat, folyósítjuk a forrást, ami nem mindig egyszerű, mert nem mindenhol működik vagy működik úgy a bankrendszer, ahogyan megszoktuk. Folyamatosan ellenőrizzük a támogatás felhasználását, jelentéseket kérünk be, begyűjtjük a képeket, videókat, sajtóanyagokat is, hogy tájékoztatni tudjuk a magyar közvéleményt. Az ügynökség nonprofit részvénytársaság, a törvény erejénél fogva közhasznú. Európai uniós források igénybevételére vagyunk képesek, és együtt tudunk működni más nemzeti humanitárius vagy fejlesztési ügynökségekkel, civil szervezetekkel. Mi vagyunk az egyetlen hazai szervezet, amelynek akkreditációja van arra, hogy az Európai Bizottság Humanitárius Polgári Védelmi Főigazgatóságához forduljon, vagyis ha európai humanitárius forrásokról van szó, mi vagyunk a partnereik Magyarországon. Ez elismerés is, a magyar humanitárius program már rajta van az európai programok térképén.

– A honlapot böngészve kiderül, mennyire szerteágazó az ügynökség tevékenysége. Milyen alapon választják ki a pályázók közül a nyerteseket?

– Nagyon sok támogatási kérelem érkezik, a kiválasztás fő szempontja a rászorultság: ott adunk támogatást, ahol a legnagyobb szükség van rá, és ahol fel tudják használni. Két szempontot kell mindig figyelembe venni: egyrészt a szolidaritás, a cselekvő szeretet elvét – segítjük a kedvezményezettet, hogy elérje a humanitárius célt; másrészt a magyar adófizetői forrást felelősséggel kezeljük, és olyan helyekre adjuk, ahol ellenőrizni tudjuk a felhasználást, ahol az adomány a lehető legjobban hasznosul. Fodor Réka és Csókay András orvosok onitshai missziójával például évek óta dolgozunk együtt; Réka közvetítésével támogatjuk az onitshai érsekséget, a kórházat és a nővérképzőt. Mi adunk támogatást, de az igazán nagy feladat azoké, akik ott felhasználják. Tudjuk, hogy minden fillér, amit adunk, jó helyre megy.

– Milyen kategóriákba lehet sorolni a támogatásokat?

– Háromféle támogatásról beszélhetünk. Az egyik a tisztán humanitárius célú, amikor egy katasztrófát követően azonnali segítségre van szükség. Ilyenkor minél gyorsabban kell eljuttatni a forrást. Ilyen volt, amikor 2020 nyarán a bejrúti kikötőben felrobbant egy raktár, sok család maradt fedél nélkül. A kormány egymillió dollárnyi gyorssegélyről döntött, amit az ügynökség 24 óra alatt el tudott juttatni a kedvezményezetteknek. A másik szint, amikor egy katasztrófa vagy fegyveres konfliktus után az újjáépítést segítjük. Az ellátó és főleg az oktatási infrastruktúrát emelném ki erősen, ez hosszú távon előre mutat, és segíti, hogy az emberek helyben maradjanak: ha képzettek, könnyebben találnak munkát, megélhetést, és sokat jelentenek majd a közösségük, régiójuk számára. Támogatjuk az általános iskolai oktatást, és vannak szakmai képzési támogatásaink is, mint a nigériai, onitshai nővérképző esetében. Kongóban általános iskolánk van egy nyomortelepen, de az egyik teremben ott is felnőttképzés folyik: varrógépeket vittünk, és varrni tanítják a helyi munkaerőt, hogy ebből el tudják tartani a családjukat. A harmadik kategóriába a más típusú támogatások tartoznak, mint például az ösztöndíjak vagy figyelemfelhívó programok: a tavaly Budakeszin átadott, keresztény mártíroknak szentelt evangélikus templomot is támogattuk kisebb összeggel, hogy meg tudjanak jelentetni egy könyvet a modern kori keresztényüldözés példáiról és azokról a keresztény mártírokról, akiknek a templomban emléket állítottak. Március 22-én pedig nyílik egy olyan karitatív üzlet a Piarista közben, ahol Jordániában élő iraki, szíriai keresztény menekültek kézműves termékeit árulják majd, a bevételt visszaforgatják az ő ellátásukba – ez a ferencesek, a piaristák és a jordániai Caritas közös projektje. Ha ott tudnak maradni, akkor van esély, hogy egyszer majd visszatérhetnek szülőföldjükre.

– Mit takar az ösztöndíjprogram?

– Elsősorban olyan országokban élő fiataloknak adunk tanulmányi ösztöndíjat, ahol kisebbségben vannak a keresztények. Magyarországon tanulhatnak, szerezhetnek diplomát. Az a cél, hogy az itt megszerzett tudást hazavigyék és saját közösségeik építésére fordítsák. Minden új évfolyamon száz fő tanulhat, 2020-ban a pandémia miatt sajnos egy év kimaradt, így most kétszázan tanulnak Magyarországon. Főként a Közel-Keletről, Afrika számos országából vannak diákjaink, de Pakisztánból és máshonnan is.

– Mennyire működik a nemzetközi együttműködés, milyen kapcsolatban vannak más szervezetekkel?

– Vannak nyugat-európai országok, akik korábban érdekeltségekkel rendelkeztek a világ számos pontján, ők már hamarabb elkezdték a humanitárius, fejlesztési tevékenységet. Magyarország sokáig olyan helyzetben volt, hogy ő maga szorult támogatásra. Hála Istennek, most már mi is képesek vagyunk adni. Hasznosítjuk a jó példákat, sok együttműködésünk, kapcsolatunk van európai és amerikai szervezetekkel is, találkozunk, hogy tanulni tudjunk egymástól. Részei vagyunk ennek a munkaközösségnek. A programunk hozzáadott értéke, hogy üldözött keresztényeket támogatunk. Nekünk van talán a legjobb, elismert kapcsolatunk a közel-keleti és afrikai egyházi vezetőkkel. Rajtuk keresztül a leginkább elérhetőek a leginkább üldözöttek, a legtöbbet szenvedők.

– A Hungary Helps Agency támogatásai főként egyházi szereplőkön keresztül érnek el a rászorulókhoz?

– Igen, és ezzel tudjuk biztosítani azt is, hogy a támogatások a nem keresztényekhez is eljutnak, mert a keresztény egyházak kedvezményezettjei nem csak keresztények. Ha más vallások intézményeit támogatnánk, nem feltétlenül tapasztaljuk ugyanezt a nyitottságot a keresztények befogadása iránt. Mbuji-Mayiban például, ahol Hardi Richárd testvér kórháza működik, kint voltam az új műtő átadásán. Meghívtuk a belga fejlesztési ügynökség helyi projektmanagerét, egy szenegáli származású férfit. Elmondta, hogy Kongóban és Szenegálban is leginkább az egyházakkal, a püspökökkel szeret dolgozni, mert velük a legjobb az együttműködés, pontosan beszámolnak a projektekről. Amikor megkérdeztem a szentmise előtt, melyik felekezethez tartozik, kiderült, hogy ő maga nem keresztény, hanem szunnita muszlim.

A szociális, humanitárius beavatkozáskor ők is a keresztény egyházakat tartják a legmegbízhatóbb partnereknek. A békés egymás mellett élés fontos, ezért is figyelünk oda, hogy ha támogatást nyújtunk, abban ne kizárólag keresztények részesüljenek.

Olyan partnereket kerestünk és találtunk, akikkel az együttműködésünk a békét és a vallások együttélését mozdítja elő.

– Mennyire fontos és mennyire valósul meg a személyes kapcsolat a támogatottakkal?

– Nagyon fontos, hogy egymás szemébe nézzünk, kezet fogjunk. Én nem politikai vezető vagyok, hanem a motorháztető alatt lévő szervezetet képviselem, az adminisztrációt bonyolítjuk le. A támogatott helyszíneken örülnek, hogy nemcsak egy aláírás érkezik, hanem egy hús-vér ember. Amikor kimegyünk, és látják, hogy valóban segíteni szeretnénk, tanulni akarunk, megismerni a valós, számunkra talán ismeretlen problémáikat, megértéssel fordulunk feléjük, nem csak egy protokoll eseményen akarunk részt venni, akkor elindul egy párbeszéd. Nem arról van szó, hogy mi vagyunk a donor, ők pedig a kedvezményezettek, hanem részei vagyunk egy folyamatnak, tanácsokkal, ötletekkel is segítünk. Őszinték lehetnek, együtt kereshetjük a megoldásokat, ha megtorpan egy projekt. A nigériai Maiduguriban például a Boko Haram állandó támadásai miatt sokszor megtorpantak, és a libanoni bankcsőd is okozott másfajta nehézségeket. Damaszkuszban van a melkitáknak egy Rijaja nevű, 1200 fős iskolája. A libanoni bankcsőd miatt ennek a projektnek a sikeres lezárása veszélybe került. Együtt gondolkodtunk: az alagsorban kialakítottak egy saját műhelyt, ahol manufaktúra jelleggel helyi munkaerő gyártotta le a bútorzatot.

– Milyen támogatást nyújtanak Szíriában, ebben a háborútól szenvedő országban?

– Tragikus, ami Szíriában van. Mintegy ötmillió ember veszítette el az otthonát ebben a korábban gazdag és fejlett országban. Az UNESCO világörökségi részeket is szétbombázták Aleppó környékén. Homszban van egy lakónegyed, ahol 600 ezer ember veszítette el otthonát; mesélték, hogy fényes nappal az iskola előtt fejeztek le embereket. Ott a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Hungary Helps támogatásból segíti a lakhatást. Egy szíriai polgár hetente 20 liter benzint tankolhat, a szankciók miatt hiány van műszaki termékekből, az autókat sem tudják emiatt megjavítani, korlátozott az áramellátás. Iskolákon keresztül segítünk leginkább, de volt egészségügyi, gyógyszer- és élelmiszertámogatásunk is. Szíriában más az oktatás, már hatévesen megtanulnak angolul és franciául, beszélnek arabul és vannak, akik arámiul is. Segítjük templomok újjáépítését, ez azért is fontos, mert közösségmegtartó erővel bír. Segítjük egy Krak des Chevaliers nevű vár újjáépítését, ami II. András egyik erőssége volt Szíriában, a Keresztény-völgy kapujában. Szimbolikus jelentőségű hely, és a turizmus fejlődése megélhetést ad a környék lakóinak, hogy a lakóhelyükön maradhassanak. Az EU egyébként a kulturális örökségvédelmet tavaly felvette a humanitárius beavatkozások közé.

– Mikroprojekteket is támogatnak. Mennyire kicsik ezek a projektek?

– Néhány millió forintos projektekről van szó, amelyeket nagyon szeretek, mert a támogatás mértékét meghaladóan nagy segítséget tudunk nyújtani. Az egyik kedvenc ilyen projektem egy ghánai iskola felújítása. Egy magyar építész többször járt ott önkéntesként, és a Hungary Helps támogatásából, az ő segítségével ráemeltek két szintet az iskolára. Erre a magyar építészre volt szükség ahhoz, hogy a helyben termő bambuszt, ami olcsó építőanyag, felhasználják. Olyan légcsatornákat helyezett el a bádogtetős épületben, ami megoldja a légkondicionálást. Az izraeli fejlesztési ügynökség, a MASAV is felfigyelt a projektre, elkezdtünk együttműködni velük. Létezik egy önkéntes programunk, a Magyar Önkéntes Liga Egyesületen keresztül folytatjuk. Sok önkéntes segített itt az építkezésben, a gyerekekkel való foglalkozásban.

– Magánadományokat is fogadnak. Mit jelent ez?

– Sok adomány érkezik, céges adományok és magánszemélyektől is. Az adományozók meghatározhatják a támogatási célt és a régiót, például hogy a közel-keleti keresztényeknek szeretnének támogatást küldeni. Mi összegyűjtjük és továbbadjuk, majd tájékoztatjuk az adományozót, hogy hová került a pénze.

– Kiemelt terület a közel-keleti keresztények támogatása?

– A Hungary Helps Program fontos küldetése – amit sikerült is elérni –, hogy a magyar közvélemény tudja: a Közel-Keleten élnek keresztények – ott van a kereszténység bölcsője – és milyen nehézségekkel szembesülnek. Nyugat-európai, skandináv országokban még mindig nagy az információhiány ezzel kapcsolatban, sokan azt gondolják, azért élnek ott keresztények, mert annak idején a keresztesek elmentek oda.

A legősibb felekezetek élnek a régióban, felelősséggel tartozunk azért, hogy ne tűnjenek el ezekről a vidékekről. Drámaian csökken a keresztények száma Irakban és Szíriában: az iraki keresztények 91 százaléka elmenekült az országból. Moszul tíz éve még a kereszténység egyik bástyája volt a Közel-Keleten, de már egyáltalán nem élnek ott keresztények.

A globális folyamatokra nincs hatásunk, de felelősségünk tudni róluk, és arról, hogy szükségük lehet a segítségünkre és az imáinkra.

– Mit jelent az Ön számára ez a munka, az üldözöttek, szegények támogatása?

– Cserkész vagyok, nekünk fontos, hogy a világot picit jobb helyzetben adjuk át életünk végén, mint ahogyan kaptuk életünk elején. Emiatt is örülök, hogy része lehetek ennek a munkának.

Szerző: Thullner Zsuzsanna

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír