A jezsuita rend történetének erdélyi vonatkozásai – Tárlat a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban

Nem először ad helyet a Haáz Rezső Múzeum ilyen eseménynek: korábban a pálosokat bemutató kiállítást rendezték meg, ami egy felekezeti szempontból vegyes összetételű városban figyelemre méltó; a múzeum munkatársai sem csak katolikusok. Ezen a rendtörténeti kiállításon nagy szakértelemmel dolgoztak együtt a munkatársak, igazi összeszokott és jól működő csapatként – mondta el a kiállítás egyik kurátora, a gyulafehérvári főegyházmegye főlevéltárosa, Bernád Rita.

A jezsuita kiállítás megnyitóját a székelyudvarhelyi Kis Szent Teréz-templomban tartották. A múzeum termeibe a köszöntők után a kiállítás megtekintésére tértek vissza a nagy számban megjelent érdeklődők.

Az ünnepélyes esemény házigazdája Miklós Zoltán, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója volt. Közreműködött Pap Attila orgonaművész és Faluvégi Chripkó Krisztina szoprán.

Az ünnepi alkalomra összegyűlteket elsőként Márton József főesperes-plébános köszöntötte, aki a jezsuiták egyik erényeként az idők jeleinek felismerését említette, és örömmel összegezte az egykori jezsuita jelenlét Székelyudvarhelyen máig érzékelhető kisugárzását mind az iskola, mind a plébánia vonatkozásában.

A főegyházmegye nevében Tamás József nyugalmazott segédpüspök mondott köszönetet a szervezőknek, a jezsuitáknak, a marosvásárhelyi közösségnek és a kiállítás létrehozóinak, azt kívánva, hogy a legnagyobb köszönet legyen a sok látogató. A püspök felidézte az elmúlt időszak több jeles évfordulóját a jezsuita rend életében, amelyek sorában kevéssé ismert, hogy XI. Piusz pápa a lelkigyakorlatok védőszentjének nevezte ki Szent Ignácot.

Hegedűs Enikő művészettörténész, a kiállítás egyik kurátora a kiállításon látható festményekről, kelyhekről és más értékes látnivalókról beszélt, amelyeket sok helyről gyűjtöttek egybe, több plébánia adta kölcsön a saját liturgikus tárgyai közül. A munkában igen jelentős a restaurátorok szerepe, akiknek jóvoltából több különleges kép megújult, többek között a Pázmány Pétert ábrázoló.

Jakabos Barnabás SJ elöljárója, a helyi születésű András Attila üdvözletét tolmácsolta. Felidézte: nemrég itt, a székelyudvarhelyi Kis Szent Teréz-templomban ünnepelhetett a közösség jezsuita papszentelést. Rezonancia van a jezsuiták és Udvarhely között – fogalmazott Jakabos Barnabás SJ, azt kívánva a megnyitó résztvevőinek, hogy ez a rezonancia jöjjön létre a kiállítást nézők és a kiállított tárgyak, emlékek között is.

Szent Ignác imaélete és a rendalkotmány is egy irányba mutat, és ez az irány, a jezsuiták fő tájékozódási iránya három kulcsszóban foglalható össze: szentháromságos, eucharisztikus jellegű és a vigasz nyújtására irányul – mondta a jezsuita szerzetes.

A köszöntők után a jelenlévők – immár a múzeum termeiben – megtekinthették a kiállítást, elidőzve egy-egy szobor, kép, relikvia, könyv, jegyzet vagy egyéb emlék előtt.

A századok viszontagságait, köztük az erdélyi meghívást, majd az Erdélyből való kitiltást is felidéző út a közelmúlt olyan időszakába is elkalauzolja a látogatót, amikor Erdélyben minden jezsuita szerzetes börtönben ült, és a kommunista korszakot csak Puni Emil és Godó Mihály élte túl. A tárlat a börtönlét tárgyait is megmutatja: a cellában font rózsafüzért, a vécépapírra készült teológiai jegyzetet. A szűk térben kézzelfogható a falak szorítása..., közben két nyelven hallhatóak a rabság éveit felidéző emlékezések.

A kiállításon látható Nemeshegyi Péter SJ Japánban viselt reverendája; és filmkockák idézik fel a nemrég elhunyt Mustó Pétert.

A figyelmes látogató észreveszi a kiállításon végigkalauzoló, a padlóra rajzolt ösvényt, amely évszámokkal, jelentős események megnevezésével kalauzol, irányít és eligazít, vezet a kezdetektől a máig, gyönyörködtető és hátborzongató úton, amelyen az Erdély földjén élt, Erdély lelki térképét gazdagító jezsuiták jártak – írta a kiállításmegnyitóról szóló beszámolójában Bodó Márta.

Forrás: romkat.ro

Fotó: Bodó Márta

Magyar Kurír