A jezsuiták hálaadása: Te Deum a római Il Gesù-templomban Ferenc pápával

Megszentelt élet – 2014. szeptember 29., hétfő | 12:00

Szeptember 27-én, szombaton délután Rómában az Il Gesù-templomban a jezsuiták Ferenc pápával ünnepélyes vesperás keretében adtak hálát Istennek a rend visszaállításának kétszáz éves évfordulója alkalmából – tudósított a Vatikáni Rádió.

A Jézus Társasága az idén emlékezik arra, hogy VII. Piusz pápa kétszáz évvel ezelőtt, 1814. augusztus 7-én visszaállította az 1773-ban XIV. Kelemen pápa által feloszlatott rendet.

VII. Piusz „Sollicitudo omnium ecclesiarum” kezdetű bullája 1814. augusztus 7-én a harmadik, utolsó állomás volt a jezsuita rend helyreállításának folyamatában: a bulla visszavonta XIV. Kelemen 1773-as feloszlató rendelkezését.

A szombati vesperás elején részleteket olvastak fel Jan Roothaan (1785–1853), a 21. jezsuita generális Jézus Társaságához intézett leveléből, amelyben a rendfőnök a rend visszaállítása után arról írt, mit nyújt tagjainak a Társaság, és mit kíván a jezsuitáktól annak szeretete. A levél Szent Ignác lelkigyakorlataira és a rendalkotmányra hivatkozik, amikor az ignáci szellem, lelkiség lényegét kiemelve buzdítja a visszaállított Társaság tagjait.

A levélrészletek felolvasása után a kommentátor ezt mondta: „Krisztus zászlaja, a kereszt zászlaja alatt egyetlen menetet alkotunk minden földrajzi, társadalmi, kulturális és egzisztenciális területről összegyűlve, elődeink nyomán haladunk ad maiorem Dei gloriam.” Ezután az egyetemes rend jelképeként – a földrészek és a római központi kúria képviselői – hét kis lámpást helyeztek el Szent Ignác és az első társak által kedvelt Madonna della Strada, az Úti Boldogasszony kegyképe előtt. A mai jezsuiták is Mária oltalmába helyezték evangéliumi szolgálatukat.

Az evangélium felolvasása után Ferenc pápa homíliát mondott.

„Kedves Testvéreim és Barátaim! A Jézus Társasága nehéz időket élt át – üldöztetést. Lorenzo Ricci rendfőnöksége alatt az egyház ellenségei elérték azt, hogy elődöm, XIV. Kelemen eltörölte a rendet. Ma a visszaállításra emlékezünk: arra vagyunk hivatva, hogy felidézzük a kapott jótéteményeket és a különleges adományokat.”

A megpróbáltatások és üldöztetések idején, a kételyek és szenvedések közepette nem könnyű előrehaladni a kijelölt úton. „Olvasva P. Ricci leveleit, egy dolog nagyon meglepett: a zaklatások idején képes volt túllépni e nehézségeken, és a jezsuitáknak a Társaság igazi lelkiségéből fakadó szemléletet nyújtotta, megerősítve őket hivatásukban és küldetésükben.” P. Ricci a zaklatások idején nem vesztegette idejét a panaszkodásra, hanem a Társaság hivatásának teljesítését tartotta szem előtt. A Társaság megélte a megaláztatást a megalázott Krisztussal, és engedelmeskedett. [...] P. Ricci a zűrzavar és eltévelyedés idején a jezsuiták bűnéről kezdett beszélni. Ha magunkba tekintünk, és elismerjük magunkat bűnösnek, elkerüljük azt, hogy áldozatnak tekintsük magunkat a gyilkos előtt. Ha valóban bűnösnek ismerjük el magunkat, akkor a helyes magatartást tanúsítjuk, hogy vigasztalásban részesüljünk.

Ferenc pápa ezután röviden áttekintette a Társaság feloszlatása felé vezető út állomásait, attól kezdve, hogy Pombal lerombolta a portugál provinciát 1759-ben, a francia és spanyol jezsuiták kiűzésén át XIV. Kelemen pápa 1773-as Dominus ac Redemptor kezdetű brévéjéig. „Ricci generális számára egy dolog volt fontos: a Társaság a végsőkig maradjon hűséges ahhoz a célkitűzéshez, amelyért [Szent Ignác] alapította: Isten nagyobb dicsőségére és a lelkek üdvösségére. Azt akarta, hogy a rend tagjai elevenen tartsák a szeretet, az egység, az engedelmesség, az evangéliumi egyszerűség és az Istennel való igazi barátság szellemét. Ezeken kívül minden csak világiasság. Isten nagyobb dicsőségének lángja ma is átjár bennünket, ez a belső tűz megnöveszt, és egyben le is kicsinyít bennünket.”

Emlékezzünk történetükre: a Társaságnak „megadatott a kegyelem, hogy ne csak higgyen az Úrban, hanem szenvedjen is érte.” (Fil 1,29) A jezsuiták hajója hánykódott a hullámokon – ma Péter hajójával is ez történhet. Az éjszaka és a sötétség hatalmai mindig közel vannak, nehéz az evezés. A Társaságot visszaállító VII. Piusz (Sollicitudo omnium ecclesiarum) szerint a jezsuitáknak „tapasztalt és erős evezősöknek” kell lenniük. „Evezzetek tehát! Evezzetek, legyetek erősek még ellenszélben is! Evezzünk együtt az egyház szolgálatában! De miközben evezünk – amint a pápa is Péter bárkájában evez – imádkoznunk kell, fohászkodnunk: Urunk, ments meg minket! A Társaságot alapítója misszionáriusnak szánta és az Apostoli Szentszék rendelkezésére bocsátotta, hogy »a kereszt zászlaja alatt az Úrnak és földi helytartójának szolgáljon«. Apostoli tevékenysége a prédikáció, a tanítás, a lelki szolgálatok, a tudományos kutatás, a szociális apostolkodás, a missziók, a szegények, szenvedők és menekültek gondozása. Ma a Társaság okosan és tevékenyen szembe néz a menekültek tragikus problémájával.”

Ferenc pápa zárásul idézte VI. Pál jezsuitákhoz intézett szavait: „Bárhol van az egyház, még a legnehezebb terepeken is, az ideológiák kereszteződésénél, a társadalmi küzdelmekben, ahol ütközés volt, van az ember égető szükségletei és az örök evangélium között, ott voltak, ott vannak a jezsuiták.”

Ezt követően a Rómában élő, dolgozó és tanuló mintegy félezer jezsuita Ferenc pápa jelenlétében megújította szerzetesi fogadalmát.

Ezt a mozzanatot P. Adolfo Nicolás generális így vezette be: „Szentatya, amikor az első társak a születő Társaságot bemutatták tiszteletre méltó elődeidnek, III. Pálnak és III. Gyulának, biztosak voltak abban, hogy Istent és az egyházat szolgálják a római pápának engedelmeskedve. Ezt a választást az Apostoli Szék iránti nagyobb mértékű engedelmesség szelleme és akaratuk nagyobb mértékű megtagadása, valamint a Szentlélek biztosabb vezetése sugallta. Mi ma, emlékezve testvéreinknek erre az elkötelezettségére, és hálát adva az Isteni Gondviselésnek a Társaság kétszáz évvel ezelőtti visszaállításáért, meg akarjuk újítani előtted, Szentatyánk, Ferenc pápa, elkötelezettségünket, hogy Istenért harcolunk a kereszt zászlaja alatt.”

A fogadalomújítás után elénekelték a Sume et suscipe ignáci imát, majd Ferenc pápa átnyújtotta a generális atyának az evangéliumos könyvet annak jeléül, hogy a Jézus Társaságának küldetése van az evangelizálásra: az üdvösség igéjével kell lángra lobbantania a világot.

A Szentatya így vezette be a könyörgéseket: „Az Úr irgalmasságában visszaállította Jézus Társaságát, hogy Krisztus küldetésének szolgálatában legyen, ezért most kérjük segítségét, hogy mindannyian hűségesen teljesítsük azt a munkát, amelyre meghívattunk.” Ezután különböző nyelveken könyörgések következtek, majd a jelenlevők a pápa felszólítására latinul elénekelték a Miatyánkot.

Ezt követően Ferenc pápa így könyörgött: „Istenünk, aki megígérted [Szent Ignácnak], hogy kegyes leszel e kicsiny Társasághoz, fordítsd kegyes tekintetedet valamennyiünkre, akik ma örömmel megújítjuk szándékunkat, hogy neked szolgáljunk, és hallgasd meg könyörgésünket. Krisztus, a te Fiad és a mi Urunk által.”

Adolfo Nicolás generális köszönetet mondott a Szentatyának, majd felhangzott a Te Deum éneke. „Könyörögjünk! Irgalmas és örök Istenünk, aki megújítod ezt a kis Társaságot lelki és emberi ajándékaiddal, növeld tagjaiban a bölcsesség szellemét, hogy mindig egyesülve Fiaddal, hűséges munkásai legyenek szőlődnek, neved nagyobb dicsőségére. Krisztus, a mi Urunk által” – szólt a Szentatya imádsága. Az ünnepélyes hálaadó vesperás Ferenc pápa apostoli áldásával zárult.

Fotók: Jezsuita Kúria, Róma

Magyar Kurír

#Ferenc pápa #oktatás-nevelés #pápai prédikációk

Kapcsolódó fotógaléria