A jó hírnek örömillatúnak kell lennie – Beszélgetés Carles Gil piarista generálissal

Megszentelt élet – 2025. június 25., szerda | 15:01

Májusban a Piarista Rend Magyar Tartományába látogatott Carles Gil i Saguer SchP – akkor még generálisi ökonómusként és európai asszisztensként. Június 16-tól, Pedro Aguado püspökké szentelését követően vikárius generálisként vezeti a rendet a káptalani ciklus végéig. Látogatásakor a tartományfőnökség munkatársai beszélgettek vele hivatásról, kihívásokról. Részleteket közlünk a válaszaiból.

„Talán a legnagyobb érték a gyerekkoromban az, hogy a szüleim nagyon jól ki tudták fejezni a szeretetüket. Végig úgy éreztem, hogy szerető környezetben vagyok. (...) „Piarista iskolába jártam (...) Olyan gyerek voltam, aki örül az életnek, nagyon-nagyon jól elvoltam, jól éreztem magam. Úgy jártam iskolába, hogy mindig korábban értem be azért, hogy találkozzak a barátaimmal. Szintén örömteli emlékek számomra a szabadidős programok, akár iskola után, akár hétvégén a Kalazancius Mozgalommal.”

„Egy Salvador Rivera nevű piarista gyakorolta rám a legnagyobb hatást. (...) Többek között ő egyike volt az érettségire felkészítő tanáraimnak, aki azt mondta egyszer, hogy szerinte jó piarista lennék, és megkérdezte, mi a véleményem erről. Valóságos bombaként hatott rám ez a kérdés. Azért is, mert ő igen központi szerepet töltött be a gyerekek életében; az udvaron vagy bárhol ő mindig gyerekek között volt. Mindig úgy gondoltam, hogy a jó pedagógus tudja, hogy mit mikor kell mondani – ő pont ilyen volt. Tudta, hogy most kellett ezt megkérdeznie tőlem. Nagyon mozgalmas életet élt, egy darabig Katalóniában, majd misszióban volt Nicaraguában, Mexikóban, és utána felkérték, hogy legyen novíciusmester Mexikóban. Egy pillanatig sem habozott, hanem útra kelt. Ott halt meg covidban nyolcvanéves korában.”

„Az a kérdés, hogy milyennek kell lennünk. Ez sokszor kérdés, és kell is, hogy kérdés legyen. De azzal a veszéllyel jár, hogy sokszor egy kicsit zártan, mintha egy irodából vizsgálnánk ezt a témát, elszigetelt formában. Kalazancius identitása egy válaszból fakad. A Trastevere, ahol ő elkezdte munkásságát – az a kérdés; a Santa Dorotea pedig a válasz. Csak akkor termékeny ez a kalazanciusi válasz, ha napjaink kihívásaira is megfelelő válaszokat ad. Minden szerzetesközösségben kockázat, hogy konzerválni akarják a kalazanciusi identitást azzal a céllal, hogy megőrizzék. Ezt azonban nem megőrizni, hanem fejleszteni kell, erre építkezve fejlődni tovább. Megkülönböztetem a kalazanciusi identitást és a piarista identitást. A kalazanciusi az, ami a rendalapító identitása; a piarista viszont az a fejlődés, amit a 400 év alatt bejártunk. (...) Akkor marad élő ez az identitás, ha a mai kihívásokra keressük pont ezen keresztül a válaszokat. (...) az identitás nem külső jeleken múlik elsősorban, bár ezeknek is megvan a maguk jelentősége; nem jelvények, nem megjelenítési formák, hanem egy fenntartható élet kínálása. Az integrális fejlődés elősegítése. Olyan kompetenciák kínálása, amelyeknek a célja, hogy az a személy, aki megkapja őket, megállja az életben a helyét. (...)

a piarista iskolák javítják a saját környezetüket ott, ahol vannak. Azt szeretném, ha a tőlünk kikerülő diákok ezt folytatnák: azon a helyen, ahova kerülnek, jobbá tennék környezetüket.”

„Szerintem teljesen önkényes megkülönböztetés az, hogy spirituális, lelki élet és gazdaság. Ne felejtsük el, hogy a gazdálkodás, a gazdaság is a szerzetesi élet szolgálatában áll. Gyakorlatilag ez az oldal teszi lehetővé, hogy a spirituális létezhessen. De azt se felejtsük el, hogy az életerő pedig a spiritualitásból jön, jó irányban hat a gazdálkodásra.”

„A hivatás – nemcsak a szerzetesi hivatás – az emberhez méltó élet, mondja Karl Rahner. Az idézet pontosabban úgy hangzik, hogy

az élet méltósággal való megoldása.

Szerintem ez a hivatásunk, ezt kell átadnunk minden egyes tanulónak, hogy majd nyolcvanévesen úgy tekintsenek vissza az életükre, hogy sikerült megbirkózni a feladatokkal, ezekért megérte, jó volt élni.”

„Segítenünk kell azoknak a fiataloknak, akikben úgy látjuk, hogy van késztetés, készség a szerzetesi hivatás iránt. (...) szeretem a hegyeket. Amikor egy gyönyörű helyen járok, arra gondolok, hogy bárcsak más is itt lenne velem. Azt hiszem, ismerős számotokra is ez az érzés, hogy ha szép helyen vagyunk, és betölt bennünket ez a jó érzés, akkor szeretnénk ezt megosztani másokkal.

A lelkipásztori kísérésnek, munkának tulajdonképpen ez a célja, hogy a saját örömömet megosszam másokkal.”

„A rendnek újból hivatkozási alapnak kell lennie, egész életre szóló referenciának. (...) jó hírnek is kell lennünk! Az evangélium jelentése, hogy örömhír. Ha valahol nem jó hír vagyunk, akkor felül kell vizsgálni az ottani jelenlétünket. A jó hírnek örömillatúnak kell lennie. Az evangélium egyik kulcsszava az öröm.”

„Az életünket adjuk, és tegyük mindezt örömmel. Nagyon sok iskolába ellátogatok, nemcsak piaristába, hanem államiakba is. Ha belép az ember, nagyjából összeáll előtte, hogy hogy is működik az adott iskola. Vannak nagyon fegyelmezett, nyugodt iskolák, de a béke, a csend és a nyugalom a temetőre jellemző. A jó iskolában van egy bizonyos zajszint, hisz az élet maga is zajos.”

„Érzékenyeknek kell lennünk arra, hogy a perifériákra menjünk. (...) Olyan helyeken is jelen vagyunk a világban, ahol nagyon nehéz fenntartani a jelenlétünket, például Vietnám, Nicaragua, ahonnan kizavartak minket, vagy a Fülöp-szigetek, ahol földrengés volt. Karácsonykor a Szentatya 25 olyan országról beszélt, ahol ma is háborús konfliktusok vannak. Ebből a 25-ből mi 14-ben jelen vagyunk. Nagyon fontos számunkra, hogy a küldetésünket ezeken a nehéz helyeken is folytatni tudjuk.”

„Jézus kívánsága, hogy életünk legyen, és nagy bőségben legyen ez az élet. Nekünk piaristáknak – és mindannyiunknak – olyan életet kellene élnünk, amiből látszik, hogy óriási öröm lakozik bennünk.”

„Nagyobb figyelmet kellene arra fordítanunk, hogy hogyan lehetünk közel a legsérülékenyebb, legrászorulóbb családok gyerekeihez. A káptalanon azt a kérdést tenném fel, hogy legalább egy tenyérnyivel vigyük közelebb a piarista iskolákat a szegényekhez.”

A teljes beszélgetés ITT olvasható.

Forrás és fotó: Piarista Rend Magyar Tartománya

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria