A Jóisten számít még rád – Az MKPK Családügyi Bizottságának időspasztorációs programjáról

„Az idősekről nekünk, katolikusoknak elsőre talán az jut eszünkbe, hogy ők az aktívan tevékenykedők a karitászcsoportban, a sekrestyében, zarándoklatokra és rózsafüzér-társulatba járnak. De

megkérdezzük-e őket, hogy érzik magukat, mire volna szükségük? Van-e olyan hely, ahol beszélgethetnek arról, mit élnek át az életük végéhez közeledve? S vajon igazán érezhető-e az Egyház szerető gondoskodása azok számára, akik idősek otthonában élnek?”

– teszi fel a szemléletváltást sürgető kérdéseket Kiss Mónika szociális testvér, a program projektkoordinátora. Ferenc pápát idézve mutat rá egy korunkra nagyon jellemző problémára: az idős emberek gyakran elmagányosodva élnek, gyermekeik, unokáik kevés időt töltenek velük.

Az MKPK Családügyi Bizottsága által meghirdetett „Melléjük szegődöm” képzés abban szeretne segíteni, hogy az időspasztoráció országszerte aktívabb és mélyebb szintű lehessen. A tréningre az egész országból jelentkeztek résztvevők, a legtöbb egyházmegye képviselteti magát: családreferensek, papok, lelkipásztori kisegítők, állandó diakónusok, akolitusok, olyan keresztények, akik idősekkel foglalkoznak, az idősellátásban dolgoznak.

Leleszi-Tróbert Anett Mária, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének adjunktusa elmondta, az idősek körében tevékenykedő hívőknek akarnak háttértudást adni, hogy segítséget tudjanak nyújtani az időskor értékeinek aktív megélésében, és elvigyék egyházmegyéjükbe az itt kapott ismereteket.

A tematika az önkéntes munkáról szól, az időskor jellemzőiről, az Egyház idősekkel kapcsolatos dokumentumairól, a társadalmi kihívásokról, de a tréning szíve az időskor spirituális dimenziója. Olyan képességeket is igyekszik erősíteni ez a képzés, amelyek a programszervezést segítik. A kurzus során mindezek mellett nagy hangsúlyt helyeznek arra is, hogy a résztvevők megvizsgálják a saját hozzáállásukat: megvan-e bennük az empátia, a tisztelet, ami az időseket és az idősek körül dolgozókat egyaránt támogatja.

Tóth András görögkatolikus pap, a Váci Egyházmegye spirituálisa, mentálhigiénés szakember arra figyelmeztetett: „Nem pusztán adunk az idős embereknek, amikor ápoljuk, látogatjuk őket, hanem visszaadjuk nekik, amit kaptunk tőlük. Tudatosítanunk kell, hogy a történelem, a családunk története is jelen van a személyükben.”

A képzés kiemelt részeként foglalkoznak a résztvevők az időskori spiritualitással, lelkiséggel.

A cél, hogy úgy nézzünk az időskorra, mint olyan életszakaszra, amelyben az ember nem csak az élet vége felé, hanem az üdvösség felé is halad.

Fizikai gyengeségében, törékenységében lehetőséget és időt kap, hogy ránézzen az életére, rendezze a kapcsolatait embertársaival és Istennel, jobban elmélyüljön a hitben, többet imádkozzon” – fejtette ki a szakember. A program egyik kiemelt témája idős testvéreink kísérése istenkapcsolatuk elmélyítésében.

Benkő Ágota, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének egykori elnöke, projektfelelős elmondta: a program révén szeretnék elérni azokat is, akik elhagyták a vallásgyakorlást, vagy sosem voltak templomba járók. „Az időskor okvetlenül felvet kérdéseket, és ezekre valódi választ tudunk találni a vallásban.”

A résztvevőket arra bátorítjuk, hogy az egyes közösségek életébe beépülve, az adott helyzetet, a problémákat és a lehetőségeket megismerve tervezzék meg a tevékenységüket. Segíteni szeretnénk nekik abban – és ez az ő kívánságuk is –, hogy közösségben legyenek, tanulhassanak egymástól. Hosszabb távon központilag is támogatni kell őket, jelezni, hogy nincsenek magukra hagyva” – mondja a projektfelelős.

A kurzuson részt vevők mindegyike jelen van valamilyen módon az idősgondozásban: csoportot, közösséget szervez vagy vezet – avat be a részletekbe Tóth András. Arról is beszámol, hogy a velük folytatott beszélgetés alapján úgy látja, valamennyi egyházmegyében, minden egyházközközségben nyitva állnak lehetőségek az idősebbek előtt: vannak rózsafüzér-társulatok, bibliakörök, a Karitász által szervezett szociális akciók. De hogyan lehet ezeket jól szervezni és fejleszteni, milyen további lehetőségeket láthatunk meg a már működő gyakorlatokban? Miként lehet kialakítani azt, ami nincs, és átalakítani, ami nem működik?

A szemléletformálás a célunk, a résztvevőkön keresztül szeretnénk mind többeknek megmutatni ezt a másfajta látószöget. Egyrészt azért, hogy a fiatalabb korosztályokban is meggyökerezzen az új megközelítés, másrészt pedig hogy az idősek magukról alkotott képe is változzon, fejlődjön.

A törekvéseink közé tartozik az is, hogy feltöltsük a nemzedékeket elválasztó szakadékot. Erre hív meg Ferenc pápa is korunk társadalmában, ahol az időskor tisztelete, megbecsülése kiveszőfélben van. Feladatunk az is, hogy visszaépítsük ezeket” – mondja Tóth András.  

„Szeretnénk elérni, hogy a résztvevők a szakmai hálózatépítésben is tapasztalatot szerezzenek – teszi hozzá Leleszi-Tróbert Anett Mária. – Fontos felkészíteni őket arra, hogy aktívan építsenek szakmai kapcsolatokat, jelenjenek meg a társadalmi élet azon színterein is, ahol az Egyház még nincs jelen. Az élet teljességére való meghívást, az élet evangéliumának örömhírét ezekre a helyeke is el kell vinni.”

Marx Gyuláné Erzsébet a Szombathelyi Egyházmegyéből érkezett a képzésre. Nyolcgyermekes édesanya, és tizenhat unokája van. Orvos, több mint húsz éve dolgozik az idősellátás területén, az egyházmegyei fenntartású zalaegerszegi Gondviselés Háza Idősek Otthonát vezeti. Az egyházmegyében és az országban is egyedülálló módon időspasztorációs referens. A feladat hatékony ellátása érdekében csapatot épített maga köré, óriási tudást visz ebbe a szolgálatba. Vas és Zala vármegye területén a legmagasabb Magyarországon az öregedési index. Jelentős a magányosan élő idősek száma is, mert ebben az országrészben gyakori, hogy az aktív korú családtagok, a gyerekek, unokák külföldön élnek, dolgoznak. Sokan vannak az idősotthonra várakozók is.

„Arra törekszünk, hogy hittel töltsük meg az idősek imáit. Célunk, hogy megtámogassuk őket, hiszen egy olyan réteghez tartoznak, amelyre óriási szükség van.

Kincsként kell tekinteni rájuk, nem megtűrtként. Szeretnénk megemelni őket, és elérni, hogy ne csak rutinból mondják az imákat, hanem élő hittel. Ez meg tudja változtatni a világot”

– vallja a Szombathelyi Egyházmegye munkatársa.

Megoszt egy általuk fejlesztett jó gyakorlatot is: „imaösvényeket” állítanak össze, amelyek az idősöket mélyen érintő témákat dolgoznak fel elmélkedések formájában. Néhány állomáson vezet végig az imaösvény, amit egyedül jár végig az idős ember. Feladatokat kap, tárgyak, kérdések mélyítik el a mondanivalót. Egy példát is említ a szakember, hogy érzékeltesse, milyen is ez a teljes embert megérintő módszer. Az egyik feladat így hangzik: „Burkold be magad a takaróba, és gondolj Isten szeretetének melegére.” „A cél az, hogy megerősítsük a személyes istenkapcsolatot, élővé tegyük a hitet. Azt üzenjük az idős embernek: a Jóisten számít még rád. Motiválni szeretnénk őt, megértetni vele, hogy erre az életszakaszra is Isten hívta meg.” Ez a jól bevált gyakorlat megmutatja, hogyan lehet dolgozni mindazzal, ami „ott van az idős ember hátizsákjában”.

Az imaösvény az élő hittel való imádságra tanít. Erzsébet vágya, hogy ma, amikor egyre inkább csökken az imahátteret nyújtó szerzetesek száma, az idősek kapcsolódjanak be ebbe a szolgálatba. „Szervezzünk imahálót az idősekből, hogy megtartsák világunkat ebben az ideológiai káoszban. Hittel kell Istenhez fordulni, nem elég az imát csak penzumként letudni. Odateszem magam, és nem keserűségemben imádkozom. Akit az élet megpróbál, az bizony nagyon keserű tud lenni. Ott ül a templomban, mondja a rózsafüzért, de hiányzik belőle az a bizalommal teli lélek, amely odaviszi Isten elé az imáit, felajánlásait. Az élő, személyes istenkapcsolatban szeretnénk segíteni az időseknek, és ha a Jóisten akarja, áldás lesz rajta.”

Forrás: MKPK Családügyi Bizottsága

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. április 21-i számában jelent meg.