A leginkább rászorulóknak nyújt segítséget a Magyar Máltai Szeretetszolgálat új létesítménye Gödön

Még folynak a munkálatok a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) gödi Gondviselés Háza területén, mégis ünnepelnek. Egy szemléletváltás folyamatában vagyunk, melynek az MMSZ úttörője. A karitatív szervezet 2018-ban indította el azt az építkezést, amely új élet kezdetét jelenti súlyos és halmozottan sérült emberek számára. Egy kétszáz fős állami fogyatékosotthon gondozottjai számára épültek kis létszámú lakóotthonok. Az évek során „családi” otthonba költözhettek át a lakók, most pedig a legmagasabb viselkedési és egészségügyi kockázattal élők kaptak méltó otthont. Az egykori Topház Speciális Otthonból az utolsó lakó is átköltözik egy új, emberhez méltó otthonba.

Giflo Péterrel, a közösségi befogadás program szakmai vezetőjével haladunk át a korábbi Topház folyosóján, ahonnan a sokágyas szobák nyíltak. „El sem tudjuk képzelni, milyen volt. Orrcsipesz nélkül nem tudtunk volna bejönni” – utal Vecsei Miklós, az MMSZ alelnöke a 2017-es állapotokra. Akkor a brüsszeli székhelyű Validity Foundation (Mentális Sérültek Jogaiért Alapítvány) hívta fel a figyelmet a méltatlan körülményekre. Ennek hatására született egy kormányhatározat, amely átadta az intézményt a karitatív szervezetnek, hogy valósítsák meg a férőhelykiváltást, amihez az állam forrást is biztosított, két részletben: közel hatmilliárd forintot. 2018-ban kezdődött meg az építkezés, melynek eredménye összesen nyolc ház Gödön, Erdőkeretesen, Őrbottyánban, Veresegyházon – mondta el a Giflo Péter.

Az udvaron át jutunk az új épülethez. Néhány fényképpel próbálták illusztrálni a múltat. A két új épületben már várnak ránk a beköltözők, hamarosan felkerülnek neveik a lakások tábláira. Az ajtók még csukva vannak, kezdődik az átadás, ami után a vendégek – köztük Tuzson Bence igazságügyi miniszter, Fülöp Attila gondoskodáspolitikáért felelős államtitkár, Tarnai Richárd, a Pest megyei kormányhivatal vezetője – be is tekinthetnek a lakóterekbe.

Elsőként Giflo Péter mutatta be az új létesítményt. „Az igazi ház a biztonság, a védettség helye, olyan hely, ahol az embert nem érheti baj, amit mindenkinek tiszteletben kell tartania. Ilyen házat kaptak most az évtizedek óta Gödön élő sérült emberek. Egy házat, ahol maguk nyithatják az ajtót, ahol választási és döntési lehetőségeik vannak, ahol önmaguk lehetnek, ahova átléphetnek az ellátotti, gondozotti létből a támogatott lakói életbe” – hangsúlyozta az új otthon jelentőségét.

A létrehozásakor arra törekedtek, hogy a korlátozások helyett kereteket adjanak, az elfolyó idő helyett strukturált és telített napokat, egyformaság helyett személyességet, tömeg helyett közösséget

– fogalmazta meg a program szakmai vezetője.

Morva Emília, a Máltai Szeretetszolgálat közép-magyarországi régiójának vezetője első találkozását írta le a Topházzal. Szavai az udvaron látott képeket felülmúlva fájdalmasan hangzottak: „A döbbenettől meg sem tudtam szólalni. Emberekkel találkoztam, akiknek teste csupa seb volt. Többen egymásba kapaszkodva feküdtek a földön. Sokukon ruha sem volt. Artikulátlan hangok, émelyítő szagok jöttek mindenfelől. Az egyik folyosón olyan embereket láttam, akik az egész életüket ágyban fekve kénytelenek tölteni. Fájdalomtól meggyötört testekbe zárt lelkekkel. Még elmutogatni sem tudták, hogy mit akarnak, mit éreznek. Sírni sem tudtam.” Morva Emíliában az a kérdés forgott, hogyan hagyja ezt Isten. „A választ ma sem tudom. Csak azt, hogy dolgom, dolgunk van itt.”

Az elmúlt hat évben a lakók nagy része már kiköltözött a Topházból; többüknél apró, de észrevehető fejlődés tapasztalható. A két új házba 48-an fognak költözni. Számukra a támogatott lakhatás nem lehetséges, mert vagy folyamatos egészségügyi támogatásra szorulnak, vagy pszichés, mentális állapotuk miatt nem illeszthetők közösségbe.

A két házban igényes, 21. századi környezet, teljes komfort várja őket. Morva Emília megválaszolja a sokakban felmerülő kérdést: Nem túlzás ez? „Azok, akik önerejükből megfordulni sem tudnak az ágyukban, akik élvezhetik a teraszon a napsütést, megérdemlik, hogy fokozottan figyeljünk rájuk, és emberi méltóságukat, amire ők maguk nem tudnak vigyázni, mi mindenáron megőrizzük” – fogalmazza meg hitvallását.

Tuzson Bence igazságügyi miniszter köszöntőjében hangsúlyozta: „Mérföldkő a mai nap, amikor azok, akiket nem tekintettek igazi embernek, most emberhez méltó körülmények közé kerülnek. Ez kell hogy legyen a jövő. Az MMSZ megmutatja, hogyan kell segíteni azoknak, akik leginkább rászorulnak. Arra lehetünk büszkék, hogy képesek vagyunk segíteni azoknak, akik leginkább rászorulnak.” A politikus köszönetet mondott az MMSZ minden dolgozójának a munkájáért.

Lélek és élet hozhat változást. Akik itt dolgoznak, azoknak köszönhető, hogy itt csodák is meg tudnak történni”

– mondta.

Fülöp Attila, a Belügyminisztérium gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára arról beszélt, hogy Magyarországon csaknem négyezer ember él az MMSZ valamelyik intézményében, ahol gondoskodást, szeretetet kap. Méltatta a szervezet munkáját, és hangsúlyozta a kormány szándékát, miszerint magunk mögött kell hagyni a „személytelen, élhetetlen óriás intézmények” gyakorlatát, és helyettük be kell vezetni a „támogatott lakhatás” modelljét, olyan családias otthonokat kell létrehozni, ahol a sérült emberek megkapják életvitelükhöz szükséges gondoskodást.

Az ünneplés a ház megáldásával folytatódott. Kuzmányi István állandó diakónus, a Magyar Kurír és az Új Ember főszerkesztő-igazgatója felhívta a figyelmet az áldás, a latin benedicere ige jelentésére, összekapcsolva a felolvasott evangéliumi részlettel.

Megáldani azt jelenti, jót mondani. „A Jóisten ma itt valami nagyon jót szeretne elmondani a gondozottakról, a gondozókról, a máltai munkatársakról, s mindenkiről, aki valamilyen módon hozzájárult a két szép ház megvalósulásához. Jézus nemcsak jót szeretne mondani rólunk és nekünk azokról és azoknak, akik itt arra a gondoskodó szeretetre vágynak, amit az intézményben megkapnak, hanem azonosítja is magát velük. Arra kér most mindnyájunkat, mondjunk egymásról is jót, s azt a sok jót, ami itt elkezdődött, azt mindenki folytassa; legyen barátja, társa a Jóistennek” – fogalmazott Kuzmányi István.

A megnyitót követően a látogatók körbejárhattak a két házban. Giflo Péter és Kokas László építésztervező fűzött magyarázatokat a látottakhoz. Hogyan teremtsük meg úgy a biztonságot, hogy közben megadjuk a szabadságot, személyességet és intimitást? – ez vezette a szakmai vezetőt és a tervezőt munkájában.

Az egyik házban a magas viselkedési kockázatú emberek fognak lakni, akik ha valami nem komfortos számukra, agresszívvá tudnak válni, bántják a társaikat vagy önmagukat. Elsőként egy belső átriumba lépünk be. Míg korábban egy szobában és a folyosón telt az emberek élete, itt keresték a lehetőségét, hogy szabad eget lássanak, érezzék a szelet, a hóesést, átéljenek egy hajnalt, alkonyatot úgy, hogy mind ők, mind társaik biztonságban vannak – mutatott rá Kokas László.

Egy- és kétágyas szobáik ajtaját arcfelismerő nyitja, biztosítva a személyes biztonságot – magyarázza Giflo Péter. A bútorzat kifejezetten ide készült, masszív az ágy, rögzítettek a bútorok, bírják akár a rugdosást, rohamokat. Mindenkinek van szekrénye, ezek polcait úgy alakították ki, hogy ne lehessen rá felmászni. A tévé magasra került, plexit is terveznek tenni elé. Az ágy és szekrény színe összetartozik, így a szín is köti őket a lakóhoz, akik érezhetik, ez a sajátjuk.

A másik házban a lakók egészsége jelent kiemelt kockázatot. Olyanok fognak itt élni, akik korábban a plafont, az ágyuk oldalát látták, most kiláthatnak az ablakon, fel is lehet ültetni őket.

Erőss Loránd, a budapesti Amerikai úti idegsebészet vezetője, a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének ispotályosa felhívta arra a figyelmet, hogy azoknak a „modern szenteknek”, akik az itt élőket ápolják, szükségük van a méltó környezetre, hogy tudják ezt a munkát végezni. Őket is szolgálják ezek a körülmények. „Nem engedhetjük, hogy kiégjenek az omló falak között” – mondta.

Az átadóünnepség végén szimbolikus szertartásban zárták le a múltat: az egykori, kilincs nélküli ajtót, amely elzárta a súlyosan sérült embereket, most megláncolták; a lakatok feliratai pedig a Máltai Szeretetszolgálat által képviselt szemléletváltást sürgették: „Méltóság, személyesség, életminőség, önrendelkezés, fejlődés. Semmit rólunk nélkülünk!”

Az új lakóépületek átadásán és megáldásán együtt ünnepelt Herczegh Anita, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat jószolgálati nagykövete, Kósa Ádám fogyatékosságügyi államtitkár, Szekeres Pál európai parlamenti képviselő, Tarnai Richárd, a Pest megyei kormányhivatal vezetője, Kammerer Zoltán, Göd polgármestere, Szabadhegÿ Kristóf, a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének elnöke, a MMSZ több regionális ügyvezetője és Tarjányi Edit, a gödi Gondviselés Háza intézményvezetője.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír